Bródy János pályafutását talán nem kell részletesen ismertetnünk itt és most, hiszen tájainkon is generációk zenei ízlését és gondolkodását formálta az évtizedek alatt. Olyan ő, mint Amerikában Bob Dylan: mindenki énekli a dalait, néha azt se tudva, ki írta őket. Saját megfogalmazása szerint a koncertprogramja „élettörténet dalban elbeszélve”, egy gazdag pálya esszenciája. Talán elég, ha annyit mondunk, hogy a legutóbbi, telt házas Aréna-koncertjéről készült DVD egy hónapon át listavezető volt Magyarországon.

Szerinte a közönség kíváncsi az új dalaira, de azért vannak kötelező darabok. Sokan csalódottan távoznának, ha nem hangzanának el olyan örökzöldek, mint a Földvár felé félúton, a Filléres emlékeim, vagy éppen a Micimackó, amelyről nemrég – félig viccesen, félig komolyan – azt mondta, hogy a legjobb szerzeményének tartja.

Bródy modern szemléletét mutatja, hogy zenekarának vezetője az a Kirschner Péter gitáros, akit a teljesen másfajta zenét játszó Európa Kiadóból, az URH-ból, Müller Péter Sziámi zenekarából ismerhetünk. Ő hangszerelte át Bródy régebbi dalait, az újakról nem is beszélve.

Tény, hogy amikor a Tini becenevű, kölyökképű gitáros 1964-ben belépett az Illés zenekarba, még senki se gondolta, hogy ez volt az első lépés a magyar nyelvű rockzene történetében. A legnépszerűbb beatzenekarok ugyanis addig csak angolul halandzsáltak korabeli slágereket, illetve azok koppintásait. Bródy szövegei voltak az első olyan „megzenésített versek”, amelyek szóltak is valamiről – egy nemzedék kétségeit, bizonytalanságát, vágyait, reményeit jelenítették meg. A Szörényi–Bródy szerzőpáros volt a magyar Lennon–McCartney, és bár a Kádár-rendszerben gyakran meggyűlt a bajuk a hatalommal, a közönség szeretete megóvta őket, azaz nem igazán mert senki beléjük kötni. (Sőt, egy idő után az elvtársak épp az Illésen kívánták demonstrálni, mennyire szeretik ők a tehetséges fiatalokat).

A Kossuth-díjas zenész 75. életévén túl sem ücsörög a babérjain, legutóbbi albuma, a Gáz van, babám! 2020-ban jelent meg. Már a dalcímek is sokatmondóak: Az én országom, Szemétdomb, Macskajaj… Azaz továbbra is arról ír, amit maga körül lát, és sok minden zavarja őt. Emiatt az elmúlt években ismét akadtak politikai jellegű kellemetlenségei – lám, a hatalom ma sem tűri a kritikát, a közönség szeretete azonban ma is golyóállóvá teszi Bródy mellényét.