„Még most is sajnáljuk a portugálok elleni meccseket”
2024. 01. 02., k – 18:26
A Challenge Cupban történelmet író komáromi röplabdázók saját nevelésű játékosa, Sánta János mindhárom idegenbeli túrát abszolválta a Duna-parti csapattal. A 22 éves röplabdázóval az ünnepek után még egyszer áttekintettük az európai kupaszereplésüket (is).
A sorozatban a portugál Fonte Bastardo állította meg a komáromiakat a nyolcaddöntőben. Maradt a csapatban hiányérzet a történelmi eredmény ellenére?
Szerintem mindnyájunkban maradt hiányérzet. Ha előzetesen, az egész kupasorozat előtt kellett volna megjósolni a saját szereplésünket, akkor mindenki úgy értékelte volna, hogy a hollandok legyőzésével, a nyolcaddöntő elérésével már egy fantasztikus eredményt tudhatunk magunkénak. De az egész csapat nevében mondhatom, hogy még most is sajnáljuk a portugálok elleni meccseket. Mert mindhárom ellenfelünk a sorozatban egyforma erős volt. Megvoltak a sajátosságaik, de nem mondanám, hogy a portugálok erősebbek lettek volna a másik két riválisnál. Talán a nagyon sűrű őszi program miatt nem tudtunk már ellenük úgy játszani, ahogy terveztünk. Ehhez jöttek még sérülések is, az egyik párharcra sem állhattunk ki teljes kerettel. Mindenkiben ott van, milyen jó lett volna negyeddöntőt játszani, bejutni a legjobb nyolc közé, ahol a Galatasaray lehetett volna az ellenfél, akik a röplabdában hatalmas klubnak számítanak.
Ha a menetelés kezdetére pillantunk, egy kissé váratlan hazai vereség áll a sor elején a luxemburgi Strossen ellen. Mennyire volt nehéz mentálisan a visszavágó úgy, hogy reális volt a veszély, csak ennyi ideig fog tartani a kupakaland?
A vereség ellenére az egész csapat meg volt győződve arról, hogy ez verhető ellenfél és képesek vagyunk továbbjutni. Mentálisan arra kellett felkészülni, hogy ők lesznek hazai pályán és még nehezebb meccs lesz, mint Komáromban volt. Az első két szettben egyértelműen mi is diktáltuk a tempót, eleve úgy léptünk pályára, hogy kizártuk a vereség lehetőségét. Nagyon jól felkészültünk. Szoros szettek voltak, de kivívtuk a továbbjutást.
Következett a holland Doetinchem, majd a már említett Azori-szigeteki klub – hogyan viszonyultak az ellenfelek a lényegében ismeretlen, kis szlovákiai komáromi klubhoz és a játékosaikhoz?
Mindig megvolt a tisztelet mindkét oldalról. A Fonte Bastardo elleni kinti meccs nagyon nehéz volt. Én végig a pályán voltam, és életem legnehezebb találkozója volt. Egyrészt mert 0:2-ről jottünk vissza, másrészt az ottani légkör is specifikus volt. A portugál csapat játékosai – a hasonló habitusú argentinokkal és brazilokkal – mindenbe belekötöttek, próbáltak azonnal konfliktust gerjeszteni. A bírók is nagyon furcsa dolgokat fújtak időnként, nagy volt a feszültség azon a mérkőzésen. A másik két gárdával teljesen más volt játszani, teljesen sportszerű légkör uralkodott az ellenük zajló párharcokon.
Mindezt a hazai röplabdarajongók kizárólag utólagos beszámolókból tudhatták csak meg, nem lévén semmilyen közvetítés a meccsekről. Hogyan képzeljük a stroosseni, a doetincheni és a Praia da Vitória-i meccsek helyszínét, a csarnokokat, a szurkolói bázist és úgy általában a klubok infrastrukturális hátterét?
A luxemburgiak a szurkolókat nézve nagyjából hasonló táborral rendelkeznek, mint mi. Nálunk a komoly találkozókra megtelik a csarnok, míg a nagyhercegségben olyan feleannyian, 500-an lehettek kint. Szép sportcsarnokuk van, hasonló, mint az Azori-szigeteki csapatnak, és sokkal nagyobb anyagi hátérrel rendelkeznek. De ez a másik két klubról is elmondható, már csak abból kifolyólag is, hogy az országaik jobban támogatják a sportot. A hollandok csarnoka is jó nagy volt, a nézők viszont alapvetően az idősebb korosztályokból kerültek ki. Ott, a 60 ezres városban volt a legkevesebb drukker. Az Azori-szigeteken, az egyik pici szigeten az iskolai tornateremben játszottunk, de ez abszolút nem érződött, mert Európában bárhol elmenne egy rendes röplabdacsarnoknak. Gyönyörű volt. 650-700-an lehettek a meccsünkön, köztük sok fiatal, és sokkal nagyobb arányban szurkoltak is. Az egész csarnok zengett, legalább tíz dobjuk volt, különleges ritmusokat doboltak. Hatalmas élmény volt megtapasztallni ezt a kultúrát, még akkor is, ha nem nekünk szurkoltak.
Arra jutott idejük, hogy akár csak egy kis időre, de kisétáljanak a városokba, megnézzék a környéket?
Luxemburgban nem igazán. Maga az időjárás is rossz, esős, hideg volt, de időnk sem jutott erre. Plusz a szállásunk egy újonnan épült városnegyedben volt, az edzésekre és meccsre szállító buszsofőrök mesélték, hogy hét éve itt még szántóföld volt. Hollandiában érkezés után és az elutazás előtt volt egy kis időnk. Egy kisvárosban vagy inkább falucskában laktunk Doetinchem mellett, ahol belepillanthattunk a holland, de nyugodtan mondhatom, hogy úgy általában a nyugat-európai életstílusba. Érdekesnek hatott, hogy minden egyes kis utcácskában mekkora a tisztaság és a rendezettség, ez nagyon szembetűnő volt Szlovákiával vagy Magyarországgal összehasonlítva. Az Azori-szigetekre természetesen nagyon sokáig tartott az utazás, mindkét irányban több átszállással. Több kis szigetet is volt időnk kicsit bejárni, így egyfajta kirándulási élménnyel is gazdagodtunk – persze a röplabdások mellett.
Utóbbiakból az őszi idényben nem volt hiány, hiszen a Közép-európai Ligában is szerepelnek az extraliga és a Szlovák Kupa mellett. Mennyire változtatta meg a sűrű program a meccsekre való felkészülés menetét, a regenerációt?
Az utóbbi időszak gyakorlatilag csak a meccsekről szólt. A karácsony előtti két hétben hét találkozónk is volt, akkor volt olyan, hogy csak hétfőn edzettünk egyet, aztán már csak mérkőzések következtek egy nap szabaddal. Szerencsére a játékoskeretünk olyan, hogy szinte mindegy, milyen összeállításban megyünk ki a pályára, mindig van esélyünk nyerni bármelyik meccsen akár a Közép-európai Ligában is. Sokat rotálunk, hogy mindenki játsszon, és senki ne legyen túl fáradt az igazán nagy derbik előtt, jusson ideje mindenkinek a regenerációra.
S ha már a MEVZA-t említettük, a Challenge Cup után áttevődik a hangsúly erre a sorozatra? Két minitornával az alapszakasz vége előtt egyelőre a Final Fourt érő negyedik helyen állnak tabellán.
Reális esélyünk van, rá hogy beleférjünk a négyes döntőbe. Ez a sorozat sem csak a tapasztalatszerzésről szól, mindenki, aki beáll játszani, annak az a célja, hogy megnyerje az adott meccset. Richard Vlkolinksý vezetőedző mindig hangsúlyozza, ne azért menjünk a pályára, hogy játsszunk, hanem azért menjünk, hogy nyerjünk. A Final Four reális cél. És én azt mondom, hogy akár a döntő is.
A Közép-európai Liga előtt, elsőként az új évben azonban a Szlovák Kupa elődöntője vár a komáromiakra az eperjesiek ellen jövő héten. Jutott idejük kipihenni a 2023-as erőltetett menetet?
Az őszi szezont az ünnepek között zártuk le, és január első hetében is az erőnlétre, a kondícióra fektetjük a hangsúlyt, mert a sok meccs miatt ez háttérbe szorult. A sorozatterhelés alatt az edzőteremben sem tudtuk abszolválni a komoly súlyzózásokat, csak a szinten tartáshoz való könnyebb gyakorlatokat. Ilyenkor törvényszerűen elvesztünk egy kicsit az erőnkből, fel kell töltődnünk ilyen értelemben. Ilyenkor a labdás edzések csak a technikáról szólnak. Később, az extraliga újbóli beindulásával és majd a playoff idején erre már nem lesz tér.
A Comenius Egyetem röplabdaedzői és tornatanári szakjának harmadéves hallgatójaként vélhetően már belejött abba, mikor mi fér bele az idejébe.
Minden szemeszterben van lehetőségem kérvényezni individuális tantervet, aminek köszönhetően nagyjából öt hetet hiányozhatok. Ezt próbálom meg beosztani, Pozsonyból utazok edzésekre és hazai meccsekre, a kinti bajnokikra használom a hiányzásokat. Nehézkesen, de össze lehet hangolni a dolgokat, általában szeptemberben leülök, és számba veszek minden esetleges továbbjutási lehetőséget és már kiírt bajnokit. Idén vár rám a bakkalaureátusi szakdolgozat is, úgyhogy programból nem lesz hiány.
Fantasztikus atmoszférában, remek meccset játszva búcsúzott a Challenge Cuptól a komáromi férfiröplabda-csapat, amelynek a nyolcaddöntőben nem sikerült ledolgoznia minimális hátrányát a portugál Fonte Bastardo ellen.
Egy hete az Azori-szigeteken csak az ötödik szett döntött a portugál együttes javára (3:2) az odavágón, miután a komáromiak egyenlíteni tudtak 0:2-ről.
„Körülbelül ugyanazt játszották most is. A taktikájuk az volt, hogy minél magasabbról minél eősebben megüssék a labdát, ami elég jól ment nekik. A legnagyobb különbség a játékosok magasságában volt, véleményem szerint ezért nyerték meg a meccset. Erre bármilyen taktikával készülhetünk, de ha alacsonyabb játékosaink vannak, egyszerűen nehéz mit tenni. De azért megpróbáltuk, és jó próbálkozás volt, szoros meccseket játszottunk, így sikerült a vége” – mondta lapunknak a kedd esti, 1:3-mal végződött találkozó után Pati-Nagy Simon, a piros-fehérek egyik liberója, aki nagyjából a mérkőzés felénél állt be a csapatba.
S ha már a párharc végeredményénél, a komáromiak nyolcaddöntős búcsújánál tartunk, egy rövid összegzést mi is tehetünk: a Duna-partiak két, jóval nagyobb anyagi hátérrel rendelkező klubot ejtettek ki az első két körben. A luxemburgi Stroossen ellen idegenbeli bravúrt bemutatva, a holland Doetinchemen pedig kettős győzelemmel túllépve. A portugál AJ Fonte Bastardo bizonyult csak túl nagy falatnak, de a nyolcaddöntő így is nagy klubtörténelmi siker – összehasonlításképp: a Myjava már a sorozat első körében kiesett, a bajnok pozsonyi VKP pedig nem is vállalta az európai kupaszereplést…
„Jó és rossz is egyszerre, a kettő együtt. Ennyi néző szerintem még sosem volt a sportcsarnokban röplabdán ez már alapból hatalmas nagy motivációt, adrenalint, löketet jelentett mindenkinek – válaszolta kérdésünkre, milyen érzések kavarognak benne közvetlenül a vereség után, Forró Balázs. a hazaiak játékosa. – A meccs miatt meg szomorú vagyok, de nagyon jól játszott az ellenfél, le a kalappal előttük. Nagyon gyorsan röplabdáztak, jó tempóban, egyszerűen jobbak voltak.”
A portugálok gyakorlatilag végig vezettek az első két szettben. Három pontnál jobban azonban csak a második játszma végén tudtak elmenni, a komáromiak végig lőtávolban voltak. De bárhogy is igyekeztek és egyenlítettek menet közben többször is, az azori-szigeteki csapatot semmi sem zökkentette ki a ritmusából, és mindig volt válaszuk a hazai nekibuzdulásra. Elsősorban a 26 pontot jegyző kubai Romero Gonzalez volt tarthatatlan, de – a zömök alkatával sokkal inkább rögbijátékosra emlékeztető – csapatkapitány, Ferreira da Silva is rendkívül változatosan tudta befejezni a vendégek akcióit.
A harmadik szettben viszont ők is „szusszantak” egyet, a komáromiak pedig egy elképesztően izgalmas játékrész után szépítettek (1:2). A negyedik játszmában már-már fordulatot sejtett a telt házas, a lépcsőfeljárókon pomponos lányokkal is kiegészült csarnok, de 8:8 után megint jött Romero Gonzalez – akin a többiekkel ellentétben semmilyen feszültség nem látszott, holott már reális közelségbe került az aranyszett, amely nemcsak a meccsről, hanem a párharc továbbjutáról is döntött volna adott esetben. A dráma azonban elmaradt, 11:15-nél az utolsó komáromi időkérés sem segített, a Fonte Bastardo 17:25-tel húzta be a játszmát, a meccset és a továbbjutást.
„Voltak taktikáink, amelyek nem jöttek be, ezeket menet közben javítottuk, és sikerült is felvennünk a ritmusukat a harmadik szettben. Próbáltuk ezt átvinni a negyedikbe is, de nekik jött ki jobban a lépés” – jegyezte meg Forró.
S hogy a csapat mestere, Richard Vlkolinský hogyan látta a történteket?
„Elsősorban gratulálni szeretnék a fiúknak, mert ahhoz, hogy idáig eljussanak, minden erejükre szükség volt. És köszönöm a klubnak is, hogy lehetővé tette számunkra, hogy ezen a szinten is megmutathassuk magunkat – kezdte értékelését az UJS Rieker vezetőedzője. – Még csalódott vagyok, de az is igaz, hogy nagyon jó ellenféllel mérkőKiztünk, amelynek kellően hosszú volt a kispadja ahhoz, hogy bármikor ritmust tudjon váltani. Szerintem az első szett volt a döntő, amelyben 23:22-re is vezettünk, de a hajrát úgy hoztuk le, ahogyan azt nem szabadott volna (az egyébként remeklő Gergely szervahibájával és a szintén jól játszó Mlynarčík kiütésével – a szerk. megj.). Kicsit megzavarodtunk, a portugálok pedig kihasználták ezt. Összességében hiányzott belőlünk az átütőerő, állandóan futottunk az eredmény után, ami idegessé tett minket, Sajnálom, mert mindig mondom a fiúknak, hogy az ilyen meccseknek, minden egyes pontnak örülni kell és élvezni a röplabdát.”
A komáromiak számára ezzel a kupaszereplés mellett a 2023-as év is véget ért, legközelebb január 13-án lépnek pályára az extraliga következő fordulójában.
Kedden (21.30) az Azori-szigeteken folytatja szereplését a Challenge Cupban a komáromi férfiröplabda-csapat, amely az A. J. F. Bastardo együttesének vendége lesz a sorozat nyolcaddöntőjének első meccsén.
A Duna-partiak eddigi legnagyobb útjukra kerekedtek fel hétfő hajnalban. A luxemburgi Stroossen és a holland Doetinchem után a sorsolás az Azori-szigetekre repítette őket a Challenge Cup nyolcaddöntőjében. A helyi A. J. F. Bastardo csapata csak az előző körben kapcsolódott be a küzdelmekbe, és a szabadkaiak kiejtése (3:0 és 3:1) nem okozott különösebb gondot számukra.
A portgugál klub keretében mindössze három hazai röplabdázót találunk, ellenben négy argentin játékosuk is van. A légiósok sorát további két brazil, illetve egy-egy venezuelai, amerikai, kanadai és kubai röpis gyarapítja. Az 1975-ben alapított egyesület dicsőséglistája viszonylag szerény, kétszeres portugál bajnoknak (2010/11, 2015/16) és egyszeres kupagyőztesnek mondhatja magát. A bajnokság 13 meccses alapszakaszát a 6. helyen zárta, a felsőházi rájátszás eddigi három meccsén 1 győzelem/2 vereség a mérlege – épp a legutóbbi fordulóban, pénteken aratta első sikerét a Santo Tirso ellen.
A komáromiak programja ennél jóval sűrűbb volt az utóbbi hetekben, példának okáért a mai lesz a piros-fehérek hatodik meccse tíz nap alatt. Richard Vlkolinský vezetőedző forgatja is a csapatát rendesen, a Közép-európai Liga keretében a múlt hét közepén lebonyolított három myjavai találkozón mindenki szóhoz jutott (HAOK Mladost Zagreb 3:0, Mladost Ribola Castela 1:3, Myjava 3:0). Ennek a sorozatnak az összesített tabelláján Sánta Jánosék jelenleg a Final Four-szereplést érő negyedik helyen állnak. Az extraligában pedig továbbra is biztosan vezetik a mezőnyt, jelenleg öt ponttal megelőzve a Svidník–Prešov párost a 2-3. helyen.
„Erős holland csapaton jutottunk túl az előző fordulóban, és most egy újabb nagy lépést tehetünk. Meglátjuk, meddig tart számunkra az európai kaland, mindent megteszünk, hogy még ne érjen véget” – mondta Maroš Kasperkevič, a komáromiak feljátszója. Az UJS Rieker már a mai meccsel is történelmet ír, a klub még sosem szerepelhetett a harmadik körben nemzetközi porondon.
A luxemburgi Stroossen otthonában nyert 3:1-re a komáromi férfi röplabdacsapat a Challenge Cup 1. fordulójának visszavágóján, így a hazai vereség után kiharcolta a továbbjutást.
A komáromi 2:3 után a Duna-partiak tudták, hogy a jó kezdés kulcsfontosságú a számukra. Ennek megfelelően a 450 néző előtt rendezett találkozó első szettjében 6:6 után megléptek ellenfelüktől, és a hazaiaknak végül csak 17 pontot engedve kerültek előnybe. A második játszmában ellentétes volt a forgatókönyv, a Stroosen esélyt sem adott Sántaéknak és kiegyenlítette az állást. A harmadik és a negyedik szett azonban újra a vendégek dominanciáját hozta. A komáromiak mindkétszer gyorsan megléptek a légiósokkal teletűzdelt luxemburgiaktól és okosan őrizték előnyüket. Így összességében magabiztos győzelmet arattak és ledolgozva otthon összeszedett hátrányukat, bejutottak a sorozat 2. fordulójába.
„Gratulálok a srácoknak a telt házas, lelkes közönség előtt megrendezett mérkőzésen nyújtott harcias teljesítményhez. Az ellenfél otthonában sikerült győznünk. Úgy gondolom, hogy egy nagyon összeszedett, koncentrált játékot mutattunk – foglalta össze röviden csapata teljesítményét Richard Vlkolinský, a komáromiak edzője, aki nem csak játékosait dicsérte. – Nagy köszönet jár Ferencz Dávidnak és Róbert Mihaličkának, akik Luxemburgban is mindent tökéletesen megszerveztek a számunkra. Hibátlan volt minden, nagyon nagy szerepük van abban, hogy százszázalékosan a röplabdára koncentrálhattunk. Alaposan kielemeztük az ellenfelet és a játékosok úgy léptek pályára, hogy pontosan tudták, mit kell csinálniuk. Ennek meg is volt az eredménye az elején. A második szettben a hazaiak megmutatták, hogy mi az, ami az ő játékuknak kedvez. A csapatuk külföldi játékosokra épít és ez érezhető volt a taktikájukon, az összjátékukon is. Ezt próbáltuk meg megakadályozni és sikerrel is jártunk. A meccs végén már nagy előnyünk volt, amit nagyon higgadt módon tudtunk kontrollálni. Nagyon várjuk a következő ellenfelet és az újabb mérkőzéseket” – idézte a szakember szavait a Szlovák Röplabda-szövetség weboldala.
Az első meccsen 3:2, továbbjutottak a komáromiak.
