A magyar Kulturális és Innovációs Minisztérium Fődíját az Újvidéki Színház kapta III. Richárd című előadásáért, Dejan Projkovszki rendezésében. A második helyezést megosztva kapta a kassai Thália Színház Szentivánéji álom című előadása a shakespeare-i színházi nyelvezet megújításáért és a formabontó látványvilágért, valamint a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház Oxigén című előadása a színházi nyelv radikális újrafogalmazásáért.

A legígéretesebb tehetségnek járó Teplánszky-díjat Hégli Bence vehette át a Thália Szentivánéji álom című előadásban Puck szerepének átütő erejű színpadi megvalósításáért, valamint Matusek Attila az előadás rendezéséért.

A kassai Szentivánéji álom tavaly novemberi bemutatóját követően így kezdtük kritikánkat: „Ha egy fiatal rendező lehetőséget kap egy kedvenc darabjának színpadra állítására komoly kőszínházban, akkor minimum nagy pukkanásnak kell hallatszódnia. Nos, a kassai Thália Színházban akkora robbanás történt, hogy a konzervatívabb nézők a szünetben hanyatt-homlok menekültek a detonáció hatására. Abszolút megértem őket, hiszen nincs mindenki felkészülve egy forradalmi, abszurd és meghökkentő húzásokkal teli produkcióra.

Ekkora mértékű alkotói bátorságot a 2019-es Ma már nem mész sehova óta nem tapasztaltam a Tháliában: ezt a mostani alapanyagot ráadásul nem kortárs szerzők írták, hanem egy bizonyos William Shakespeare, 1600-ban. A színházrajongók persze jól tudják, hogy a Szentivánéji álom egyike azon daraboknak, amelyekkel gyakran kísérleteznek a rendezők. Szinte csábítja őket az egyszerre fura és megkapóan emberi történet, a mágikus nyelvezet arra, hogy rugaszkodjanak el a földtől és találjanak ki valami eredetit. Érzik, hogy Szent Iván éjjelén bármi megtörténhet.”