Az utóbbi időben több alkalommal tollat – jaj, dehogy tollat, számítógépet – ragadtam és megírtam a véleményem. Általában a mi helyzetünkről írtam, vagy inkább a helyzetbe kerülésünk lehetőségéről. Eltelt három hónap, negyed év a választás óta, és már csak 45 hónap, 15 negyedév van hátra a választásokig. Azt gondoltam, vaskos elemzés készül majd az érintettek részéről, de idáig nem találkoztam ilyesmivel. Azt hittem, hírzárlat van magyar berkekben, hiszen a magyar érdekekért csatába induló pártok közül mindenki hallgatott. Megértem, hogy mind alulteljesített, de akkor is mondjunk valamit! Mondjuk meg a valódi okokat! Tudom, hogy a bajnak, a vereségnek mindig más az okozója, tudom, hogy ilyenkor mindenki, aki indult vagy csak valami köze volt a választásokhoz, bűnbak lesz. Tisztában vagyok azzal is, hogy a felszíni látszat félrevezető. Ami belül, a felszín alatt van, az számít, és ez az, amiről vajmi keveset tudunk.

December 9-én zajlott a Szövetség párt tisztújító közgyűlése, de a másik két pártéra még bizonyosan várni kell. Ezzel a tisztújítással sincs új a nap alatt. Minden maradt a régiben. Jó, hogy lett új alelnök, az borítékolható volt a pártba való belépése napján. Az, hogy lett köztársaságielnök-jelölt Forró elnök úr személyében, nem meglepetés.

A köztársaságielnök-választás nyilvánvalóan kiváló alkalom, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ami a felvidéki magyarok számára fontos. „Így mi, Szlovákiában élő magyarok, az első körben megmutathatjuk, hogy itt vagyunk, és még sokáig itt is akarunk maradni.” Az idézet Forró elnök úr Facebook-oldaláról származik, mégpedig a ,,Forró Krisztián a köztársaságielnök-jelöltünk – a petíciós ív letölthető” című cikk alatt található. 273 hozzászólás érkezett a cikkre, ebből – ha jól számoltam – 13-szor jelenik meg a fentebb említett, de jóval hosszabb visszajelzés az elnök úr részéről. Mivel itt nem névnapi jókívánságokról van szó, talán nem ugyanazzal a szóösszetétellel illett volna válaszolnia…

Érdemes elgondolkodni Wendell Phillips amerikai ügyvéd idevágó gondolatán: ,,Mi a vereség? Nem más, mint tanulás: nem más, mint az első lépés valami jobb felé.” Az eddigi vereségeknek már rég elégnek kellett volna lenniük a tanuláshoz, de erre a „jó pap is holtig tanul” lehetne a válasz. A köztársaságielnök-választás kell, hogy érdekeljen bennünket is, de olyan csatába, amely már a kezdet kezdetén vesztett, ne menjünk bele! Létezik ezer más kiváló alkalom, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ami a felvidéki magyarok számára fontos.

Itt az ideje igazándiból lerakni a vitakultúra alapjait. Azt gondolom, hogy ezt a krisztusi korban lévő demokrácia ideje alatt nem sikerült elsajátítanunk. Sokszor elgondolkodom azon, hogy képesek vagyunk-e mi magunk változtatni szokásainkon? Képesek vagyunk-e felnőtt létünkre a másikat meghallgatni, megérteni és arra reagálni? Miért? Mert „A szó veszélyes fegyver” – ezt mindenki tudja, és Robert Quillen pedig azt mondta, hogy „A vita a tudás cseréje. A vitatkozás – a tudatlanságé.”