Majoross büszke arra, hogy minden helyzetből fel tudtak állni
2023. 03. 29., sze – 18:37
Kedd este közös vacsorával zárta le az érsekújvári jégkorongklub a Tipos Extraliga 2022/2023-as idényét, amely számukra a múlt héten ért véget. A zólyomiak elleni playoff-negyeddöntős sorozatra (1:4) Majoross Gergely vezetőedzővel tekintettünk vissza.
Mi volt az, ami a zólyomiak ellen a leginkább hiányzott ahhoz, hogy még jobban megizzasszák, vagy akár nagymihályi mintára ki is ejtsék a favoritot, mint tették azt a keletiek a címvédő Slovannal?
A zólyomiaknak azért sokkal erősebb keretük van, mint a Slovannak. Ettől függetlenül a mi sorozatunkban apróságok döntöttek. Míg két éve a negyeddöntőben azt éreztem, hogy nagyon nagy volt a különbség a csapatok között és nem igazán volt kérdés, melyik fog tudni továbbmenni, addig idén már egyáltalán nem ezt éreztem, és szerintem senki sem, aki látta a meccseket.
S mi döntött a zólyomiak javára, akik 4:1-re nyerték a negyeddöntős sorozatot?
Ha az egész szériát nézzük, az egyik baj az – és ez meg is fog maradni –, hogy a mi keretünk mélysége lényegesen kisebb. Ha van 2-3 hiányzónk vagy nem teljesen egészségesen játszó hokisunk, és náluk is van ugyanennyi, az nem egyenlő arányban hat a keretekre. Ha nálunk kiesik egy Farley és a kulcsjátékosok limitálva vannak kisebb sérülésekkel, ránk az nagy hatással van, míg a zólyomiaknál van mélység arra, hogy ezeket a lyukakat betömködjék és előrébb lépegessenek más hokisaik. Ez a büdzséből adódó különbség. Így is azt gondolom azonban, hogy a második és az ötödik, elveszített meccseket meg kellett volna oldanunk – nem azért, mert sokkal jobbak lettünk volna az ellenfélnél, de ha egy Zvolen szintű csapatot ki akarunk ejteni, akkor az egál körüli meccseket, vagy a játék képét nézve picit a mi oldalunkra billenőeket meg kell nyerni, különben nem tudjuk kiejteni őket. Sajnos túl könnyen hibáztunk kiélezett helyzetekben. Nem arról volt szó, hogy ők olyan dolgot csinálnak, amit mi nem tudunk kezelni, mert egyszerűen jobbak és kész, nem, mi nem kikényszerített hibáinkkal jó helyzetbe hoztuk őket, amit kihasználtak.
Mennyire viselte meg pszichésen a csapatot az első két meccs, amelyet egyaránt csak hosszabításban veszítettek el 4:3-ra Zólyomban?
Az első mérkőzésen sokkal jobb volt az ellenfél, ott ők vétettek olyan hibákat, amikkel visszasegítettek minket a meccsbe. A másodikon mi voltunk jobbak egy kevéssel, de a végén a kapus lehozása után egyenlítettek, majd nyertek egy felesleges kiállítás nyomán. Én az egész széria alatt nagyon büszke voltam arra, hogy bármi történt, mi mindenből vissza tudtunk kattanni és menni tovább. Volt ez a két nagyon fájdalmas vereség, amikor könnyen elvehettük volna a pályaelőnyt a zólyomiaktól. De ez csak pár órára volt ránk hatással, utána már arra tudtuk használni ezeket az energiákat, hogy dühösebbek legyünk, még több emóció legyen bennünk a folytatásban. Ez sikerült is, megnyertük a harmadik találkozót. Amikor 1:3-as állásnál visszamentünk Zólyomba, megint azt gondolhatta volna bárki, hogy a sorozat már lefutott, az érsekújváriak már megtörtek, de a legjobb meccsünk volt az ötödik, egyenlítettünk 0:2-ről, csak megint vétettünk olyan hibákat, amiket nem szabadott volna.
A sorozatban hatszor történt meg, hogy egyenlő állás után megszerezték a vezetést, de nem tudták azt megtartani. A higgadtság, a rutin hiányzott?
Nem hiszem, hogy ilyesmit bele lehetne magyarázni. A zólyomi egy életveszélyes csapat, ők lőtték a legtöbb gólt az alapszakaszban, támadóhokit játszanak. Akkora a potenciáljuk, bármelyik sorukat nézzük, hogy könyörtelenül kihasználják a hibákat. Mi viszont nem játszhattunk igazán egyszerűen, mert akkor nem fogunk tudni elég helyzetet kialakítani. Kétségtelen, hogy volt egy-egy bosszantó, elkerülhető hiba, de hogy építeni tudjunk valamit, ahhoz kell kockázatot vállalni. Mi néha akkor vállaltunk kockázatot, amikor annak talán nem volt értelme.
Az érsekújvári csapat volt az egyetlen, amelynél mind az alapszakaszt, mind a playoffot végigvédte ugyanaz a kapus, a cseh Pavel Kantor.
Egyáltalán nem terveztem így. Karácsonyig csak 2-3 olyan hét volt, amikor heti három meccset játszottunk, az esetek 90%-ában csak péntek–vasárnap volt bajnoki. Kanti akkor olyan formában védett, hogy tudtuk, ha lövünk három gólt, akkor biztosan nyerünk, de még a kettővel is jó esélyünk lesz erre. Heti két meccsel pedig bőven bírta a terhelést. Utána pedig az volt a gond, hogy amikor eljött az az időszak, amikor gyakran heti három találkozó is volt, az egybeesett azzal az időszakkal, amikor betegség- és sérüléshullám sújtott minket. A sikertelenségi szériában úgy éreztem, minél hamarabb kellene egy győzelem, hogy kirángasson minket ebből, ezért védjen, amíg bírja. Aztán az lett belőle, hogy végigvédte a teljes szezont. Amihez persze kellett az, hogy kiváló fizikai állapotban legyen. Megvolt köztünk a visszacsatolás ebből a szempontból is, nagyon jól bírta a terhelést, szerintem a liga legjobb kapusa volt.
A negyeddöntő után még voltak kötelezettségei a klubban?
Az elmúlt napokban az egyéni szezonzáró beszélgetéseket tartottuk a stábbal, minden játékossal egyesével beszélgettünk. Ezután lépünk tovább arra a témára, miket tudunk változtatni, javítani, hogyan tudna ez a csapat még jobbá válni. Ebből fog születni egy anyag, egy javaslat.
Harmadik érsekújvári éve zárásaként egy „szokásos” kérdés: ha szlovákul kértem volna rövid értékelésre, 2-3 mondattal már tudna válaszolni, vagy maradna az angol?
(nevet) A nyelvismeretben ott tartok, hogy ha valamit mondani kell, és az angolba beleszövök egy szlovák mondatot, ahol éppen nekem jólesik, az működik. De ez leginkább arra elég, hogy a srácokat megnevettessem vagy oldjam a feszültséget. Sajnos azt kijelenthetjük, hogy nem mélyült el a szlováktudásom. (nevet)
A második harmadban nyújtott teljesítményüknek köszönhetően a zólyomi hokisok 4:2-re legyőzték a házigazda érsekújváriakat a Tipos Extraliga negyeddöntőjének negyedik meccsén hétfő este, ezzel 3:1-re módosították a sorozat állását, egészen közel kerülve a továbbjutáshoz.
Az alapszakasz harmadik helyezettje az utolsó, negyedik strigulát csütörtökön húzhatja be hazai jégen. Persze, ha azt nézzük, hogy Zólyomban az első kettő győzelmük is hajszálon múlt és csak a hosszabbításban született meg, nem is tűnik olyan egyértelműnek a négy sikerig tartó sorozat vékimenetele. Hogy mást ne mondjunk: az eddgi találkozókon összesen hat alkalommal fordult elő, hogy az érsekújváriak vezetést szereztek, de a zólyomiak (egy időre) egyenlítettek vagy fordítottak…
Nem véletlenül hangsúlyozták a hétfő esti hazai vereség után a zöld-fehérek, hogy számukra a lényeg nem változott, továbbra is három meccset kell nyerniük az elődöntőbe jutáshoz.
„Tetszett a lelkesedésünk, a küzdeni tudásunk. A második harmadban kicsit hiányzott belőlünk az energia, és több rossz döntést hoztunk, amikor nálunk volt a korong. Hatvan percen át kell jól teljesíteni, nem csak negyvenen keresztül– mondta Majoross Gergely vezetőedző a meccs utáni sajtótájékoztatón, ahova három apró gyereke társaságában érkezett. A magyarországi szakembernek azonban nem csak ennek kapcsán jutott eszébe, hogy egy nagy családként írja le az érsekújvári hokis közeget. „Nagyon örülök, hogy a tagja lehetek ennek a kis közösségnek, ahol a szurkolók látják és értékelik a munkát. Azt, hogy apró lépésekben haladunk előre, és közben jöhetnek rosszabb periódusok, akár mint most a második harmad volt, mégsem fordulnak el tőlünk. Szerencsésnek érezhetjük magunkat, hogy ilyen drukkereink vannak.”
Akik valóban remek hangulatot teremtettek a jégcsarnokban, és – legfőképp – az utolsó percekben olyan ünneplésben részesítették a csapatot, mintha legalábbis biztos érmesek lennének. Pedig akkor már hosszabb ideje 2:4-et mutatott az eredményjelző, és a játék képe alapján nem tűnt reálisnak, hogy egyenlíthetnének a zöld-fehérek, a bő háromperces, kapus nélküli powerplay ellenére sem. A dudaszó után is zengett a vastaps a B-középből, a hokidresszekben feszítő gyerekek sorfalat álltak az öltőzőbe masírozó játékosoknak. Akik sokáig nem maradhattak bent, mert a szurkolók szokásukhoz híven még egy kis ünneplésre visszahívták őket a jégre… S bár láthatóan csalódottak voltak a vereség miatt, egy-egy közös selfie erejéig kis mosolyt erőltettek az arcukra, földöntúli boldogságot szerezve ezzel az alapiskolásforma rajongóiknak.
„Szeretném megragadni a lehetőséget, és megköszönni a fanklubnak és mindenkinek, aki ma kilátogatott a csarnokba – mondta a meccs eleji hazai gól szerzője, Tomáš Mikúš is az újságíróknak, mikor végre ők is körbefoghatták őt a gyerekek után. – Reméljük, nem ez volt az utolsó hazai meccsünk a szezonban. Nem akarom azt mondani hogy a vereséggel semmi sem változott volna számunkra, tudjuk, milyen helyzetben vagyunk, de a cél ugyanúgy a továbbjutás. A meccseket jól kezdjük, viszont ha vezetünk, higgadtabban kellene játszanunk, megpróbálni azonnal szem előtt tartani a kedvező eredményt. Persze, nem lehet elvitatni a zólyomiak érdemeit sem, nagyon jók voltak a második harmadban. Egyszerűen erősebbeknek, gyorsabbaknak kell lennünk náluk, és még inkább ésszel kell hokiznunk” – magyarázta Mikúš.
Hogy mekkora bravúr lenne számukra a továbbjutás 1:3-ról, azt jól jelzi, hogy az élvonal playoffjában utoljára a 2010/2011-es szezonban történt meg, hogy egy csapat zsinórban három meccset nyerjen egy adott körben: akkor a Slovan a negyeddöntőben 3:0-ra elhúzott, hogy végül 4:3-ra elveszítse a sorozatot a trencséniekkel szemben.
Történelmi sikert ért el alapszakaszbeli 6. helyével az érsekújvári jégkorongcsapat, amely ennek köszönhetően biztos résztvevője a Tipos Extraliga jövő szerdán rajtoló playoffjának.
A zöld-fehérek hétévés élvonalbeli történetük során legfeljebb a 7. helyig jutottak eddig az alapszakaszban. S bár a korábbi lebonyolításban az is biztos playoffrészvételt jelentett a csapatnak, a mostani rendszerben – amikor a 7–10. helyezetteknek ehhez még egy három győztes meccsig tartó selejtezősorozatot is abszolválniuk kell – különösen nagy jelentősége van a legjobb hatba kerülésnek.
„Nagyon fontos volt számunkra, hogy bekerüljünk a top 6-ba. Rossz lett volna, ha még egy rázós kvalifikációt is abszolválni kellett volna, ahol adott esetben akár újabb játékosaink is összeszedhettek volna egy sérülést. Mert jelenleg a nemrégi igazolásainkkal is alig van meg négy sorunk. Nagyon jó, hogy pihenhetünk egy keveset. És persze nem kis dolog a 6. hely, amire még nem volt példa a klub történetében – nyilatkozta lapunknak Majoross Gergely, az érsekújváriak vezetőedzője. – A szezon előtt arra kértem a fiúkat, gondolják át, milyen örökséget akarnak itthagyni maguk után, az öltöző pedig egyöntetűen azt a nagy célt tűzte ki maga elé, hogy ott leszünk a hatban. Ez nagy vállalás volt részükről, mert a költségvetésünk alapján messze nem ott lenne a helyünk. Hullámhegyeket és mélységeket is megéltünk az idényben, de végül teljesült a cél, aminek nagyon örülünk és büszkék vagyunk rá.”
Ehhez bravúros teljesítményre volt szükség az érsekújváriak részéről az utolsó két fordulóban: a sokáig az abszolút élmezőnyben tanyázó együttesnek ki-ki meccsen kellett legyőznie a nagymihályiakat péntek este, vasárnap pedig az elsőségért küzdő Slovan otthonában kellett három pontot zsákmányolnia. A végeredmény: kétszer 4:2-es siker és ötpontos előny a végül a 7. helyre befutó poprádiak előtt.
„A nagymihályiak elleni meccs előtt nem volt forduló kedden, így mélyebbre tudtunk menni a felkészülésben. Sikerült egyeztetnem egy sportpszichológussal, aki adott néhány tippet, mit hogyan kezeljek a helyzetünkben, milyen irányba vigyem el a felkészülést. Muszáj volt nyernünk Pozsonyban is, és a nem túl jó első harmad után a másodikban – amely a papíron gyengébb csapat számára általában a legrosszabb szokott lenni – jobbak voltunk a Slovannál. A helyes mentális beállítottság sokat segített ebben. Pedig ilyen kezdés után, miközben a fővárosiak számára is nagy volt a tét, bajba is kerülhettünk volna. ”
A végén azonban a Slovannál szívhatták a fogukat, január óta először, épp a legfontosabb pillanatban csúsztak le a második helyre – az alapszakaszt azok a kassaiak nyerték, akik az egész idényben most először állnak az első helyen. A két csapat a szerdán rajtoló playoff-selejtezőből kap ellenfelet (a párosítás Poprad–Nitra és Michalovce–Trenčín), míg az érsekújváriakra már biztosan a harmadik helyezett zólyomiak elleni párharc vár a legjobb nyolc között. „Tíz nap szünet már kicsit sok is, de ellenfelünk is ugyanilyen pozícióból várhatja a jövő heti rájátszást” – tette hozzá Majoross.
A 11. liptószentmiklósiak számára véget ért az idény, a 12. eperjesiek pedig – akik a Detva licencével indultak – jövőre a másodosztályban folytathatják.
