A jelenség megfejtése szintén a hétköznapokban keresendő. Az unióról lehet a nagy politikai ideológiák mentén vitázni, utálkozni és külföldi ügynököt látni a belső párbeszédek mögött, de a hétköznapok mást mutatnak. Mit?

Kinek ne lenne rokona, ismerőse vagy volt osztálytársa, aki másik tagállamban dolgozott vagy dolgozik? Hányunknak van pozitív tapasztalata a schengeni határok átjárhatóságáról (és főleg azoknak a negyven fölöttieknek, akik még emlékezhetnek arra, amikor ez nagyon nem így volt)? Vagy akár arra, hogy egyes városokban és falvakban tényleg értelmesen lett befektetve az uniós támogatás, láthatunk eredményeket, a lombkoronasétányok és pár centis kilátók ellenére is.

Az unió magasztos és eredeti célja a béke biztosítása volt a II. világháború által szétrombolt Európában. Ez – legalábbis a mindenkori európai közösség határain belül – bejött. A határain túl nem annyira, de ez egy jó kérdés a jövőre nézve, hogy talán ha ebből a szempontból mérlegeljük a bővítés kérdését, akkor egész más lesz hirtelen az olvasata. A másik célja az alapítóknak az volt, hogy a gazdaságok összekötése által a polgárok is közelebb kerülnek. A politikai unióhoz a hétköznapokon keresztül vezet az út.

Ezt a leckét a szovjet blokk példája demonstrálja legjobban: az elrontott tervgazdasági politika, a hiánygazdaság teljesen aláásta mindenféle kommunista ideológia elfogadottságát, csak a cinizmus maradt a nyolcvanas évek végére a legtöbb KGST-országban.

Igazából az unióban sem volt igazán sikeres top-down, az elitek által vezérelt ideológiagyártás populáris szinten. Van himnusza az EU-nak, zászlója, néha közös médiaplatform-kísérleteket is látunk (EuroNews), de ezek nem fognak egységes identitást teremteni. A helyzet az, hogy erre nincs is szükség! Az USA úgy tud a világpolitikában egységes akaratot megjeleníteni, hogy egy kaliforniai és egy dél-dakotai polgára között a különbség aligha nagyobb, mint Európa egyes sarkai közt.

Ha nem erőltetünk történelmietlen párhuzamokat a federalizációval, nemzetállamihoz hasonló identitással, hanem elfogadjuk az unió hétköznapi valóságát annak, amilyen az lehet a 21. században, akkor egy kifejezetten sikeres és népszerű projektet fogunk látni – amit kár lenne elengedni. Ez az Eurobarometer számaiból kiolvasható végeredmény is: a lakosság több mint kétharmada a 27 tagállamban pozitívnak érzi az EU szerepét a hétköznapi életében.