Még a hódoltság idejéből származik az a tréfás történet, mely szerint az akkor éppen a bényi szálláshelyén tartózkodó török basa azt adta parancsba a helyi asszonyoknak, hogy vágjanak le a szoknyájukból egy arasznyit, hogy a lábukat is látni lehessen. A helyi asszonyok teljesítették ugyan a basa parancsát, de furfangosan. Levágtak a szoknyájuk hosszából, a levágott részt el is küldték neki, de a rövidített szoknya sem volt túl merész, ugyanis így épp csak a térdük fölé ért egy picit. Mert szabásban a derékrészt lehozták a csípőre.

„Nem tudni, igaz-e az anekdota, mi viszont már 500 éve így viseljük a híres, bényi kurta szoknyát”

– mesélte a közönségnek Koczka Katalin főszervező a hetedik alkalommal megrendezett népviseleti fesztiválon, a helyi kultúrházban. A népviseleti találkozó már évek óta nemzetközinek is mondható, mert magyarországi csoportok és vendégek is rendszeresen érkeznek az eseményre.

Bényi jellegzetességek

Ottjártunkkor további érdekességekről, jellegzetességekről is beszélt lapunknak a főszervező. Régen a népviselet a hovartartozást, a családi állapotot, az életkort és az illető társadalmi rangját is tükrözte. Miképp azt is, hogy milyen ünnepi alkalmakkor viselték a ruhadarabokat. A bényi piros csörgős csizma is híres darab, ezt 1920 –tól egészen 1987-ig helyben varrta a suszter. Bény az ún. kurtaszoknyás falvak egyike.

„Nagy ünnepekkor a vastag selymet, a bársonyt hordták, hétköznap megfelelt az egyszerű karton, vagy a szülőktől, nagyszülőktől örökölt viselet is. A lányok világosabb árnyalatokat hordtak, de például még a II. világháború után is a negyvenes és az idősebb nemzedék teljes mértékben sötétbe öltözött, mert sok volt a gyász, sok volt az özvegy. Az 1970-es években, a folklór újrafelfedezésekor kezdtek a lányoknak színesebb ruhákat varratni, kéket, pirosat, de az idősebb korosztály megmaradt a sötétebb színeknél”

– mesélte Koczka Katalin. Még a hat kurtaszoknyás faluból is csak a bényiekre jellemző, hogy a helyi legényeket például azonnal felismerték, ha más településre mentek el táncra, mulatságba. Mert ők kék gombos inget viseltek.

„A bényi menyasszony tornyos koszorút hordott a fején, (miként a kőhídgyarmati is), de utána a legdíszesebb öltözetet viszont az aranyos kontyos menyecske hordta. Ez tulajdonképpen az új asszony viselete volt, akkor kontyolták fel, amikor már hazajöttek az esküvőről”

– sorolta a részleteket Koczka Katalin. Az első gyermek megszületése után viszont a bényi nők már nem viselhették sem az aranyos kontyot, sem a piros csizmát. Egykor a bényi vőlegények kalapja mellé muskátlit is tűztek, ezt történt most is, amikor a házigazdák fellépésekor a lakodalmas viseletet mutatták be.

Csitári vendégek, színes viseletben

Az idei fesztivál egyik legszebb viseletét a Zoboraljáról érkezett vendégek prezentálták, mégpedig a csitáriak. Matyus Etelka csoportvezető az Új Szónak szintén egyedi jellegzetességeket ismertetett.

„A csitári népviselet legjellemzőbb darabja  az az ún. füles pruszlik, amit kasmírból varrtak. A derék alatti rész a kockarész és hátul van két gömb alakú rész – ezzel még a többi zoboralji darabtól is különbözik. Az ing gyolcsból készült, kézzel varrták ki, vagy telt öltéssel vagy keresztöltéssel és a végét csipke díszíti. A főkötőt Csitáron és Zoboralján süsünek nevezik. A süsüt szalaggal díszítették vagy fűzővéggel is, de szintén kézzel hímezték ki”

– mondta el lapunknak a csoportvezető. Matyus Etelka hozzátette, örömmel jöttek Bénybe, népdalokat is hoztak.  A csitári hegyek alatt – kezdetű nótát is elénekelték. A csitáriak máig szeretettel emlegetik Kodály Zoltánt, aki a községben járt gyűjtőkörúton. „Kodály emléke és életműve, Csitárt is megtisztelő, értékmentő tevékenysége bennünket is kötelez” – fűzte hozzá Matyus Etelka.

Inspiráló, élő motívumok

A bényi fesztivált a népviseletek megmentésére, megbecsülésére és minél részletesebb bemutatására találták ki, kilenc évvel ezelőtt.  A koronavírusos időszakot leszámítva eddig hétszer rendezték meg, egyre gazdagabb, változatosabb programmal.  

„A népviseletet ma már csak rendezvényekkor, fellépésekkor hordjuk, de szívesen viseljük, büszkék vagyunk rá. Mert tartást, méltóságot ad és az őseinkre emlékeztet”

– hangzott el a találkozón, melyre idén Esztergomból, Hévizgyörkről és Pándról is érkeztek hagyományőrzők. Az ünnepi esten a Csemadok érsekújvári elnöksége bejelentette, hogy jövőre életműdíjjal tüntetik ki a bényi Koczka Gula bácsit, akit szintén a népi kultúra és a folklór, a néphagyományok jeles művelőjeként ismernek a környéken.