Alkotókedvű testvérek

Szandi a húgával, Barbival készít mindent. Mindketten igazi művészlelkek. Rengeteg dolgot kipróbáltak már, ami a kézművességet illeti, és rengeteg ága érdekli őket. Gyöngyfűzés, rajzolás, fotózás, bútorfestés, lakberendezés, barkácsolás, varrás vagy épp sütés-főzés, bármi jöhet. Már ovis korukban is sok technikát kipróbálhattak, mivel anyukájuk óvónőként mindig kitalált valamilyen kreatív feladatot, apukájuktól a rajzolást és barkácsolást lesték el, a nagyszülőktől pedig a varrást, hímzést, kézimunkázást tanulták meg. Ez alapozott meg mindent, aztán maguk is bővítették az érdeklődési körüket. Ami szintén közös bennük, hogy mindketten nagyon szeretik az állatokat, szeretnek a természetbe járni, gyógynövényeket gyűjteni.

„Mindketten kivesszük a részünket az egész folyamatból. Saját gyűjteményünk van a növényekből, ékszeralkatrészekből is, de néha cserélgetünk egymás közt, vagy kölcsönadunk dolgokat. Mivel külön élünk, ezeket az apróságokat nehéz lenne egy műhelyben tárolni, egy helyen dolgozni. Neki is, nekem is megvan a saját stílusunk, de valahogy mégis egy márka lett az egész, és a vásárlóink sem tudják megkülönböztetni, hogy ki melyik darabot alkotta”

– avat be a műhelytitkokba Alexandra.

A kézműves gyanta titkai

Nem használnak gyantaszínezőket, sem művirágokat. Alkotásaikat a természetesség jellemzi, és bár sok szárított növényt lehetne rendelni az internetről is, ők maguk szedik, majd szárítják az ékszerek „lelkeit”. Minden növény a környék domboldalairól, saját kertjükből, szomszédoktól vagy utazásaik során összegyűjtött készletből való. De a megfelelő gyanta sem elhanyagolható tényező:

„A kézműves gyanta csak apró dolgok készítésére alkalmas: vastag asztallapokat vagy padlót leönteni nem lehet vele. Nagyon fontos, és mindennek az alapja a megfelelő gyanta megtalálása. Olyan kell, ami nem sárgul, nem tapad, olyanra szárad, mintha üveg lenne. Ha ez megvan, pontos arányokban úgy kell kikeverni, hogy tökéletesre dermedjen, ne legyenek benne buborékok, ne szálljon bele por. Ezt aztán különböző formákba, alapokba lehet önteni több rétegben, mivel a növények elúszkálnak benne. Akár 8-10 réteg gyanta is lehet egy medálon, melynek a száradási ideje 24 óra. Nem mindegy az sem, hogyan szárad meg a massza, és a növényekkel is vigyázni kell, mert vannak olyanok is, amelyeknek teljesen megváltozik a színe, miután leöntik biogyantával.”

Ez a kézműves technika tehát sok türelmet és precizitást igényel. Azt is megtudtuk, hogy van egy nagyon különleges tárgy, amiből meglepően nehéz megtalálni a megfelelőt, de elengedhetetlen az alkotás folyamatához. „Ez a különleges tárgy nem más, mint a szemöldökcsipesz!” – árulta el Alexandra.

Kezdetek és gyűjtések

A lányok első alkotásai főleg medálok voltak, melyeket szilikonformákba öntöttek ki. Ezeket aztán olcsóbb ékszeralapokra szerelték. Ma már a legtöbb alkotásukat nemesacél szerelékekkel látják el, ezek ugyanis antiallergének. De készítenek antik hatású ékszereket is, mert ezek iránt is nagy az érdeklődés. Egyébként van a kínálatukban hajcsat, könyvjelző, falikép, toll is… Rengeteg mindennel kísérleteznek. Újdonságként például egy másik technikával párosítva terveznek nyári karkötőket készíteni.

A növények nagy részét egyébként túrázások, kutyasétáltatások alkalmával gyűjtik. A többit a kertjükben vagy a szomszéd udvarán meglátva szedik le. Akik pedig ismerik a Mikó testvéreket, hívják is őket telefonon, hogy menjenek, mert ezt vagy azt látniuk kell. Miután „levadászták” az alkotásokba valót, a szerzemények könyvek között, vagy búzadarában száradnak legalább két hétig. Végül kiválogatják a legszebben préselteket, és fajtájuk szerint szétválogatják őket. „Az én kedvencem a réti boglárka, ami élénksárga színével mindig mosolyt tud csalni az arcomra. Egyébként nemcsak növényeket, hanem apró bogarakat, csigaházakat, pici gombákat, ágacskákat, fadarabokat, kagylókat, terméseket is gyűjtünk. A természet csodálatos, rengeteg alapanyagot és inspirációt rejt. Az alkotás is olyan nálam sokszor, hogy csak leülök, és csinálom, nem gondolkozom azon, milyen végeredményt szeretnék. A növények, levélkék formája mindent megalapoz. Természetesen én is nézegetek és gyűjtögetek ötleteket az interneten, de azokból általában úgysem lesz semmi” – mondja Szandi, aki a legjobban az apró részletekből álló medálokat szereti készíteni, mert ezekbe egy egész virágos mezőt bele lehet sűríteni.

Mulandóból maradandót

A virágok, növények elhervadnak, azok is, melyeket fontos emberektől kapunk, vagy épp nem mindennapi alkalmakkor viseljük őket. Szandit és Barbit egyre többen keresik fel ún. emlékőrök készítésével.

„Ezeknek mindig megvan a saját történetük. Menyasszonyi csokorból lehet falikép, kedvenc kiskutyusunk szőréből egy szerencsehozó medál, karkötő. Most is épp néhány menyasszonyi csokorból próbálok készíteni valami igazán különlegeset.”

Ahogy a lányok ideje engedi, igyekeznek egyre több helyre eljutni, bemutatkozni. A környék falunapjain, fesztiváljain már állandó résztvevők, de tavaly Magyarországra is kaptak meghívást kiállítóként. Közösségi oldalaikra pedig folyamatosan rakják fel az elkészült alkotásokat, és várják a megkereséseket. Természetkedvelőknek kötelező szétnézni a Mikó lányok portékái közt, csak aztán nehéz lesz ellenállni…