A kellemetlen szél és a hűvös idő ellenére már a Kultúrpalota előtt is sok ember gyűlt össze. A megemlékezést a Csemadok Komáromi Területi Választmánya szervezte. Az ünnepi beszédet Keszegh Béla polgármester tartotta. „Komárom egy rendkívüli hely, ahol bár voltak viharos pillanatok, mégis képesek vagyunk rendkívüli módon kiállni a szabadságért. Komáromban továbbra is azon leszünk, hogy ne sodródjunk az árral, és képviselni tudjuk az értékeinket. Hogy barátságban és egyenlőségben éljünk más népekkel, a jó ügyekért összefogva” – mondta el többek között a komáromi polgármester, aki a koszorút Molnár Attilával, a dél-komáromi önkormányzat vezetőjével helyezte el Jókai Mór szobra előtt.

A Duna Menti Múzeum előtti megemlékezést gyakorlatilag közvetlenül követte a Klapka téri ünnepség a Csemadok Komáromi Városi Szervezetének révén, amelyre csaknem megkétszereződött a tömeg. Itt a Concordia Vegyeskar és Boráros Imre színművész közreműködése mellett Bödők Gergely történész osztotta meg gondolatait az egybegyűltekkel. Többek között feltette a kérdést, miért lehetett 1848. március 15-e voltaképp sikeres? Az első oka ennek szerinte az volt, hogy az akkor elemi erővel felszínre törő program már évtizedekkel korábban körvonalazódott. Ez modernizációt, társadalmi megújulást, gazdasági reformokat, önálló magyar ipart, a nemzeti összetartozás megerősítését és a polgári Magyarország felépítésének óhaját jelentette. Másodszor: egészen kiváló személyiségek kerültek egymás mellé – több esetben különböző országokból és nemzetiségekből. Harmadsorban a szereplők képesek voltak félretenni a nézetkülönbségeiket. Végül a forradalom és a szabadságharc szelleme nemzetközivé vált, utóbb számos szereplője vett részt más országok és népek szabadságküzdelmében. Végül figyelmeztetett a szaadság illékonyságára is:

„Megtartani hit, megőrizni pedig erő szükségeltetik.”

Ezt követően számos intézmény és szervezet képviselői helyezett el koszorút a Klapka-szobor talapzatánál.