Az elmúlt néhány hónapban azonban a gyakran kiábrándító gazdasági adatoknak köszönhetően a kínai szkepticizmus szintet lépett, és megsokszorozódott a kínai gazdasági problémákat taglaló cikkek és elemzések száma. Joe Biden amerikai elnök Kínát egyenesen ketyegő időzített bombának nevezte egy beszédében, ezzel is utalva arra, hogy a kínai gazdaság kezd kifutni az időből. Jelenleg minden jel arra mutat, hogy a gazdasági növekedés az idén sem éri el a tervezett 5 százalékot, ami azt jelentené, hogy a kínai gazdasági növekedés három egymás után következő évben nőne 5 százaléknál lassabban. Európai szemmel ez nem tűnik annyira tragikusnak, de Kínában ilyesmi Mao Ce-tung halála óta nem fordult elő.

Hogy pontosan mi történik Kínában, arról megoszlik a közgazdászok véleménye. Vannak, akik Hszi Csin-ping kínai elnök kiszámíthatatlan vezetési stílusát okolják, de a leggyakoribb magyarázat, hogy a hatalmas befektetéseken alapuló gazdasági növekedés fokozatosan kifulladt, és a hazai fogyasztás egyedül nem képes fenntartani a gazdasági növekedés ütemét. Az infrastrukturális és ingatlanbefektetések gazdasági hozadéka egyre alacsonyabb, ezzel szemben a gyakran megalomániás projektek nagyban hozzájárultak a kínai gazdaságban felhalmozódó adósság növekedéséhez. A JPMorgan Chase bank elemzői szerint a kínai háztartások, vállalatok és az állam összegzett adóssága eléri a kínai GDP 282 százalékát, ami több mint 20 százalékponttal meghaladja a gazdaságilag fejlett gazdaságok adósságszintjét. Az elmúlt néhány évben az adósságszint növekedéséhez a legnagyobb mértékben az ingatlanfejlesztő vállalatok és a velük gyakran együttműködő helyi önkormányzatok járultak hozzá. Több nagy kínai ingatlanfejlesztő vállalat jelezte, hogy adósságtörlesztési gondjai lehetnek, ami negatívan érinti az önkormányzatok bevételeit is.

A lassuló gazdasági növekedés hatásait először a kínai fiatalok érezték meg, akik egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni a munkaerőpiacon. 2023 júniusában a 16 és 24 év közötti kínai fiatalok munkanélkülisége elérte a 20%-ot, ami magasan meghaladta a teljes populáció munkanélküliségének mértékét. Ez reálisan azt jelenti, hogy még az egyetemi végzettséggel rendelkezőknek sem könnyű elhelyezkedniük, pedig néhány évvel ezelőtt az egyetemi diploma még a biztos jövő záloga volt. Hogy a fiatalok magas munkanélkülisége mennyire kínos a kínai politikai vezetés számára, az abból is leolvasható, hogy a kínai kormány augusztusban jelezte, hogy ideiglenesen beszüntetik ennek a statisztikai mutatónak a publikálását.

Ha visszanézünk az elmúlt néhány évtizedre, Kína nem először néz szembe gazdasági és társadalmi kihívásokkal. A kínai gazdaság eddig mindig meg tudott újulni, és a kínai vállalatok technológiai szintjét tekintve jó esély van arra, hogy Kína a jelenlegi gazdasági problémákat is le tudja küzdeni. Erre pedig az egész világgazdaságnak nagy szüksége van, ugyanis a Nemzetközi Valutaalap számításai szerint az elkövetkező öt évben Kína adná a világgazdaság teljes növekedésének csaknem a negyedét. Kína gazdasági gondjai bizonyos körökben kárörömre adnak okot, de ezek elhúzódására végső soron mindannyian ráfizetünk gazdaságilag.