A Pro Renovatione Alapítvány rendszeresen szervez előadásokat a galántai múzeummal közösen Lámpafénynél címmel. A bemutatott témák Galántához vagy a régióhoz kapcsolódnak. Csütörtök (április 20.) este Novák Veronikától, a vágsellyei levéltár nyugalmazott igazgatójától hallhatott a közönség számos érdekességet Galánta és a romák címmel. A bevezetőben Pekarovič György, a Pro Renovatione Alapítvány elnöke elmondta, azért is tartják magyar nyelven az előadást, mert a galántai cigányság magyar volt. A műemlékvédő, helytörténész személyes élményét is megosztotta a jelenlévőkkel, mi szerint az édesanyja kelengyéjét azok a híres galántai cigányzenészek feleségei varrták ki, akik budapesti, trencsénteplici kávéházakban muzsikáltak.

Novák Veronika a roma kiváltságlevelekre fűzte föl az előadását, amelyen elhangzott, hogy az eddigi kutatások során felfedezett legrégebbi adat a cigányokról az 1401. március 1-jén kelt Zsigmond király oklevelében található, amelyben megjelenik a cigány kifejezés. Az eddig ismert legrégebbi oklevelet Mátyás király adta ki 1487-ben. Az irat a szebeni cigányok kiváltságait foglalja össze, és szabad utazást, valamint kézműves mesterségek, főként a kovácsmesterség gyakorlását engedélyezi számukra. A 17. században az Esterházy család tagjai több oklevelet adtak ki, amelyekben egyebek mellett vajdákat jelölnek ki, akiknek az a feladatuk, hogy a kasztjukban rendet tartsanak, feleljenek a tagjaiért. Az oklevelekből az is kiderült, hogy a cigányok kötelesek szót fogadni a vajdáknak, továbbá a földesúrnak bizonyos munkákat elvégezni, például megpatkolni a lovakat, szénát hordani, de rájuk nem vonatkozik az, hogy kötelesek a birtokon maradni, tehát a vajdák a saját kasztjukkal szabadon mozoghattak, nem voltak kötelesek földet művelni. A birtokosok elismerik, hogy a cigányoknak más az életmódjuk, megengedik nekik, hogy mulassanak, illetve mulattassák a nemeseket. Az Esterházy uradalmakban 1711-től külön vajdák lesznek, mivel a birtokokat is felosztják maguk között a családtagok. A földesurak igyekszenek letelepíteni a birtokokon a cigányokat, mert szükségük van a munkájukra. Novák Veronika több összeírást is megemlített a csütörtöki előadáson. Az 1758-ban keletkezett összeírás alapján 74 roma család élt Galántán, 16 házban. A történelmi feljegyzésekből az is kiderült, hogy nemcsak Galántán, hanem egész Magyarországon híresek voltak az itt élő cigányzenészek. Egy 1773-as összeírásból kiolvasható, hogy a Galántán élő cigányok gyerekei mind jártak iskolába és a kiváló zenészek más, messzi földről érkezett gyerekeket is tanítottak muzsikálni. Az összeírás a cigányság életmódját hivatott felmérni, ezért olyan kérdéseket is tartalmazott, hogy fogyasztanak-e döghúst, hol laknak és milyen ruhában járnak. A válaszokból kitűnik, hogy a galántai cigányok nem fogyasztottak döghúst, nem sátrakban, hanem azokban a házakban laktak, amelyeket a földesúr épített nekik és ugyanolyan ruhában jártak, mint a többi lakos. A Pressburger Zeitung 1784-ben megjelent számában arról szól az egyik újságcikk, hogy a galántai cigányok Magyarország leghíresebb zenészei közé tartoztak, nem muzsikáltak kotta nélkül, híresek a koncertjeik, táncaik. A 18. század végén a cigányoknak még mindig korlátozott jogaik voltak a lakosság többi tagjához képest. Éppen ezért számított nagy dolognak, amikor a Magyar Kurír 1787-es cikkében a szerző megemlíti, hogy öttagú cigánybanda járt a fővárosban az úrnapi búcsú idején. Novák Veronika szerint ez azt bizonyítja, hogy a galántaiak voltak a leghíresebb cigányzenészek, akik Bécsben is muzsikáltak. Liszt Ferenc 1859-ben kiadott, a bohém magyar muzsikusokról szóló könyvében a híres cigányzenészek között említi a galántaiakat is, akiknek Mihók János prímás volt a vezetőjük. A Mihók bandát Kodály Zoltán is ismerte és hatott is munkásságára a tőlük hallott muzsika. A szakember az előadást az 1893-ban kelt cigányösszeírás adatainak ismertetésével zárta, amelynek alapján 77 cigány élt Galántán, 45 nő és 32 férfi, a legtöbbjük foglalkozása muzsikus volt.

Novák Veronika az Új Szónak elmondta, úgy véli, a 20. században a cigányzenészek hírneve azért esett vissza valamelyest, mert megváltoztak a társadalmi elvárások és folyamatosan változik a zenei ízlés, főként az 1960-as évektől.

„A szocializmus éveiben muszáj volt elhelyezkedniük valamilyen munkahelyen, megváltoztak az életfeltételeik, a szokásaikat erőszakkal próbálták megváltoztatni, nem voltak már olyan kiváltságaik, mint az Esterházyak idején. Az, hogy vajdákat neveztek ki a vezetésükre, azzal is összefügg, hogy nehezen tudták őket kordában tartani, ezért volt szükség valamilyen fegyelmi rendszerre. Amíg megtarthatták a saját, úgymond, közigazgatási rendszerüket, addig sokkal könnyebb volt velük az együttélés. Mária Terézia 1761-ben rendeletet adott ki, amelyben megtiltotta, hogy egyiptomiaknak nevezzék őket, ahogy korábban. Meglehetősen erőszakosan próbálta őket átnevelni, például a gyerekeket elvette a szülőktől, de a legtöbb igyekezete kudarcba fulladt”

– fogalmazott. A cigányok társadalmi megítélésén szavai szerint biztosan segítene az, ha az emberek jobban ismernék a kultúrájukat, múltjukat.

„Galántán valamennyire a köztudatban él a régi cigánybandák hírneve, amit Kodály Zoltánnak is köszönhetünk, de a régióban már nagyon keveset tudnak róluk vagy egyáltalán nem ismerik őket. Az újságcikkeken kívül nagyon nehezen lehet találni a cigányságról bármilyen adatot. A többségi társadalom nem igazán mutat érdeklődést irántuk, pedig az egész galántai régió büszke lehetne arra, hogy a bécsi lapokban vagy a Magyar Kurír első számainak egyikében megjelentek írások a galántai cigányokról”

– zárta a beszélgetést Novák Veronika.