Az eredeti cikket a Magazín.sk oldalán olvashatjátok!

Amikor a különféle ásványokból magma és láva lesz, többnyire tartalmaznak radioaktív anyagokat is, mint amilyen az uránium. Ezek az anyagok idővel lebomlanak, ami azt jelenti, hogy sugárzást bocsátanak ki, idővel pedig más, stabilabb elemekké válnak; a radioaktív 238-as uránium például idővel ólommá válik. Ez egy meghatározott idő alatt megy végbe, az erre kialakított mértékegység pedig az ún. „felezési idő”. Ez azt az időt jelöli, ami alatt egy adott atom fele lebomlik. A 238-as uránium esetében ez az idő több mint 4 milliárd év. Ez azt jelenti, hogy 4 milliárd év elteltével egy adott hely 238-as-uránium-tartalma a felére csökken. Ennek köszönhetően a tudósok képesek meghatározni igencsak öreg dolgok életkorát is, hiszen csak meg kell vizsgálniuk a radioaktív anyag és a stabil anyag arányát. A kőzet, amit a leggyakrabban használnak erre a célra, a cirkon, ugyanis alapvetően nagy mértékben tartalmaz urániumot.

A radioaktív kormeghatározásnak köszönhetően a tudósok rájöttek, hogy a Föld ásványai 4,4 milliárd évesek, tehát a bolygó legalább annyi ideje létezik. De honnan jött a maradék 100 millió év? Tudni kell, hogy a Föld az idők során megváltozott, nagyrészt a tektonikus lemezek mozgásának köszönhetően. Az „öreg Föld” egyre inkább eltűnik az új alatt, így pedig nehéz ráakadni a legelső kőzetekre. A tudósok azonban nemcsak a Földet képesek vizsgálni, hanem az univerzum egyéb kőzeteit is. Kimutatták például, hogy bizonyos meteoritok 4,5 milliárd éves ásványokat is tartalmaznak, és a Marson, valamint a Holdon is találtunk hasonlóakat. A tudósok ebből rájöttek, hogy a naprendszerünk nagyjából ennyi idővel ezelőtt keletkezett gázokból és porokból, melyek a fiatal Napot körbevették. Ez a folyamat azonban nem egy pillanat, hanem több millió év során ment végbe, tehát pontosan valószínűleg sosem fogjuk tudni, mennyire öreg a bolygónk.