Mindenki tud valamit, senki nem tud mindent. Talán ez lehetne a mottója az egész Duna Menti Nemzeti Park témakörnek, amely már hetek óta rezonál, elsősorban a Csallóközben. A vélemények, a szélsőséges ötletektől kezdve, amelyek szerint a Dunától egészen Nyitráig terjedne a nemzeti park és mindennemű mezőgazdasági tevékenységet megszüntetne a Csallóközben, egészen addig a laza felfogásig váltakoznak, hogy minden marad úgy, ahogy van, csak a turisták száma fog növekedni. Az aktuális témáról a megyei környezetvédelmi bizottság Somorjára kihelyezett nyilvános ülésén tárgyaltak múlt héten. Az ülés kihelyezését Nagyszombatról Somorjára saját elmondása szerint Berényi József megyei alelnök kezdeményezte, azzal a szándékkal, hogy a megyei képviselőkön túl minél több érintett, akár polgármester, akár érdekvédelmi szervezet képviselője, illetve lakos vehessen részt, és véleményezhesse a tervezetet.

Vendégként jelen volt Ján Budaj megbízott környezetvédelmi miniszter, aki felvezette a témakört, ecsetelve a nemzeti park minden pozitívumát és hangsúlyozva a tárca készségét a községekkel és szervezetekkel való együttműködésre, a felmerülő akadályok operatív orvoslására. A tárca államtitkára, Michal Kiča konkrét adatokkal egészítette ki főnökét, vagyis, hogy a tervezett nemzeti parkot a létező töltés határolná be, hogy az összterület 96 százaléka már amúgy is valamilyen fokon védett területként létezik, csupán ezek összehangolásáról lenne szó, valamint azt is, hogy az egész terület mindössze 4,9 százalékát tennék ki a létező szántóföldek.

Kiosztották egymást

Nagy József egykori környezetvédelmi miniszter és EP-képviselő, jelenleg megyei képviselő és környezetvédelmi bizottsági (KVB) tag nem támogatja az ötletet, amelyet egyenesen megalomániásnak nevezett. „Nem értem, miért kell ezt ilyen nagy hirtelen, meggondolás nélkül, szinte egyik napról a másikra megvalósítani. A tervezet nincs előkészítve. Minden elhangzott ellenérvre az a válasz, hogy igen, ezt megoldjuk. Az emberek már azt sem hiszik el, ami megvalósítható és reális a mindenre igenlő ígéretek alapján. Először az úgynevezett zónák felosztását kellene megoldani, hiszen ez eddig a Tátrai Nemzeti Parkban (TANAP) sincs megoldva, amely Szlovákia legrégebbi nemzeti parkja. Természetesen van mit védeni a Duna mentén, de egy 200 kilométeres táv túlságosan hoszszú, nemcsak menedzselés, de finanszírozás szempontjából is” – jelentette ki Nagy.

„Őszintén sajnálom, hogy volt tárcavezetőként nem volt képes saját régiójának segíteni minisztersége idején. Maga és az elődei teljesen elhanyagolták ezt a régiót, pedig itt vannak itthon és nagyon jól tudják, milyen értékes területekről van szó. A finanszírozás pedig a nemzeti park kihirdetésével csak javulhat, hiszen előnyt fognak élvezni a turisztikai, ökológiai projektek megvalósításánál. A fiatalok újabb megélhetési lehetőségeket kaphatnának, ami a régióban maradásra ösztönözhetné őket. Rendezzenek népszavazást az érintett régióban arról, hogy akarják-e a helyi lakosok a nemzeti parkot, vagy nem kell, maradjanak csak Szlovákia hegyvidékes tájain az erre a célra szánt pénzösszegek” – osztotta ki elődjét Budaj.

A vélemények

Balódi László, a KVB tagja és a Csallóközi Városok és Falvak Társulásának elnöke felszólította a jelenlévőket, hogy ne politizáljanak, hanem konkrét témákról, gondokról konzultáljanak, hiszen mindenkinek érdeke a természet védelme. „Engem nem érdekel, hogy egy pozsonyi kávéházban valaki kitalálja, hogy jó lenne itt egy nemzeti park. Engem az érdekel, hogy mit gondolnak a patasi, szapi emberek erről. Fúrhatnak-e kutat, vadászhatnak-e továbbra is. Világosan a nevén kell nevezni a dolgokat, és egyértelmű szabályokat hozni, mert egyébként ez az egész vita nem más, mint döglött ló patkolása. Szeptemberben választás, a jelenlegi kormányból nem tudni, ki marad, lehet, hogy egy teljesen más kabinet alakul, ezért szükséges az egyértelmű meghatározás minden apró részletben” – jelentette ki Balódi.

Patasi Ilona, a Szlovákiai Agrárkamara elnöke: „Elsősorban környezeti hatástanulmányra van szükség, hogy a gazdák tudják, mi vár rájuk. Örültünk, amikor megszületett a lex Csallóköz az ivóvízkészlet védelméről, hiszen a Csallóköz ivóvize egyedülálló érték. A gazdák évente háromszor küldik elemzésre földmintáikat, de szárazság van, a kutak nincsenek legalizálva, nincs elég laboratórium, ezekkel a gondokkal senki nem törődik. Majd derült égből villámcsapásként jön a hír a Duna Menti Nemzeti Parkról. Már most is eléggé korlátozva vannak a termelők, ha megvalósul a nemzeti park, akkor minden egyes permetezés előtt Pozsonyban fog kelleni engedélyért folyamodni? Megvan ehhez a hatástanulmány, hogy mennyire, és kiket fog sújtani ez a döntés?”

Az Állami Erdők (Štátne lesy) erdészei is jelen voltak a találkozón, akiket olyan konkrét kérdések foglalkoztattak, mint az, hogy a legmagasabb védettségi fokozatokban jelenleg érintetlenül kell hagyni a természetet, ami ahhoz vezet, hogy például az őshonos fűzfákat elnyomják az idegen, invazív fajok. Erre válaszolt Jaromír Šíbl parlamenti képviselő, a nemzeti park tervezetének egyik előterjesztője azzal, hogy ha megvalósul az első alföldi nemzeti park Szlovákiában, több szempontból is át kell majd értékelni a létező szabályokat. Ezek a Szlovákiában eddig létező hegyvidéki parkokra specializálódtak, ahol valóban a terület érintetlensége bizonyul a legjobb védelemnek, ami az alföldi területek esetében nem jó megoldás. „Néhány száz évvel ezelőtt megfosztottuk az ártéri erdőket az őket életben tartó folyóvíz dinamikájától, azzal, hogy árvízvédelmi szempontból szabályoztuk a Dunát, és gátakat építettünk. Akár nemzeti park lesz a Duna mente, akár nem, az ártéri erdőket csak emberi beavatkozással lehet a jövőben megtartani” – vallja Šíbl.

Daniela Uhereková Šmelková, a Dunai Ártéri Erdők Tájvédelmi Körzet munkatársa konkrétan taglalta a lehetőségeket és tiltásokat. Ezek szerint más nemzeti parkokkal ellentétben a Duna mentinél marad minden úgy, ahogyan eddig is volt, vagyis a bejárhatóság, függetlenül a védelmi zóna fokozatától. Hasonlóan nem fog változni a fölművelés lehetősége sem azokon a területeken, amelyek eddig is ezt a célt szolgálták. Külön hangsúlyozta a vadászat fennmaradásának fontosságát, mivel ezen a területen nem élnek ragadozók, a halászok pedig szintén megnyugodhatnak, mert az eddigieknél jobb hozzáférhetőséget, illetve jogokat kaphatnak majd.

Figura Árpád, a járási vadászszervezet, valamint a Vajkai Úrbéres Társaság elnöke azt nehezményezte, hogy senki nem kérdezte eddig a telektulajdonosokat. „Pedig mi védjük a legjobban a természetet, a tulajdonunkhoz tartozó területeken, a vadászokkal, halászokkal együtt” – jelentette ki annak a társaságnak az elnöke, amelynek tulajdonában van az a terület, ahol 150 illegális építmény áll.

Megszólaltak a témában leginkább érintett községek polgármesterei is, Boráros József doborgazi és Álló Donát vajkai polgármester, aki szerint Vajkának biztosan segítene a nemzeti park kihirdetése, hiszen évi 70 százalékos adókiesése van a községnek. Ebben nagyrészt az erőmű felvízcsatornája, valamint a két bányató alatti telkek érintettek, és azok az erdők, amelyeket a Vajkai Úrbéres Társaság természetvédelmi célokra adott ki a Pozsonyi Természetvédelmi Társaságnak, így nem kell adót fizetniük. Arról a Vajkai Úrbéres Társaságról van szó, amely ellenzi a nemzeti park létrehozását. Ha nemzeti parkká nyilvánítanák a község kataszterét, az állam kompenzációt fizetne a kiesett adókért. Álló megemlítette a 150 illegális építményt is a sülyi tó partján, amelyek ügyében már több évvel ezelőtt eljárást kezdeményeztek a rendőrségen, ügyészségen egyaránt, de előrelépés nem történt. Ezen a találkozón Budaj nemcsak előrelépést ígért ez ügyben is, hanem tárgyalásokat fog kezdeményezni a három leginkább érintett faluval: Bodakkal, Doborgazzal és Vajkával. „Túl gyorsan történik az egész és nem vagyok meggyőződve arról, hogy ez jó ötlet” – vallja Boráros József doborgazi polgármester, majd folytatja: „Nincs elég információ, nem igazán tudok egyértelmű véleményt nyilvánítani. Kivihetem majd az unokámat horgászni? Senki nem tud semmi biztosat. Egy nemzeti park kihirdetése többéves feladat, nem tudom, miért kell ezt ennyire sürgetni.”

Mentsük a Duna mentét

Valóban emberek ezreinek életét közvetlenül érintő témakörről van szó, amit nem lehet sablonos frázisokkal elintézni és politikai kampányharccá degradálni. Az érintett területen élőket vajmi kevéssé érdekli, hogy a pozsonyiaknak lesz egy közeli, kiváló kirándulóhelye és a fővárosba látogató turisták esetlegesen megrohamozzák a jövendő nemzeti parkot. Őket az élhetőség és a megélhetés biztosítása érdekli. Ezért annyira fontos a párbeszéd, ahol mindenki elmondhatja véleményét, félelmét és ugyanakkor nemcsak meghallgatja, de meg is hallja a választ. Ám gondolkozzanak el azok is, akik nyitott kapukat döngetnek és csőre töltött pisztolyokkal várják az ellenséget, hogy harcoljanak létükért és jogaikért, valószínűleg teljesen feleslegesen, hiszen senki és semmi nem fenyegeti egyiket sem. Ami biztos, hogy mindannyian egyet akarunk: a lehető legnagyobb mértékben megvédeni a Duna menti Csallóközünket. Velünk, emberekkel együtt, akik itt élünk, dolgozunk, ültetünk, vetünk és aratni is szeretnénk. Ha megadatik, további emberöltőkön át.