Életútja egy önálló filmet is megérdemelne, mivel hatgyermekes munkáscsaládban született, nagy szegénységben nőtt fel, és semmi jel nem mutatott arra, hogy egyszer még ő lesz a francia mozi legnagyobb sztárja.

A kisvárosi nyomor, az alkohol, a sok gyerek állandó feszültségforrás volt a szülők között, ezért a kis Gérard inkább a barátaival lógott. A beszédproblémákkal küszködő, nehezen kezelhető gyerek tizenhárom éves korában otthagyta az iskolát és elköltözött otthonról, ezután volt nyomdászinas, kabinos a Riviérán, közben cigarettával, alkohollal seftelt, és gyakran fülön csípték a rendőrök. Ekkor találkozott egy színésztanonccal, aki azt állította, hogy statisztálással és kisebb szerepekkel legálisan lehet sokkal több pénzt keresni.

2014-ben megjelent Ez már csak így volt című önéletrajzi könyvében mellbevágó őszinteséggel beszélt arról, hogy fiatalon áruba bocsátotta testét más férfiaknak, halottakat fosztott ki, és egyéb bűncselekményekből tartotta fenn magát, a törvénnyel is többször összeütközésbe került. Az elkallódástól egy homoszexuális színházrajongó mentette meg, aki hajlandó volt fizetni párfogoltja színiiskolai tanulmányait.

Élete első filmszerepét 1966-ban a Hippi és a cicus című rövidfilmben játszotta. Az igazi áttörést Bertrand Blier 1974-es Tojástánc című alkotása jelentette számára, amelyben Patrick Dewaere és Miou Miou voltak társai. Ekkor több neves filmrendező is felfigyelt a vagány és kissé szertelen fiatalemberre: 1976-ban Marco Ferreri Az utolsó asszony, majd Bernardo Bertolucci a Huszadik század című filmjében már főszerepet bízott rá.

Népszerűsége gyorsan nőtt, ami – sokrétű tehetsége mellett – alkalmassá tette arra, hogy a nehezebben befogadható alkotásokat, például Marguerite Duras rendezéseit is közelebb vigye a nagyközönséghez. Ezzel párhuzamosan játszott könnyedebb filmekben (Balfácán, Balekok, Négybalkezes), majd a legendás Francois Truffaut-val forgatta Az utolsó metrót és a Szomszéd szeretőket.

A nyolcvanas évek olyan nagy szerepeket hoztak számára, mint Andrzej Wajda Dantonja, majd Rodin a Camille Claudel című filmben. 1990-ben két filmmel is az érdeklődés középpontjába került: a Jean-Paul Rappeneau rendezte Cyrano de Bergerac címszereplője s ugyanakkor az amerikai Zöld kártya sztárja is volt Andie MacDowell oldalán. A Cyranóért megkapta a Cannes-i Filmfesztivál legjobb férfi alakításért járó díját, a César-díjat, és Oscarra is jelölték.

Több kosztümös filmben is emlékezetes alakítást nyújtott (1492: a Paradicsom meghódítása, A vasálarcos, Nyomorultak, Minden reggel, Dumas, Raszputyin), de a könnyedebb műfajokban is valósággal lubickol szerepeiben: játszott a 102 kiskutyában, ő volt Obélix az Asterix-filmekben, valamint a Balhé és a Pofa be krimi-vígjátékok ütődött, kétbalkezes bűnözője is.

A 2010-es évek filmjei közül kiemelkedik a Nem beszélek zöldségeket, az Ang Lee rendezte Pi élete, vagy a Senki sem tökéletes című vígjáték, amelyben Catherine Deneuve volt a partnere – vele számos filmben játszott együtt (Az utolsó metró, Szeretlek benneteket, Született feleség).

Magánélete, a nőkhöz és az iváshoz fűződő kapcsolata mindig hálás téma a bulvársajtó számára. Első feleségétől született Julie lánya és 2008-ban elhunyt Guillaume fia, és van két házasságon kívül született gyermeke is. Hosszú évekig a színésznő Carole Bouquet élettársa volt, 2004 óta Clementine Igou amerikai írónő a párja.

Az utóbbi években „közéleti aktivitásával” kavarta a legtöbb port – 2013-ban személyes jó barátjától, Vlagyimir Putyintól vette át orosz útlevelét és az orosz állampolgárságról szóló dokumentumot. Döntésének fő oka a francia adószabályok megkerülése volt. Ukrajnából viszont 2015-ben kitiltották, mert a Krím-félsziget orosz annektálása után kiállt Putyin mellett. 2022-ben viszont már bírálta az orosz elnök „felfogadhatatlan őrült eltévelyedéseit”, és három párizsi fellépésének bevételét az ukrajnai áldozatok hozzátartozóinak ajánlotta fel.

Mostanában pedig szexuális zaklatással kapcsolatos vádak miatt szerepel naponta a hírekben. Idén 13 nő közösen vádolta meg Depardieu-t nemi erőszakkal. Egy friss televíziós dokumentumfilmben (Egy ogre bukása) olyan felvételeket mutattak be, ahol Depardieu obszcén és durván szexista megjegyzéseket tesz a nőkre. A minap egy spanyol újságírónő is feljelentette, aki szerint interjú közben teperte le őt a színész.

A legfrissebb adalék: közel hatvan francia híresség írta alá azt a nyílt levelet, melyben elítélik a Gérard Depardieu elleni „gyűlölethullámot”, lincselésnek nevezve a sztár ellen immár több nő által felhozott vádakat. A napokban maga a francia elnök Emmanuel Macron is kiállt mellette, példátlan összeesküvésnek nevezve a vádakat.