Šutaj Eštok már az idei kampány során felszólította Ján Čurillát és több társát – akik főleg a Smer, részben pedig a Hlas több vezetője, valamint a két párthoz közel álló vállalkozók ellen súlyos korrupciógyanús ügyekben nyomoztak –, hogy mielőbb húzzanak el az országból, mert különben meglakolnak szerinte embertelen módszereik miatt. Fenyegetéseit be is váltotta: amint belügyér lett, leváltotta Hamran István országos rendőrfőkapitányt, és megalázó módon áthelyezte a poprádi rendőrőrsre. Pedig tudta, hogy a főrendőr korábbi elhatározása alapján három nappal később amúgy is önként távozott volna a bűnüldözők kötelékéből. Az újdonsült miniszter rögvest megszüntette a két rendőrfőkapitány-helyettesi posztot. Egyúttal szolgálaton kívül helyezte Čurilláékat, akiket jelentős bércsökkentéssel s valójában házi fogsággal sújtott.

Sokunkban már akkor is ellenszenvet váltott ki, amikor az újságíróknak zsebre tett kézzel, kaján vigyorgással hangoztatta, hogy minden esetben törvényesen járt el. Az ellenzékiek ezt az állítását a parlamenti vitában tételesen cáfolták. Az obstrukciókkal tarkított vitában ezeket a törvénytelenségeket a fejére is olvasták. Igor Matovič pedig Mečiar hírhedt emberéhez hasonlította őt, és Matúš Eštok-Lexának nevezte el. A kormánypártiak közül a kétperces reagálásokon kívül főleg Robert Fico, nyolc felszólalásában pedig Tibor Gašpar volt rendőrfőkapitány vette védelmébe a bírált tárcavezetőt, aki több ellenzéki szerint Fico és társai bosszújának gátlástalan végrehajtója. Peter Pellegrini nem kért szót, holott a belügyér a Hlas jelöltje. A házelnök feltehetően már a jövő tavaszi elnökválasztásra gondol, amelyen nyilván ő is indul. Hallgatása sok voksot érhet.

A tárgyilagos szemlélő joggal kérdezheti, vajon kinek van igaza ezekben a szinte átláthatatlan ügyekben. Alighanem azok nem tévednek, akik úgy vélik, hogy az egyik tábor sem makulátlan. Az Alkotmánybíróság több esetben megállapította, hogy a vizsgálati fogságban tartott személyek közül többnek sérültek az alapvető emberi jogai. Martin Ribár ügyvédet például azonnal szabadlábra helyezték. Máig vita tárgya, hogy Maroš Žilinka főügyész mindig jogszerűen alkalmazta-e a Btk. 363-as cikkelyét, amelyre hivatkozva több gyanúsítottat mentett fel az eljárások alól. Ugyanakkor immár negyven személyt jogerősen ítéltek el korrupciós ügyekben. Arra is fény derült, hogy Robert Fico hónapokon át saját és ugyancsak gyanúsított társai bőrének megmentése érdekében összenyirbált, hitelesnek kikiáltott, titkosnak beállított hangfelvételekkel támadta az ellenük nyomozókat, és igyekezett az igazáról meggyőzni minél több polgárt, ami a legutóbbi választáson jórészt sikerült is neki.

A kormányfő a társadalmi káosz mielőbbi megszüntetését ígéri, ami főleg a bűnüldözés meg az igazságszolgáltatás területén sem lesz egyszerű. Ma nevezik ki Ľubomír Solárt a rendőrfőkapitányi posztra, aki megállítaná az állomány hovatovább vészes csökkenését. A nyilvánvaló rendőrháborúról nem beszélt, pedig az nem ért véget. Roman Mikulec egykori belügyér parlamenti felszólalásában figyelmeztette a jelenlegi kormánypártiakat, hogy az ő hatalmuk sem tart örökké. S ha majd fordul a kocka, akkor újabb elszámoltatás következhet. Nyugalmat azért sem remélhetünk, mert főleg a Smer nem a korábbi teljes igazság felderítésében, hanem a nekik tulajdonított gazságok eltüntetésében érdekelt.