Olaszország, Svájc és Luxemburg társaságában harcolták ki az Eb-szereplést, azzal, hogy bekerültek a négy legjobb csoportmásodik közé. Papírforma-eredménynek mondhatjuk a kijutást?

Nagyjából igen. Az olaszokról tudtuk, hogy nehéz rivális lesz, ellenük a két meccsen egy jót akartunk kosarazni azzal, hogy a tabella miatt se veszítsünk nagy különbséggel, hogy jó esélyünk maradjon a második helyes továbbjutásra.

A másik két csapat elleni „kötelező” győzelmeket mennyire volt nehéz behúzni?

Elég nehéz meccsek voltak. A „visszavágós” körben szokatlan helyzetben voltunk, mert két fontos játékosunk, Barbora Wrzesinski (született Bálintová – a szerk. megj.) és Nikola Dudášová is hányzott. De így is arról szóltak a találkozók, hogy végig, az egész meccsek alatt maradjunk kellően koncentráltak. Ezt a feladatot végül nagyon jól megoldottuk.

Meg is tudták ünnepelni az Eb-re való kijutást?

Nem igazán. Annyi fért még bele az időnkbe, hogy az utolsó selejtező után este együtt vacsorázzunk, a játékosok és a szakmai stáb. Eljött hozzánk a Szlovák Kosárlabda-szövetség elnöke, Miloš Drgoň, aki egy rövid beszédben köszönte meg a teljesítményünket. Megbeszéltük, mik a legközelebbi tervek, aztán el is köszöntünk egymástól, mert másnap már mindenkinek a klubjában kellett jelentkeznie edzésre.

Hogy érezte magát a beugró csapatkapitány szerepében? Milyen pluszfeladatai lettek?

Bálintová távollétében, korábbi jobbkezeként ugrottam be. Nagyon tetszett, mert a csapatban sok a fiatal lány, akikre nagy felelősség hárult, és segítenem kellett őket abban, hogy egész héten kizárólag a válogatottbeli feladatra koncentráljanak. De nagyon jó a hangulat a csapatban, működik a kémia köztünk, úgyhogy nem volt sok dolgom. Összetartó a gárda, csak ritkán kellett felemelnem a hangom.

A júniusi, szlovén–izraeli közös rendezésű Eb még arrébb van, közbejöhetnek sérülések, de mégis: a 16-os mezőnyben nagyjából hova sorolható a szlovák válogatott?

Ezt nagyon nehéz most megmondani. Minden tornán azt látjuk, hogy szinte bárki tud meglepetést is okozni. Nekünk az lesz fontos a következő időszakban, hogy mindenki egészséges maradjon, jól zárja le a klubszezonját, hogy aztán nyáron teljes erőben találkozhassunk. Május elején, közepén fogjuk kezdeni a felkészülést.

Ha már klubszezon: győri csapattársai közül is többen ott lesznek az Eb-n, Magyarorság szintén csoportmásodikként kvalifikált a tornára. Ment a zrika az öltözőben az utolsó selejtezők előtt/után?

Persze… Az előző idényben igazoltam Győrbe, az után a 2021-es Eb után, amelyre a magyar csapatnak nem sikerült kijutnia. A szlovák válogatottnak viszont igen, ezt akkor elég sokáig hallgattam…(nevet). Nagyon örülök, hogy most mindketten ott leszünk a tornán, és nem fognak húzni a csajok emiatt.

S hogy érzi magát az UNI Győrnél?

Nagyon jól érzem magam itt. Mindenki úgy kezel, mint ha hazai játékos lennék, és én is úgy érzem, mint ha otthon kosaraznék. Már csak azért is, mert somorjaiként nagyon közel van a város, a családom majdnem minden meccsemre el tud jönni. Itt új nyelvet sem kellett tanulnom, mint a korábbi klubjaimnál, és a szakmai stáb, valamint mindenki az egyesületben nagyon kedvesen fogadott, nagyon egyszerű volt akklimatizálódnom.

Szerepelt a tengerentúli NCAA-ben, játszott Olaszországban, Lengyelországban és a szlovák extraligában is. Az NB I ezekhez képest hol helyezkedik el?

Magyarországon nagyot dob a színvonalon, hogy öt csapat is érdekelt az európai kupákban. Közülük bárki le tud győzni bárkit, mindig szoros meccseket játszunk, játszanak egymással, ami nagyon jót tesz a kosárlabdázóknak. Győrben nagyon szeretnénk, hogy ott legyünk a döntőben, de a harmadik hely mindenképpen reális kell, hogy legyen.

Míg az előző idényben a legendás játékos, Iványi Dalma irányította a csapatot, addig a 2022/23-as szezonra Cziczás László lett a vezetőedző. Nagyon más a két szakember?

Főleg a játékosokkal való kommunikációban térnek el egymástól. Cziczás László nagyon jól tud motiválni. Mindenkinek meg kell mutatnia magát valamennyi edzésen, hogy kellően nagy legyen a konkurencia. Minden egyes pályán töltött percet ki kell érdemelni, minden gyakorláson javulni kell.