Jászai Mari-díjas szlovákiai magyar színművész, színigazgató, érdemes művész 1942. november 17-én született Galántán.

1965-ben szerzett diplomát a pozsonyi Színművészeti Főiskolán. 1959-től a komáromi Magyar Területi Színház vezető színésze, 1969-től 1971-ig igazgatója is volt. 1980 és 1982 között népművelőként dolgozott, azután – nyugdíjba vonulásáig – újból a Magyar Területi Színház, illetve annak jogutódja, a Komáromi Jókai Színház művésze volt. Legemlékezetesebb alakításai közé tartozik John Proctor A salemi boszorkányokból, Lucifer Az ember tragédiájából, Tiborc a Bánk bánból, Tevje a Hegedűs a háztetőnből, Alfred Doolittle a My fair Ladyből.

Az 1980-as évektől a pozsonyi Színművészeti Főiskola oktatójaként is működött. 2001-ben megalapította a Teátrum színházi polgári társulást.

Hangjátékok, vers- és egyéb rádiós műsorok állandó közreműködője, kulturális műsorok műsorvezetője, és előadóművészként is népszerű. Több énekes, verses hanghordozója is megjelent (Dalok, sanzonok; Hazai csokor). Szlovák és magyar filmekben is szerepelt, legutóbb a 2021-es Magyar Passióban játszott.

Számos rangos kitüntetés birtokosa: 1985-ben érdemes művész címmel, 2001-ben Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 2016-ban megkapta a Magyar Érdemrend lovagkeresztjét, 2022-ben a Magyar Kultúra Lovagja címet.

József Attila-díjas szlovákiai magyar író, szerkesztő, érdemes művész 1930. június 8-án született Hontfüzesgyarmaton.

Felsőfokú tanulmányait a Szlovák Műszaki Egyetem Gépészeti Karán végezte Pozsonyban, majd kétéves katonai szolgálat után, 1959-ben a Hét című képes hetilap szerkesztője lett. 1968 és 1983 között az Irodalmi Szemle, majd 1989-ig a pozsonyi Madách Könyv- és Lapkiadó főszerkesztője volt. 1990-ben szabadfoglalkozású író lett, 1993-ban nyugdíjba vonult.

Pályája elején humoreszkeket, tréfás karcolatokat, szatirikus történeteket, irodalmi karikatúrákat írt, amelyekben elsősorban a társadalmi fonákságokat ostorozza. Novellásköteteiben az ember lelki, erkölcsi és társadalmi konfliktusait tárja fel (Csillagtalan égen struccmadár, Delfinek, Ugrás a semmibe, Kiárusítás délelőtt). Regényeiben, szociográfiai írásaiban – személyes élményanyaggal és tárgyias ábrázolással – a szlovákiai magyar falvak életét, sorsát örökítette meg, a lakosságcsere, az életmódváltás buktatóit (Szabadesés, Sólyomvadászat, Vajúdó parasztvilág). Írói műhelyének elméleti megalapozottságát szolgálják tanulmányai, esszéi, cikkei (Valóság és életérzés, Látni a célt, Európai magány, Az idő hangjai).

Munkásságáért több rangos elismerést kapott: a Madách Imre-díjjal négy ízben is kitüntették (1967, 1970, 1975, 1982), 1983-ban érdemes művész lett, 2001-ben Posonium Életműdíjat, 2002-ben Szabó Zoltán-, 2004-ben pedig József Attila-díjat kapott. 1990-ben a Magyar Köztársaság Csillagrendjét, 2015-ben a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét vehette át. 2005-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagja lett.