Mike Oldfield Readingben látta meg a napvilágot, hétéves volt, amikor Down-szindrómával született öccse meghalt, a csapást feldolgozni képtelen anyja pedig elmegyógyintézetbe került. Oldfield tízévesen lemezeket hallgatva tanult meg gitározni, két év múlva már klubokban lépett fel.

Tizenöt éves korában Sally nővérével megalapította a The Sallyangie nevű folkduót. Anglia-szerte és Párizsban is turnéztak, albumuk 1969-ben jelent meg. Később a Kevin Ayers vezette The Whole World együttes tagja lett. Kis lakásában három rövidebb és egy hosszabb, Opus One-nak nevezett instrumentális szerzeményt játszott fel. A demófelvételeket több kiadónak elküldte, de azok elutasították, mondván, ilyen hosszú darabot csak énekkel lehet eladni. Richard Branson producernek azonban megtetszett az anyag, és stúdióidőt adott a fiatal zenésznek. A felvételeken Oldfield közel húsz hangszeren játszott.

A Tubular Bells, Branson új, Virgin nevű kiadójának első lemezeként 1973. május 25-én jelent meg, ez alkalomra Branson egy élő bemutató koncertet is szervezett neves muzsikusok részvételével. A korong eleinte lassan fogyott, amikor azonban Az ördögűző című horrorfilmben is felhasználták, a slágerlisták élére került, Oldfield Grammy-díjat kapott és a Virgin kiadó hat további albumra szerződött vele.

A kéttételes, sokkal békésebb hangulatú Hergest Ridge lemeze 1974-ben jelent meg, ezt 1975-ben az Ommadawn követte. 1978 őszére elkészítette az Incantations című dupla albumát Sally nővére, Maddy Pryor, a Steeleye Span folkegyüttes énekesnője és a Queen’s College lánykórusának közreműködésével. 1979-ben európai turnéra indult kórussal és ötven zenésszel, ebből készült az Exposed című élő album és koncertfilm. Kereskedelmileg legsikeresebb albumai a 80-as évek elején születtek, népszerűségére jellemző, hogy fellépett Károly brit trónörökös és Lady Diana esküvőjén, sőt ez alkalomra dalt is írt.

Az 1983-ban megjelent Crises a Maggie Reilly által énekelt Moonlight Shadow, illetve a Shadow On The Wall című slágerekről vált ismertté. A hosszabb hangszeres és a rövidebb populáris, vokális művek váltakozása jellemző a Discovery (1984) és a Bonnie Tyler közreműködésével készült Islands (1987) anyagára.

1992-ben jelent meg a Tubular Bells II, amely újrakevert szerzeményeket is tartalmaz. A Tubular Bellsből a későbbiekben még három változatot adott ki, ahogy legutóbbi lemeze, a 2017-es Return to Ommadawn is korábbi művének új változata.