A pártok az elmúlt hónapokban több olyan intézkedést is elfogadtattak a parlamentben, amelyek miatt látványosan megugrottak az állam kiadásai, és a választási kampányban is rengeteg olyan ötlettel rukkoltak elő, amelyek miatt a jövőben tovább nőhetnek a cégekre és a lakosságra háruló adóterhek. Ezek azonban már most is elviselhetetlenek, és a politikusok korábbi ígéretei ellenére az elmúlt időszakban is tovább nőttek.

Adószabadság napja

Hogy a helyzet egyre rosszabb, azt az egyik legismertebb szlovákiai gazdasági agytröszt, az M. R. Štefánik Konzervatív Intézet legfrissebb felmérése is igazolja, amely szerint az adóterhek illusztrálására szolgáló adószabadság napja idén a tavalyinál is későbbi időpontra esik. A European Investment Centre (EIC) intézménnyel és a Szlovákiai Vállalkozók Szövetségével (ZPS) közösen kidolgozott felmérése szerint idén ez augusztus 21.

„Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy eddig, vagyis 231 napig az államra dolgoztunk, az év hátralevő részében pedig már magunkra. Csak emlékeztetőül: tavaly az adószabadság napja még két nappal korábbra, augusztus 19-ére esett, 2015-ben pedig augusztus 10-én volt, vagyis az akkorihoz képest manapság nagyjából másfél héttel hosszabb ideig kell dolgoznunk az államra”

– mondta el Peter Gonda, az M. R. Štefánik Konzervatív Intézet igazgatója, aki szerint az állam az adókon és járulékokon az elmúlt évben csaknem 14 milliárd euróval nagyobb összeget hajtott be a nagyjából tíz évvel ezelőttihez képest.

A Gonda vezette intézet nem csupán a fizetésből közvetlenül levont adókat és járulékokat vizsgálja, hanem például az áfát és a jövedéki adókat is, amelyeket közvetve, a vásárlás során fizetünk ki. Eszerint tavaly az alkalmazottak által megkeresett összeg 63,27 százalékát vitték el az adók, az egy évvel korábbi 62,49 százalékkal szemben.

Kihez kerül az adónk?

Az M. R. Štefánik Konzervatív Intézet elemzői ezúttal is egy 1304 eurós bruttó átlagbérrel rendelkező alkalmazottat vettek alapul, akinek a teljes havi munkaerőköltsége 1844 euró. A munkáltató és az alkalmazott által fizetett közvetlen és közvetett adók és járulékok ezt 1167 euróval csökkentik, az alkalmazottnak így valójában csak a teljes bérköltség nagyjából 36,73 százaléka marad. A munkájáért ténylegesen 677 euró értékű áruhoz és szolgáltatáshoz juthat hozzá, a többit az állam viszi el adók és járulékok formájában.

„A legnagyobb összeget, az alkalmazott által megkeresett pénz csaknem 42 százalékát a jövedelemadó és a szociális járulékok fölözik le, a jövedéki adók részaránya 2,93, az áfáé pedig 8,43 százalék”

– mondta el Jakub Šimek, a Konzervatív Intézet szakembere. Az adóbevételek nagyjából 78 százaléka az államot, 9,16 százaléka a magáncégeket, 9,79 százaléka a helyi önkormányzatokat, 3,3 százaléka a megyei önkormányzatokat, 0,04 százaléka pedig az Európai Uniót illeti.

Ördögi kör

Az adóterhek folyamatos növelése lehetővé teszi a politikusok számára, hogy az emberek jövedelmének egyre nagyobb részéről döntsenek, és a politikai döntések miatt kevésbé hatékony tevékenységekre csoportosítsák át az értékes forrásokat.

„Ez korlátozza a vállalkozói kedvet, a foglalkoztatást, a megtakarításokat, a befektetéseket és a gazdasági szabadság mértékét, végső soron azonban az államnak is rossz, hiszen emiatt a költségvetési bevételek is elapadnak. Az üzleti környezet minőségére vonatkozó felmérések már régóta azt mutatják, hogy 10 vállalkozóból 9-nek a magas adóterhek akadályozzák az üzleti tevékenységét. Az adóterhek azonban ahelyett, hogy csökkennének, inkább tovább nőnek”

– figyelmeztet Ján Solík, a Szlovákiai Vállalkozók Szövetségének az elnöke.

A szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy ha az állam nem fogja vissza a veszélyes pénzszórást, az államadósság elviselhetetlen mértékűre nőhet, emiatt pedig újabb adóemelésekre lesz szükség. Ez utóbbi miatt azonban tovább csökken a vállalkozói kedv, és így a befizetett adók mértéke is, vagyis egy ördögi körbe kerülhetünk. Hogy ezt elkerüljük, újabb reformokra lesz szükség. „Úgy látjuk azonban, hogy a politikusok elhivatottsága az alapvető reformok meghozatalára lényegesen kisebb, mint az adófizetők pénzének az elköltésére, miközben a gazdasági versenyképesség növeléséről szóló vita fokozatosan kikopik a közbeszédből” – teszi hozzá Solík. Szerinte a helyzet javítása érdekében csökkenteni kell az általános adóterhet, aminek magában kell foglalnia a munkára rakódó adóterhek csökkentését is.