Talán még a később született generációknak is lehet némi fogalmuk arról, hogy az 50-es évektől kezdve hogyan változott meg a nők helyzete mind Csehszlovákiában, mind Magyarországon. Ám mennyire állítható párhuzamba a két ország? Vagy másként fogalmazva: mennyire különböztek egymástól? Deáky Zita és Marta Botiková valahol ezekre a kérdésekre keresett válaszokat a néprajz, ill. az etnológia segítségével.

A kötet első, nem szakmai közönség számára szóló bemutatójának a komáromi Szinnyei József Könyvtár adott otthont. A beszélgetés vezetője, Daniela Kapitáňová a könyv szlovák szerzőjét, Marta Botikovát faggatta a közös munkáról. Elhangzott, a munka teljességgel egyedi abban az értelemben, hogy a bal oldali lapokon magyar, a jobb oldaliakon pedig szlovák nyelven szerepel a szöveg, amely a családi élet átalakulásától kezdve a párválasztáson át egészen a higiéniai szokásokig egy sor olyan témát és változást igyekszik megragadni, amelyek alapvetően átformálták a nők helyzetét a 20. század második felében.

Kapitáňová oldaláról többször felmerült, hogy tulajdonképpen milyen különbségek állapíthatóak meg a csehszlovák és a magyar miliő között? Már csak azért is, mert ahogyan a könyv gazdag képanyagát nézegette, a fotókról nagyon nehéznek bizonyult neki megállapítani, hogy Magyarországon vagy Csehszlovákiában készültek-e. Egyúttal a nemi egyenlőtlenségek kérdését is firtatta. Egy 1925-ös „etikettre” vonatkozó könyvből azt idézte, hogy csak a fiú újszülöttek esetében volt helye a gratulációnak, míg a lánygyermekek esetében értelemszerűen nem. Botiková többek között azzal válaszolt, hogy nem „feminista” könyvet szándékoztak írni, ugyanakkor az tény, hogy sokszor  „lánynak lenni sokszor nem volt egy főnyeremény”. Egyúttal Csehszlovákia kapcsán hozzáfűzte, hogy ez volt a világon az egyik első olyan ország, amely biztosította a nők szavazati jogát. Viszont voltak időszakok, amikor Magyarország tűnt reménytelibb helynek, mint ahogyan arra példa a 70-es évek, amikor a husáki normalizáció túl nagy terhet jelentett a szlovák társadalomnak. Mindazonáltal aki olvassa a könyvet, azt tapasztalhatja, hogy nagyon sokszor egybefolynak a két állam példái azt bizonyítván, a mindennapiságban nagyon hasonló körülmények uralkodtak.

Hogyan találta azonban meg egymást a két szerző? Botiková elmesélte, nagyon érdekelték őt Deáky Zita szülésről és az iskoláskor előtti gyermekvilágról írt szövegei, ill. elkezdtek a közös témák kapcsán beszélgetni, aztán egy idő után világos lett, hogy ők valójában „kortársak”. Összességében az életmód és annak változásai volt az a közös témametszet, amely kapcsán megtalálták egymást, s így merült fel az, hogy „próbáljunk meg írni erről”. A munkát aztán a lockdown ideje gyorsította fel, amikor jobban az írásra tudtak figyelni.

Külön érdekességszámba ment a munkanyelv. Botiková még gyermekkorában megtanult magyarul. Egymás között magyarul kommunikáltak Deákyval, így is szerkesztették a kötetet, amelyben többek között segítségükre volt L. Juhász Ilona komáromi etnológus is. A végleges szöveg magyarul állt össze, majd azt Marosz Diana fordította le szlovákra, amit még Botiková finomított nyelvileg.

„Úgy véljük, még mindig keveset tudunk egymásról, illetve, ismereteink gyakran egyoldalúak, ezért sok a félreértés. Nem gondoljuk azonban, hogy könyvünk minden kérdésre választ adna, mindent témát körbejárna, vagy minden magyarországi és szlovákiai társadalmi problémát érintene, akár csak az államszocializmus évtizedeire is korlátozva” – írják a könyv zárszavában.

A kötet egyébként szabadon elérhető az ELTE Digitális Intézményi Tudástár oldalán.