Mi az, ami legutóbb a legjobban meglepte a kutatás során?

Nem annyira meglepett, mint inkább nagyon megdöbbentett. A 2021-es népszámlálás demográfiai adatainak vizsgálatánál egy trend sokkal intenzívebben jelent meg a korábbiakhoz képest, ez pedig a korcsoportok szerinti összetételnél érhető tetten.

A magyar lakosság elöregedése sokkal látványosabb, mint a korábbi időszakokban. A korfa alapján egy „lomblevű fát” látunk, amelynek kettő, már a korábbiakban is megfigyelt kitüremkedése van.

Az egyik a 40-es évek második és az 50-es évek első felében született „baby boom” generáció jelenléte, míg a másik a 70-es évek közepén világra jött nemzedéket jelöli. Ami az országos trendektől való legnagyobb eltérést jelenti, az lényegében a 2000-es évek elejétől, tehát az utolsó 20 évben tapasztalt drasztikus mértékű csökkenés a fiatalabb korcsoportokhoz tartozók arányában és számában. Eközben országos szinten azt látjuk, hogy az utóbbi években volt egy bizonyos növekedés. Tehát az, amit a termékenység alakulásának alapvető, meghatározó motorjaként tartunk számon, vagyis hogy mekkora hányadot tesz ki a 15–49 éves, termékeny korú nők aránya, az a szlovákiai magyaroknál a következő időszakban igen komoly problémát fog okozni.

Ezt a korfát, amelyet ön szerkesztett, kik alkotják? Azok, akiknek a nemzetisége magyar?

Ebben csak a magyar nemzetiség van benne. Az anyanyelvet még nem néztem, de az alapvető tendenciákat ez aligha fogja befolyásolni. Persze mindenképpen meg kell majd nézni az összefügést. Azt feltételezem, hogy valamilyen mértékben az anyanyelvi adatok szintjén arányában egy picit szélesebb lesz a fiatalabb korcsoportok oszlopa, de ez gyakorlatilag csupán „retusálás” lesz.

Az elöregedés pedig nem azért látszódik most ennyire látványosan, mert más módszertannal végezték volna a népszámlálást – hanem egyszerűen egyre hangsúlyosabb az idő előrehaladtával.

Pontosan. Ha megnéznénk a 10 vagy 20 évvel ezelőtti adatokat, akkor többé-kevésbé olyan értelemben látnánk hasonló grafikont, hogy az alja rövidebb lenne.

Másképp fogalmazva és összegezve: 2000 óta lényegében stagnál a legfiatalabb évjáratokhoz tartozók száma.

Sőt enyhe csökkenésről is beszélhetünk. Ezenfelül meg kell említenünk még egy dolgot, az új adatokban csak minimális mértékben van jelen a Covid hatása.

Ha kezünkben lennének a 2021-es, 2022-es adatok, akkor még rosszabbak lennének a mutatók. Persze itt hozzá kell tenni, hogy a koronavírus az idősebbeknél járt fokozottabb halálozással, s nem a fiataloknál.

Hogy tervezi folytatni az elemzést? Hogyan érdemes még tovább bontani az adatokat? Meg fogja nézni települési szinteken is?

Igen, mindenképpen érdemes ezt megnézni egyrészt regionális szinten úgy, hogy ne önmagában vegyük a településeket és a járásokat, hanem odafigyeljünk azok típusaira aszerint, hogy mennyiben más a magyar többségű helyeken, a szórványokban és így tovább. Az itt megfigyelhető változásoknak nagyon sok téren komoly következményei lesznek a következő időszakban például az oktatási helyzet vagy a választási preferenciák terén.

Mi a helyzet a többi nemzetiség korfáival? Ezt azért kérdezem, mert az például a roma etnikumnál egészen biztosan máshogy fest, de érdekes kérdés lehet, hogy mennyire felelnek meg például a ruszin, cseh, német adatok a magyaroknak.

Ezeket még nem néztem, ez egy későbbi kutatás feladata lesz. A romák adatai például a korábbi időszakokban teljesen más képet nyújtottak, így az ő esetükben a piramis alakú korfa volt jellemző. Magyarán: a legfiatalabbak vannak a legtöbben, majd ez arányosan csökken egészen a legidősebb korosztályig.

Az előbb mondta, hogy országos szinten különböznek egymástól a szlovák és a magyar nemzetiségű népesség korfái. Elképzelhető-e azonban, hogy helyi szinteken, adott régióban vagy városban ezek többé-kevésbé megegyeznek?

Nem tartom valószínűnek, tekintettel arra, hogy a magyarság létszámát az asszimiláció alapvető mértékben befolyásolja. Ebben a tekintetben látni kell két dolgot. Egyrészt azt, hogy a magyar lakosság termékenységi rátája általánosabban rosszabb, mint az országos tendencia. A másik pedig az etnikai termékenységre vonatkozik, vagyis arra, hogy a magyar anyától született gyerekek mekkora hányada lesz magyar nemzetiségű maga is. Megfigyelhető egy „lefaragódás”, ami elsősorban a vegyes házasságokra vonatkozik, amelyeknél a gyermekek körülbelül 20%-a lesz magyar identitású felnőtt korára, míg négyötödük a többségi nemzetet fogja gyarapítani.

A szlovákiai magyar közbeszédben egy szinte titkolt témája a magyar anyanyelvű és kötődésű romák helyzete. Sok helyen az ő jelenlétük biztosítja például a magyar tannyelvű oktatás meglétét. Feltételezhető, ha kivennénk a magyar etnikum korfájából belőle a magyar kötődésű romák adatait, akkor valószínűleg még rosszabb lenne a helyzet…

Mindenképpen rosszabb lenne, mégpedig elsősorban pont a legfiatalabbak esetében, ugyanis a romák körében magas a termékenységi ráta. Másrészt viszont a várható élettartamuk rövidebb, mivel a gazdasági és társadalmi adottságaik hatása ebben a tekintetben negatív hatással jár.

Az elmúlt hónapokban sokat böngészte a nemzetiségi és anyanyelvi adatokat a kerületek, megyék szintjén is. Mi az, ami a vizsgálatai alapján elmondható az etnikai identitás területi eltéréseiről?

Most fog megjelenni erről a friss tanulmányom az idei negyedik számú, decemberben megjelenő Fórum Társadalomtudományi Szemlében. A kutatásom során, amit a Kisebbségi Kulturális Alap támogatott, nemzetiségi, anyanyelvi és második nemzetiségi adatokat a kerületek szintjén szedtem szét. Ez abból a szempontból érdekes, hogy van nyolc kerület, amelyből négyet – a Nagyszombatit, Nyitrait, Besztercebányait és Kassait – tekinthetjük magyarlakta megyéknek, hármat szórványok laknak, s van a két típus között átmenetet jelentő Pozsonyi kerület. Ezek a típusok nagyban meghatározzák azt is, hogy a magyar népesség három említett mutatója milyen viszonyban állnak egymással. A tömbterületeken például sokkal kisebb a második nemzetiséget választók aránya, illetve a nemzetiség és az anyanyelv kategóriája közti eltérés. Ahol azonban teljesen szórványban élnek a magyarok, ott jelentősen többen jelölték be a második nemzetiségként a magyart – vagyis a kötődéseik messzemenően más szerkezetűek, mint az első típus esetében.