Hétköznaponként 9 és 17 óra között, szombatonként 10 és 15 óra között lehet megtekinteni november végéig Gulyás László 21 Grams című kiállítását a galántai neogótikus Esterházy-kastély északi szárnyában. A tárlat megnyitóján az alkotó köszönetet mondott mindazoknak, akik támogatták, elsősorban feleségének, egyik alkotótársának, valamint a rendezvényen megjelent vendégeknek, hogy időt szántak arra, hogy megtekintsék szobrait.

„Az idő a legértékesebb dolog az életünkben, hiszen korlátozott. Egyszer mind meghalunk, ezért nem mindegy, hogyan és mivel töltjük a földi életünket”

– fogalmazott Gulyás László a bevezetőben. Az Új Szónak elmondta, a kiállítás címét Alejandro González Iñárritu 2003-ban megjelent filmjéből kölcsönözte.

„21 gramm a lélek súlya, egyes kísérletek szerint ennyivel leszünk könnyebbek halálunk pillanatában. Van, aki ezt elhiszi, van, aki nem. Többször láttam ezt a filmet és nagyon megfogott. Valójában a megbocsátásról szól, más emberek és önmagunk felé. A kiállított szobrok sorozatot alkotnak. A saját magamnak való megbocsátás útjának egy-egy stációját fejezi ki mindegyik”

– tudtuk meg a szobrásztól. A kérdésre, hogy mit jelent számára a szobrászkodás, nagyon tömören felelt: „mindent. Erre születni kell, de örök fejlődés.” A művész szinte kizárólag vassal dolgozik, de időnként rézből is készít szobrokat.

Kiállításának megnyitóján Cupal Andrea mondott néhány gondolatot a kovácsművészről, akit barátjaként mutatott be. Megtudtuk tőle, hogy Gulyás László számos városi rendezvényen vesz részt, a legtöbben onnan ismerhetik, és feltehetően többeknek van otthon a műhelyéből származó ajándéktárgya is.

„Nem ismerek mást, aki nagyobb szenvedéllyel és elszántsággal végezné a munkáját. Saját bevallása alapján a főiskola befejezése után nem tudta eldönteni, hogy zenész, író vagy tanár lenne-e szívesebben. Egy kézműves vásáron lehetősége nyílt elkészíteni első kovácsolt alkotását, amely akkora hatással volt rá, hogy úgy döntött, megtanulja a mesterséget. Ebben az is szerepet játszott, hogy apai nagyapja és anyai dédapja szintén kovácsok voltak, a nagyapjától örökölte első kalapácsát. Eleinte szabadidejében foglalkozott a kovácsolással, de miután három évvel ezelőtt elvesztette a munkáját, úgy döntött, hogy megvalósítja álmát és csak a kovácsmesterségnek fog élni”

– hallhattuk a művész történetét, aki azóta a szobrok mellett ajándéktárgyakat, korlátokat, kapukat is készít. A galántai kastélyban kiállított szobrokat a szerelem, a család, a vallás és a Covid-19 vírusjárvány ihlette.