Az „emberek” alatt ezúttal konkrétan azt az 1051 főt értem, akik bekerültek a Dél-Szlovákiában élő felnőtt korú, magyarul tudó személyek alapsokaságából kiválasztott mintába, s akiknek 87 százaléka magyar anyanyelvű, 78 százaléka pedig magyar nemzetiségű.

Az egyik kérdés a politika iránti érdeklődésre vonatkozott. Nem mindegy, hogy tájékozottan vagy tájékozatlanul formálunk-e véleményt a közügyekről és azok szereplőiről. A politika iránti érdeklődésnek két vetülete van, az egyik, hogy követik- e az emberek a politikát, a másik pedig, hogy érdekli-e őket. A két vetület nem mindig van összhangban, például nyugodt időszakokban azok, akiket nem érdekel a politika, kevésbé szokták figyelni, mint a zűrös időszakokban. A jelenlegi adatok azt mutatják, hogy a válaszadóink 79 százaléka követi a politikát. Vagyis a 2019-es és 2020-as adatokhoz képest a politikai események követésének mértékében nem következett be változás, akkor és most is öt személyből négy kíséri őket figyelemmel. Viszont ezen személyekből csaknem minden harmadik azt is mondta, hogy bár követik a politikát, nem érdekli őket. Ez meg hogy lehet, tehetnék fel a kérdést mindazok, akik épp azért követik a politikát, mert érdekli őket. Hát úgy, hogy egy ideje zűrös, feszültségekkel teli időszakot élünk. Például sok embert, akiket korábban nem érdekeltek a közéleti események, a pandémia szoktatott rá a figyelésükre, s most is vannak, akik nem elsődleges érdeklődésből, hanem csak azért figyelik a politikát, hogy képben legyenek. Vagy szórakozzanak. Bár az utóbbi nem könnyű, ha a saját bőrünkre megy ki a játék.

A válaszadók többsége tehát tájékozottnak minősíthető, egyben naponta tapasztalja a politika gyakorlati következményeit. S természetesen véleménye is van.

Az ország gazdasági helyzetével 8 százalék volt elégedett. A saját régiójának gazdasági helyzetével 14 százalék. A felmérés időpontjában még létező Heger-kormánnyal 12 százalék. Ezek csúcsdöntő számok: az önálló Szlovákia történetének nem volt még egy olyan kormánya, amellyel ilyen kevesen voltak elégedettek (talán a Matovič-kormány, de arról nincs adatom). A Heger-kormány bukásával 42% volt elégedett. Az előre hozott választást 74 százalék támogatta.

Van itt azonban még egy érdekes dolog. Ugyanezen megkérdezettek közül azok, akik megmondták, hogy kit választottak a 2020-as parlamenti választáson, összesen csaknem minden ötödik a Matovič-, majd a Heger-kormányt alkotó négy pártra szavazott, nevesítve 13,3 százalék az OĽANO-ra, 3,9 százalék a Sme rodina-ra, 1,8 százalék a SaS-ra, és 0,8 százalék a Za ľudí-ra. E két kormány létrejöttéhez tehát a dél-szlovákiai magyarul tudók is hozzájárultak. S hozzájárultak a magyar nemzetiségű választópolgárok is, hiszen összesen csaknem 15 százalékuk szavazott 2020-ban erre a négy pártra. Még részletesebben: a 2020-ban szavazók közül azoknak, akik ma a Szövetség MKP-platformjával szimpatizálnak, 4,1 százaléka, a Híd-platformmal szimpatizálók 16,7 százaléka, az Összefogás platform szimpatizánsainak pedig 11,7 százaléka választotta ezeket a pártokat.

Mondhatjuk persze, hogy ez a múlt. Csakhogy ezek a volt kormánypártok és képviselőik most, hogy már nem ők „uralkodnak”, úgy tesznek, mintha ma léptek volna le a falvédőről. Mintha az egész káosz, romlás, feszültség, társadalmi krízis nem az ő hibájuk lenne (elég furcsa, hogy az ügyvezető kormány elnöke ezek után még volt képes nyilvánosan is megköszönni Hegernek a tevékenységét, mintha nem épp ez a tevékenység okozta volna a kormánya bukását). Úgy tesznek, mint a ma született bárány. Ráadásul a magyar térfelet is buzgón célozgatják.

Remélem, nem dőlünk be nekik.