A bejárat előtt egy köztiszteletben álló pedagógussal találkozok, aki nem köntörfalazik. „Az ország sorsáról van szó” – válaszolja arra a kérdésemre, hogy miért fontos élni most a szavazati jogunkkal. Aztán gyorsan nyugtázzuk, hogy Szlovákia egy olyan hely, ahol elég sokszor van ilyen tétje az országos voksolásnak. Különösen 1998-at kell ilyenkor megemlíteni, s azt, hogy az akkori politikai változások milyen fontos szerepet játszottak a Búcs–Bátorkeszi iskolaháború befejezésében.

A kultúrház emeletén zajló választóhelyiségekben ütemesen zajlik a voksolás. Nem tömött sorokban, de folyamatosan jönnek-mennek az emberek. „Le akarom váltani ezeket a hülyéket” – válaszolja igencsak tömören a választási részvétel miértjét firtató kérdésünkre egy középkorú férfi. Egy másik idősebb hölgy nagyon magabiztosan azt mondja, hogy egyáltalán nem szkeptikus, van értelme a választói jognak. S hogy miért él most a lehetőséggel? „Hát hogy jobb legyen a magyaroknak, s valaki védjen bennünket. Én mindig választok, csak most sajnos egyedül, mert a férjem nincs itthon” – válaszolja.

Bátorkeszin a 2021-es népszámlálás szerint egyébként 3323-an éltek. A község ezzel a Komáromi járás hatodik legnépesebb települése, míg a falvak sorában Marcelháza után második a sorban. 2525-an (75,99%) magyarnak, 653-an (19,65%) szlováknak vallották magukat. A második nemzetiség rubrikában 127 fő (50%) jelezte a magyar, 54-en (21,26%) pedig a szlovák kötődését.