A déli vonalon 21 szerelvény közlekedik, naponta nagyjából száz járat indul. Azonnal felmerülhet a kérdés: vajon kivitelezhető-e mindez úgy, hogy egyvágányos szakaszról beszélünk? Az egyszerűbb válasz az, hogy nem, vagy csak áldozatok árán, ami nem más, mint az utasok ideje. Komáromtól Pozsonyig REX, vagyis gyorsított vonatok járnak, Dunaszerdahely és Pozsony között pedig zónázók. Mindig terhelve van a vágány, sokszor be kell várni a szemből érkezőt. Így máris érthető, hogy az esti 20.22-es vonat miért indult 20.45- kor Pozsonyból, és körülbelül 20 perces csúszással érkezik meg Komáromba.

A negatív tapasztalás alkalmával a kalauz elmondta, hogy ez valószínűleg standard állapot lesz egy darabig, ugyanis rengeteg a vonat, és folyamatosan be kell várni valamelyiket, hogy ne legyen probléma. A beharangozott vállalásokat ilyen körülmények között nem egyszerű teljesíteni.

Szörnyű látni az elégedetlen utasokat, egy újabb cég próbál jót tenni a régióban, de önhibájukon kívül lehetetlen felvenni azt a tempót, amire szükség lenne a valóságban. A Leo azért próbálkozik ennyi járattal, hogy szinte minden időben, a lehető leggyorsabban eljuttassa az utasokat A pontból B pontba, azonban az infrastruktúra nem teszi ezt lehetővé. Ha Dunaszerdahelytől Pozsonyig lenne még egy stabil vágány, amin a zónázó közlekedhetne, akkor minden problémája megoldódna a régiónak, de mivel ez elképzelhetetlen, így rövid időn belül visszafejlődünk, ugyanis az állandó késések elveszik a stabilitást és a tervezés lehetőségét.

Minden bizonnyal hamarosan kikerülnek a menetrendből a zónázó vonatok, és Komáromtól Pozsonyig újra minden állomásnál megállva közlekedhetünk a Leo szűkös szerelvényeivel, ugyanis ez lesz a legkisebb rossz, amit választhatnak. S majd nem is okolhatjuk a vállalatot, hisz kényszerhelyzetbe kerültek. Nem várhatja el senki az utasoktól, hogy a késésekhez igazítva tervezze az utazását. A diákok reggel időre jönnek-mennek, délután sem szeretnének későig a megállóban ácsorogni, az orvosokhoz igyekezők szintén időpontra vannak, s aki nem lesz ott időre, az talán épp az aznapi kezeléséről csúszik le. Ez bizony nem játék, és nem is lehet túl sokáig ezt játszani. Az elmélet szép volt: sok vonat, időben ott lehetünk mindenhol, azonban a gyakorlatot felülírja az „itt nem lehet másként megoldani” dolog… (A cikk születésekor az épp aktuális 14.22-es Pozsony-Újvárosból induló vonat esetében 30 perc késést írt a rendszer, 14.10-től a pozsonyi főpályaudvaron áll… 14.50 van…) Mindaz már másodlagos, hogy a wifi azért vacakol, mert nincs megfelelő regionális hálózati lefedettség.

Valahol a szívünk mélyén ezt tudtuk, hisz már jó ideje a köztudatban van, hogy csak akkor lehet érdemi változást elérni, ha síneket is elkezdenek telepíteni egyes részeken, azonban ezt az állam nem fogja megtenni. „Délen jól van az így! Mi, szlovákiai magyarok mindennek örülünk, hogy legalább ennyi jutott.”