Míg a könnyűzenében az előadók igyekeznek minél többet megmutatni magukból – gyakran szó szerint, gondoljunk csak a popsztárok félmeztelen klipjeire és Instagram-oldalaikra, ahol bensőséges információkat osztanak meg a rajongóikkal magánéletükből –, van egy zenekar, amelyről nem tudjuk teljes bizonyossággal, kik állnak mögötte, annak ellenére, hogy több mint fél évszázada alkotnak együtt. Identitásukat ráadásul úgy sikerült eltitkolniuk, hogy nemcsak rettentő termékenyek, akik fennállásuk óta ontják a lemezeket, hanem rengeteg koncertet is adnak. A színpadra álarcban lépnek, a cilinderes szemgolyó álarca már a hetvenes években kultikussá vált. A banda tagjai közül eddig egyikük fedte fel a kilétét, mégpedig a szólóprojektjeiről is ismert Hardy Fox, aki a Residents egyik alapító tagja és 44 éven át a formáció első számú zeneszerzője volt – ő is csupán azt követően, hogy 2016-ban elhagyta a csapatot (két évvel később meghalt).

Free jazz, rock, szürrealizmus, dekonstruktivizmus – és még sok más jelzővel lehetne őket jellemezni, de az talán sokkal többet mond el róluk, hogy kortársaik zenéjét és önmagát a zenét értelmezték újra. Nem kímélték a Beatles dalait, de Elvis Presley-t és James Brownt sem, a felismerhetetlenségig dolgozták át a dalaikat, míg konceptuális projektjeikben arra keresik a választ, mivel lehetne helyettesíteni a zenei struktúrákat.

A tagok a hatvanas években ismerkedtek meg, 1965-ben, a hippimozgalom hatására indultak el Louisianából San Francisco felé. A legenda szerint a nagyváros előtt lerobbant a buszuk, ezért úgy döntöttek, San Mateóban maradnak. Itt szerezték be első hangszereiket. Tevékenységük a hatvanas évek avantgárd, experimentális hangulatában gyökerezik, amikor eltűntek a műfaji határok, a művészek mindent mindennel vegyítve kísérleteztek, gyakran intuitív módon, kilépve az addig a művészetekhez nélkülözhetetlennek tekintett képzés keretei közül. Így ők is nemcsak zenével, hanem fotózással, festéssel is foglalkoztak, illetve minden olyanba belekezdtek, ami akár csak távolról is megközelítette a művészetet. Pár évvel később „megérkeztek” San Franciscóba. Ekkor már filmeztek is – Vileness Fats című egész estés projektjük befejezetlen maradt – 1974-ben pedig kiadták Meet the Residents című bemutatkozó albumukat. Ambiciózus, experimentális projektek sora vette kezdetét – többek között párhuzamot vontak a nácizmus és a rock and roll uralma között, konceptuális zenét írtak azt az ötletet boncolgatva, hogy a zene nem csupán akkordokon és harmóniákon alapulhat, hanem egymás mellé rakott különféle hangokból is állhat, majd filmzenéket is írtak.

Több, világ körüli turnén jártak. 2019-re tervezték a hetediket, fennállásuk 50. évfordulója alkalmából, de a pandémia miatt többször halasztaniuk kellett – ezt pótolják most. Turnéjukon a kultikus, hetvenes években készült Duck Stab! nevű lemezüket elevenítik fel, de játszanak friss szerzeményeket is a 2020-as Meat & Bone lemezről. Januárban és februárban Európában tartózkodnak.

Nemcsak új szerzeményeket írtak a Residents tagjai a pandémia idején, hanem multimediális projektjeik terén is produktívak voltak. Triple Trouble nevű legújabb filmjüket 10 napon át forgatták, melyhez az 1970-es kultikus befejezetlen filmjükhez felvett anyagot is használják. Csak hogy illusztráljuk, milyen helyet foglal el a banda a progresszív művészetekben: ezt a filmet idén márciusban, a New York-i filmszínházakat követően a tekintélyes MoMA is bemutatja.

A banda kultikus jellegét természetesen fokozza a homályba vesző identitásuk. Valóban talány, hogy rajongóik előtt hogyan tudják titokban tartani, hogy kik is ők, bár azt sejteni lehet, hogy az évtizedek során több tagcserén is átesett a csapat. A 2010-es években Randy, Chuck és Bob néven mutatkoztak be, most ismét négyen vannak.

A The Residents február 18-án, azaz szombaton lép fel a pozsonyi Majestic Music Clubban. A koncertet a Danube Music Day rendezvény keretén belül tartják, melynek célja, hogy műfajtól függetlenül, korszakalkotó zenészeket és a zenetörténetet forradalmasító formációit hozza el a szlovák fővárosba.