A nyári időszámítás jelenleg a világ több mint száz országában egységesen elfogadott rendszer, amellyel a helyi időt tavasztól egy órával előre állítják a helyi időzóna idejéhez képest.

A rendszer lényege, hogy ha a lakosság szokásos ébrenléti ideje – általában a reggel hét és az este tíz óra közötti periódus – megközelítően egybeesik a természetes világosság idejével, akkor kevesebb mesterséges megvilágításra, ezzel kevesebb energiára van szükség.

A nyári időszámítás ötletét Benjamin Franklin vetette fel először, 1784-ben, a világítási költségek csökkentése érdekében. A világon elsőként 1916. április 30-án, a Német Császárság és az Osztrák-Magyar Monarchia alkalmazta a nyári időszámítást, részben az üzemanyag háborús célokra való megtakarítása érdekében.