Azzal a nagy különbséggel, hogy a magyar vitéz az önfeláldozó hősiesség szimbólumává terebélyesedett, viszont a két hazai magyar párt csatározása súlyosan érintheti országos érdekképviseletünket. A felelős vezetők pedig levitézlett politikusokká süllyedhetnek, még ha nem is tartják egymást ellenségnek, legfeljebb ellenfélnek a közéleti porondon.

Tárgyalásaik, egyesülési szándékaik kudarcáról sokan, sokat írtak az elmúlt napokban. Csodaszámba menő fordulatra senki sem számít. Az elfogulatlan elemzők végső következtetése egyértelmű. Mindazok, akik a szakításról döntöttek, kivétel nélkül felelősek a történtekért. Simon Zsolt elsősorban azért, mert arról kufárkodott, hogy pártjának képviselői hányan kerüljenek a jelöltlista első tizenöt helyének valamelyikére. Néhány nappal később a Denník N internetes honlapján pedig már azzal példálózott, hogy volt olyan voksolás, amikor Igor Matovič a 150. helyről jutott be a pozsonyi törvényhozásba. Ilyen nagy ugrásra a karikázások, vagyis a preferenciaszavazatok révén kora ősszel is bármelyik jelöltnek lesz lehetősége. Az MKP-platform vezetői – Forró Krisztián pártelnök naiv magyarázkodása ellenére – meg abban vétkesek, hogy a sorsdöntőnek bizonyult egyezkedésen nem vettek részt, ami aligha véletlen. Emiatt tárgyalópartnerük joggal vonta kétségbe megegyezési szándékukat.

Az okozott sebek nyalogatására nincs idő, mert valójában már beindult, és a húsvéti ünnepeket követően felgyorsul a kampány, melynek során valamiféle pótvizsgára lesz lehetősége mindkét hazai magyar pártnak jelenlegi elégtelen bizonyítványuk javítására. De ez csak abban az esetben lehet eredményes, ha vonzó, főleg a déli és a keleti régiókban élő magyarok és nem magyarok sokféle megélhetési, továbbá közösségi gondjaira hatékony orvoslást kínálnak, szakmai és morális szempontból hiteles, tehát ebben a dokumentumban remélhetően konkrétan megfogalmazott célok elérésére képes jelöltekkel. Így szerezhetik vissza azok bizalmát és újabb támogatását, akik csalódtak a Szövetség, de a Magyar Fórum mostani magatartásában is. Közülük ma még sokan fogadkoznak, hogy vagy nem mennek el szavazni, vagy valamelyik szlovák pártra voksolnak majd. Amire joguk van, viszont a parlamenti bejutásra jelenleg esélyes szlovák politikai tömörülések között pillanatnyilag nem található olyan, amelyiknek lenne a hazai etnikai kisebbségek szellemi és anyagi gyarapodását elősegítő, konkrét elképzelése. Beérik néhány közhellyel, esetleg ígérgetésekkel, amelyekből aztán szinte semmi sem valósul meg. Legutóbb a Matovič-, illetve a Heger-kabinetnek a nemzetiségeket érintő fogadkozásaiból sem lett semmi. Elszabotálták a kisebbségi törvény tervezetének még a hivatalos megvitatását is.

Ezért főleg a Magyar Fórumhoz képest nagyobb, de öt százaléknál rendszerint mégis kevesebb támogatottságot felmutató Szövetségnek maradt esélye jelenlegi elégtelen bizonyítványának kijavítására. De csak akkor, ha ezután nem a vetélytársuk szapulásával foglalkoznak, hanem a párton belüli, főleg a platformok közötti, jórészt az egymástól eltérő értékrendekből, valamint a személyeskedésekből fakadó feszültségek enyhítésével, illetve sokkal inkább a mielőbb elkészülő programjuk népszerűsítésével törődnek. A Magyar Fórum is hasonló, de nehezebb feladattal szembesül. Azért is, mert sokan nem felejtették el, hogy a legutóbbi regionális választáson a nagyszombati régióban szlovák megyeielnök-jelöltet támogatott, Berényi József ellenében.

A pótvizsga tehát elkezdődött. Amelyik párt ezen megbukik, a vezetőinek le kell vonniuk a személyi felelősséget, ami csak a távozásukat jelentheti.