Az eseményt a Csallóközi Falvak és Városok Társulása (CSFVT), a Szövetség a Közös Célokért (SZAKC) és a Pro Civis Polgári Társulás (PCPT) szervezte a meghívott közéleti, önkormányzati és civil szereplők részvételével.

Közvetlenül a Komáromban 1994. január 8-án tartott 3500 fős nagygyűlésre vonatkoztatták a Tiszti Pavilon dísztermében megtartott találkozót. „Meggyőződésünk, hogy tisztelettel kell adóznunk elődjeink akkori, 30 évvel ezelőtti bátor lépése előtt. Feladatunk a visszatekintés, az elmúlt harminc év tanulságainak levonása, és az olyan értékek megfogalmazása, amelyekkel önkormányzataink, intézményeink a 21. században azonosulni tudnak közösségi jogaink hosszútávú biztosítása érdekében. Ezért szükségesnek látjuk a pártpolitika felett álló, magyar közösségünket a közpolitikában megjelenítő összejövetel megszervezését” – állt az eseményt beharangozó sajtóhírben.

Három szekció

Az emlékkonferenciát Kiss Róbert esperesplébános, a Nagyszombati Főegyházmegye általános helynöke, valamint Somogyi Alfréd református lelkész és egyetemi dékán nyitották meg. Őket Keszegh Béla (független) komáromi polgármester beszéde, majd az esemény három fő része követte. Az elsőben az 1994-es nagygyűlés tagjai emlékeztek vissza a 30 évvel ezelőtti időkre: Mészáros András, a PCPT elemzőjének vezetésével az akkori polgármesterek, Pásztor István (Komárom), Harsányi Imre (Gúta) és Szabó Olga (Pat) fejtették ki a gondolataikat. A második szekcióban Petheő Attila, a Csemadok Komáromi Területi Választmánya elnökének felvezetését követően a komáromi nagygyűlés jelenéről Öllös László politológus és Somogyi Alfréd beszélgettek. A harmadik részben végül, Balódi László, a CSFVT, Gubík László, a SZAKC és Őry Péter, a PCPT elnökei adtak elő az 1994-es esemény különféle tanulságairól és jelentőségeiről.

Javaslatok, célok

Az esemény egy közös nyilatkozat elfogadásával ért véget, melynek tartalmát Hideghéthy Andrea, a SZAKC ügyvezető igazgatója ismertette. A szövegben többek között az áll, hogy a szlovákiai magyarok az ország függetlenedése, ill. az EU-csatlakozás óta várnak az őshonos nemzeti közösségek gondjainak megoldását, jogállásuk rendezését. Az alkotmányban is szereplő, a kisebbségek jogállásról szóló törvény elkészülése például több mint 30 éve várat magára. Ugyanígy csalódás volt, hogy pár éve uniós szinten nem sikerült elfogadtatni sem a fontos kisebbségpolitikai jogbővítést is jelentő Minority SafePack-et, sem a nemzeti régiós európai polgári kezdeményezést.

Miközben a szöveg többek között leszögezi, hogy a nyelvi és kulturális hagyományok, ill. a természetes regionális berendezkedés előnyt jelent az ország és polgárai számára, emlékeztet arra is, hogy a szlovákiai magyarok száma 145 ezer fővel csökkent az elmúlt három évtizedben.

A nyilatkozatban több olyan cél és javaslat is szerepel, amelyek a szlovákiai magyarok identitásbeli és közjogi helyzetének kérdéseire vonatkoznak. Ezek közül az első a kisebbségek jogállásáról szóló törvény elfogadásának szorgalmazása – ám annak megalkotásába az érintettek bevonását is szorgalmazzák. A második pont a nemzeti közösségek anyanyelvhasználatában érvényesített egyenjogúság és egyenrangúság érvényesítésére vonatkozik – amit a közigazgatási területek esetében már akkor is érvényesíteni kéne, ha a közösségek részaránya eléri a 10%-ot. A közigazgatási rendszert illetően azt kérik, hogy az nyújtson lehetőséget a nemzeti közösségek számára az önkormányzati intézmények megteremtésére. Emellett a közigazgatási, egyházi, oktatási vagy váalsztási rendszerek csak akkor változhassanak, ha eközben figyelembe veszik az őshonos közösségek sajátosságait is. Végül elengedhetetlennek tartják, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszer a hivatali eljáráson belüli anynyelvhasználat pénzügyi alapját is biztosítsa.

Nyárra új szervezet alakulhat

A nyilatkozat – amelyet a résztvevők mindegyike ellátott a saját kézjegyével – zárópasszusában szerepel, hogy létre fog jönni a Szlovákiai Magyar Önkormányzati Társulás. Az eseményt követően az erre vonatkozó részletekről Őry Pétert kérdeztük meg. Elmondta, a három szervező arra kapott mandátumot, hogy a következő időszakban leüljenek, s végiggondolják, hogyan valósítható meg konkrétan a megbízatás. Úgy látja, az intézményi keret 2024 nyarára jöhet létre, majd ezután csatlakozhatnak hozzá az érdeklődők: elsősorban a helyi és megyei önkormányzatok, valamint a civil szféra képviselői.

„Ez egy olyan szakmai kérdés, amely a közösségen belüli magyar-magyar párbeszédet hivatott segíteni. Ezt azért hangsúlyozom, mert akár a tévedés is felmerülhetne, hogy valamiféle új, regionális alapon szerveződő önkormányzati intézmény jönne létre“

– hangsúlyozta Őry. Tehát „szó sincs arról”, hogy olyan szervezetet hoznának létre, mint amilyen a Szlovákiai Városok és Falvak Társulása (ZMOS) keretében már működik.

A saját kezdeményezés esetében a fő hangsúly „egy közösség közös céljain van“. „Ha valahol több száz vagy ezer szereplő mond véleményt egy adott kérdésben, az nyilván sokkal nagyobb súllyal bír, mintha csak három-négy település fog össze és teszi ezt“ – fejtegette Őry Péter, ami szerinte például a nyilatkozat javaslatai és kérései esetében különösen így van.