A politikai pragmatizmus elve szerint a kellemetlen reformokat rögtön a megbízatási időszak elején kell végrehajtani, hogy a választók a következő választásig elfelejthessék őket. A jelenlegi kormánykoalíció mindent megtesz azért, hogy a hatalomátvétel első napjától felejthetetlen legyen. Bár a költségvetés még nincs kész, az „igazi” 13. nyugdíjat már beharangozták, és pár napon belül a jelzáloghitellel rendelkezőkön is segíteni fognak. Már csak ez alapján is nyugodtan kijelenthetjük, hogy amit a Smer tett, azért az emberek örökre az adósai maradnak. Igaz, a törlesztőrészletekért majd a külföldi hitelezők jönnek…

Az úgynevezett teljes összegű 13. nyugdíjat csak a jövő évtől vezetik be, és mindenkinek ugyanannyit kellene kapnia, körülbelül 600 eurót. Könnyű kimatekozni: ez ugyanolyan segítség lesz, mintha jövő januártól minden nyugdíjas havi 50 euróval többet kapna. Persze évente egyszer, karácsony előtt, egy összegben ez jobban néz ki, mint a havi 50 euró. Végül is ez a cél: megmutatni, hogy itt egy erős, gondoskodó állam van.

Ugyanebbe a kategóriába tartozik a jelzáloghitelesek megsegítése is. A segélyt most előkészítő pénzügyminisztérium a nyáron a Szlovák Nemzeti Bankkal együtt azzal érvelt, hogy nincs szükség országos szintű intézkedésekre. A hitelfelvevők jelentős részének a törlesztőrészlete legfeljebb 100 euróval emelkedik. Itt jegyezzük meg, hogy a pénzügyminiszter a kabinet ülése után nem zárta ki a költségvetési provizórium lehetőségét, bár saját bevallása szerint ezt legszívesebben inkább elkerülné. Csakhogy minden a politikai megállapodásoktól függ majd.

A csapatban rendhagyó módon Andrej Danko lehet az „elrejtett akna”. Máris előrevetítette, hogy nem biztos, hogy a jelenlegi koalíció sokáig kitart. A harmadik Smer-kormány idején is felrúgta a koalíciós megállapodást, de akkor sikerült elsimítani a dolgot. Úgy tűnik, a partnerek közül neki van a legerősebb drámai érzéke. Valószínűleg ezért is kapta a Szlovák Nemzeti Párt a kulturális minisztériumot. Másrészt, el kell ismerni, hogy Robert Fico is bizonyította színészi tehetségét. Ladislav Kamenický pénzügyminiszterrel való találkozója után arra panaszkodott, hogy kevés idejük van a költségvetés előkészítésére, mert az előző kormány nem csinált semmit. Pedig az előző kabinetnek a költségvetési felelősségre vonatkozó szabályok szellemében hivatalosan is el kellett készítenie egy kiegyensúlyozott büdzsét, még ha nem is javasolták annak jóváhagyását.

Fico azzal is riogatott, hogy Szlovákia hitelminősítése egy pillanat alatt romolhat, ami az előző kormányok öröksége, amiért nem konszolidáltak. Az igazság azonban az, hogy a hitelminősítők főleg a jövőt veszik fi gyelembe, és ez Fico kezében van. Például a 13. nyugdíjjal és a jelzáloghitelesek támogatásával várhatnának, amíg az államháztartás rendbe nem jön.

Apropó, Szlovákiában van ellenzék is, amelynek az a dolga, hogy a kormányt bírálja. Jött is a kritika, bár sajátos módon: Igor Matovič megkommentálta a magasabb 13. nyugdíjat. Nem tetszik neki, hogy csak jövőre lesz, és nem idén. Szerinte a nyugdíjasokat becsapták, és meggyőződése, hogy a költségvetésben már idén is van rá pénz. Öröm lesz itt kormányozni, ha az ellenzék azt kiabálja, hogy még jobban kell pazarolni!

Az erős állam a határon is megmutatkozott a migránsok riogatására szervezett éjszakai akció során. Az egész akció sikeréről mi sem árul el többet, mint az, hogy Ausztria azonnal további 20 nappal meghosszabbította az ellenőrzést a szlovák határon. Természetesen ez a színjáték nem az osztrák, hanem a hazai közönségnek szólt. Először is az emberek megtanulták a politikusoktól, hogy félni kell a migránsoktól. Aztán megtudták, hogy a határon elhelyezett vízágyúknak köszönhetően már nem kell félniük. Tény azonban, hogy ha valaki fél valamitől, akkor az elsősorban a migránsok, akik attól félnek, hogy Szlovákiában kell maradniuk.

Ľuboš Blaha, a parlament alelnöke is egy percre megragadta a média figyelmét. Először is eltávolította az Európai Unió zászlaját az irodájából. A hozzá fűzött magyarázat, hogy neki elsősorban Szlovákia fontos, hihetőbben hangzana, ha nem cserélte volna le utólag a szlovák elnök portréját a hivatásos forradalmár Che Guevara képére, akinek semmi köze a Tátra alatti országhoz. Guevara esetében érdemes megemlíteni, hogy az ellenfelei fizikai megsemmisítésére való hajlama mellett a gazdasági szférában is próbálkozott, és enyhén szólva nem éppen megfelelő gazdasági példakép. Mindazonáltal némi inspirációt nyújthat a szocialisták számára. Guevara ugyanis azt hirdette, hogy az „új embert” nem az anyagi javaknak, hanem az erkölcsi kötelességnek kell munkára ösztönöznie. Ez pedig ideális érv az adóemelés mellett. Ezért is félő, hogy Che nem fog csak csendben lógni a falon…