Címvédőhöz méltóan szerepelt a Novota–Šereda–Lelkeš trió, miután az elődöntőben 5:1-re nyert a Hlohovec ellen, majd a döntőben fordulatos mérkőzésen 5:4-re verte az alapszakaszban negyedik Čadcát, amely az elődöntőben hatalmas meglepetésre szinte kiütötte (6:2) a vendéglátókat.

„Nyolcadik bajnoki címünk abszolút csúcs a szlovák férfimezőnyben. Játékosaim az alapszakaszbeli gyengélkedés után felszívták magukat. S bár mindkét meccsen egy közülük gyengébb napot fogott ki, másik két társa pótolta eredményességben, és végül behúzták a győzelmet – mondta lapunknak újabb diadaluk kapcsán Jozef Kmeť hodosi klubelnök. – Végül is dicséret illeti védenceimet, mert nagyon színvonalas mérkőzésen, nagy sorozatunk egyik legnehezebb döntőjében kerekedtünk felül a riválison. Vesztésre állva sem adták fel a fiúk, alázattal küzdöttek, és végül a tapasztalatuk döntött a négyes torna meglepetéscsapata ellen. Nem hagyhatom szó nélkül a körülményeket. A rozsnyóiak ugyan mindent megtettek azért, hogy újjávarázsolják a termet, de a bajnoki négyes döntőhöz nem megfelelő méreteivel nem tudtak mit kezdeni. Az már a szövetség felelőssége, hogy ilyen helyre vitte a zárótornát.”

Csalódás a rozsnyóiak számára a bajnoki bronzérem, főleg az elődöntőbeli vereség érte váratlanul őket. „Többre vágytunk – árulta el érdeklődésünkre egy nappal a harmadik helyet eredményező, Hlohovec elleni 5:1-es sikerük után Zoltán Gallo csapatvezető. – Megalapozott volt az önbizalmunk, hiszen megnyertük az alapszakaszt, közben csak kétszer kapunk ki, a bajnokkal is jobb volt az idei mérlegünk, ráadásul hazai pályán játszhattunk, de az elődöntőben nem bírtunk jobban teljesítő ellenfelünkkel. A hangos kulissza előtt két dolog történhetett: vagy inukba száll a vendégek bátorsága, vagy annyira feldobja őket a hangulat, hogy megállíthatatlanok lesznek. Utóbbi történt, miközben nagy adag balszerencsénk volt. Ám azt is hozzáteszem, kiválóan játszottak a Čadca fiataljai, mi meg mintha kezünkön gipszkötéssel álltunk volna asztalhoz, különösen a bajnokság legeredményesebbje, Péter Ingemer, aki kétszer is kikapott. Örülünk a bronzéremnek is, amögött is rengeteg munka rejlik.”