Emlékszem arra, amikor megjelentek a boltok polcain a műanyag palackban árusított italok. Szinte divattá vált, hogy bárhová mentünk, vittük magunkkal a palackokat. Nem tudom, hogy előtte sosem voltunk szomjasak vagy egyszerűen megoldottuk a vízivást bármilyen csapból, de a ‘90-es években szinte kötelező lett odafigyelni a folyadékbevitelre és ezzel együtt vizet vásárolni. 

Melyik a jó?

Vannak, akik csak a palackozott vízre esküsznek, mondván, nem tudják meginni a csapvizet, mert rossz íze van, esetleg gyomorbántalmakat okoz. Mások, akik talán kevesebben vannak, maradtak a régen bevált csapvíz fogyasztásánál. Megint mások különféle ivó- és artézi kutak vizét fogyasztják. Megpróbáltunk utánajárni, milyen minőségű az ivóvíz Szlovákia déli, magyarlakta régióiban, van-e miért aggódnia annak, aki csapvizet fogyaszt, valóban annyira rossz a minősége, hogy fogyaszthatatlan és jobban tesszük, ha üzletben vásárolt palackozott vizet fogyasztunk.

Mennyiség és minőség

Az ivóvíz minőségét a járási közegészségügyi hivatalok ellenőrzik rendszeresen, a vonatkozó előírásoknak megfelelően. Ezek eredményei megtalálhatóak az adott hivatalok honlapjain. Szabó Zoltán, a Nyugat-szlovákiai Vízművek galántai és vágsellyei járási igazgatója szerint olyan hatalmas vízkészlet van ebben a régióban, amely nagyon hosszú időre elegendő lehet.

„Inkább a víz minőségének megtartása az, ami nagyon fontos feladatunk. Ebben leginkább a mezőgazdaságnak és az iparnak van szerepe. A víz megújuló erőforrás, állandó az utánpótlás. Természetesen a szárazság befolyásolhatja a mennyiséget, előfordulhat, hogy a jövőben lesznek kiesések a víz-ellátásban, erre fel kell készülni. Az sem mindegy, milyen mélységből szivattyúzzuk a vizet, lehetséges, hogy idővel mélyebb forrásokat kell találnunk”

– magyarázta. A bürokrácia rögös útján tovább haladva eljutottunk az Országos Közegészségügyi Hivatal szóvivőjéhez, aki továbbította kérdéseinket a Közegészségügyi Hivatal Országos Ivóvíz-higiéniai Referencia-központja (Národné referenčné centrum pre hygienickú problematiku pitnej vody Úradu verejného zdravotníctva SR) vezetőjének, Zuzana Valovičovának.

Megfelelő minőség

Az egyik kérdés úgy szólt, Szlovákia melyik részén a legjobb és a legrosszabb minőségű az ivóvíz. A szakember azt válaszolta, az ivóvizet mikrobiológiai, biológiai minősége és kémiai összetétele alapján értékelik.

„Szlovákiában a lakosság közel 90%-a a közüzemi vízellátásból származó ivóvízhez jut hozzá, amely megfelel a hatályos jogszabályokban meghatározott minőségi és egészségügyi biztonsági kritériumoknak, és ezért a víz sehol sem értékelhető rosszabb vagy jobb minőségűnek. Az ivóvíz-szolgáltatókon kívül a közüzemi vízellátásban lévő ivóvíz minőségét a regionális közegészségügyi hatóságok saját mintavételezéssel rendszeresen, magas szinten ellenőrzik. Vannak azonban Szlovákiában olyan területek is, ahol a vízvezetékek nincsenek kiépítve, vagy olyan területek, ahol a vízellátás nem lehetséges, például a geomorfológiai viszonyok miatt. Ezeken a területeken a lakosok kénytelenek alternatív forrásokból, leggyakrabban saját házi kutakból ivóvizet nyerni. Ezek a források még mindig a lakosság mintegy 10%-át látják el (az összes település mintegy 16%-a). A legtöbb ilyen forrást használó lakos a Mezőlaborci, Sztropkói, Szinnai, Losonci, Rimaszombati, Kassa-környéki, Bártfai, Homonnai, Eperjesi, Felsővízközi és Varannói járásokban él”

– sorolta Zuzana Valovičová. Mivel a kutak magántulajdonban vannak, a tulajdonosok felelősek a víz minőségének ellenőrzéséért. A szakember hozzátette, a gyakorlatban megfigyeltek olyan eseteket, amikor a kutak tulajdonosai soha nem ellenőriztették a víz minőségét laboratóriumi elemzéssel, annak ellenére, hogy a kutat egyetlen ivóvízforrásként használják. Ezek gyakran olyan mezőgazdasági hasznosítású területeken lévő kutak, ahol nitrátokkal, növényvédő szerekkel vagy más potenciális szennyezőforrásokkal kell számolni. A közegészségügyi hatóságok rendelkezésére álló részleges adatok alapján megállapítható, hogy a kutak mintegy egyharmadánál emelkedett a nitrátkoncentráció.

Ásványi anyagok a vízben

Arra is választ kerestünk, hol találhatóak olyan ásványi anyagok az ivóvízben, amelyek rendszeres fogyasztása problémát okozhat. Zuzana Valovičová hangsúlyozta, az ivóvíz nem tiszta H2O vegyület, hanem vízben oldódó gázok, valamint oldott és oldatlan szervetlen és szerves anyagok elegye.

„A felszín alatti forrásokból származó ivóvíz tükrözi annak a környezetnek az összetételét, amelyen áthalad, és természetes módon gazdagodik ásványi anyagokkal, amelyek egyaránt tartalmaznak az egészségre előnyös és káros hatású anyagokat. A felszíni vizek esetében a víz összetételét gyakran az emberi tevékenység befolyásolja. A környezet jellege mellett bizonyos anyagok jelenlétét a technológiai kezelési folyamatok is befolyásolhatják. Az ivóvízben általában megtalálható leggyakoribb anyagok a kalcium, magnézium, nátrium, kálium, klorid, szulfát, bikarbonát, nitrát, szilícium, vas és mangán. Ezek maximális koncentrációját az egészségügyi minisztérium hatályos rendelete határozza meg az ivóvízre vonatkozóan, és rendszeresen ellenőrzik a csapvízben. Az összes szervetlen anyag összege jelenti a víz ásványianyag- tartalmát. Az ivóvíz teljes ásványianyag-tartalmára nincsenek határértékek, de egészségügyi szempontból az állandó fogyasztásra optimálisnak a mérsékelten mineralizált víz ajánlott, amelynek ásványianyag-tartalma kb. 150-400 mg/l között van. Az egyes anyagok maximális koncentrációjának betartása mellett azonban az alacsonyabb vagy magasabb ásványianyag-tartalmú víz is alkalmas ivásra. Problémát jelenthet az ismeretlen minőségű, saját forrásból származó víz”

– fejtette ki. Az ivóvízben található ásványi anyagok tekintetében a szakember lényegesnek tartotta megjegyezni, hogy egészségügyi szempontból nemcsak a nemkívánatos anyagok hiánya fontos, hanem az egészségre hasznos anyagok tartalma is, amelyek az ivóvíz úgynevezett biológiai értékét alkotják. Ezek közé tartozik különösen a kalcium, magnézium, foszfor, fluor, nátrium, kálium, réz, szelén stb. Ezek némelyikének tartós hiánya, különösen a veszélyeztetett lakossági csoportokban, különböző civilizációs betegségek kialakulásához vezethet.

Bárhol fogyasztható

Arra is kíváncsiak voltunk, van-e Szlovákiában olyan régió, ahol nem tanácsos csapvizet fogyasztani. Ezzel kapcsolatban megtudtuk, az ivóvíz-szolgáltató felelőssége, hogy az ivóvíz biztonságos legyen a fogyasztók számára.

„Nemzeti vízminőségi követelményeink teljes mértékben megfelelnek az európai kritériumoknak és az Egészségügyi Világszervezet ajánlásainak. Ezen túlmenően az ivóvíz-szolgáltató felelős az ivóvíz minőségének ellenőrzéséért is, és amennyiben nem megfelelő minőséget észlel, köteles a helyzetet haladéktalanul jelenteni a regionális közegészségügyi hatóságnak. Ezzel egyidejűleg intézkedéseket kell tennie a hiányosságok megszüntetésére, alternatív ellátást kell biztosítania, és tájékoztatnia kell a lakosokat a kialakult helyzetről. Ezek az eljárások és az ivóvíz rendszeres ellenőrzése garantálja, hogy minden olyan helyzetet kezeljenek, amely negatív hatással lehet a fogyasztók egészségére. A csapvíz tehát korlátozás nélkül ajánlható rendszeres fogyasztásra és felhasználásra. Megfelelő mennyiségben a lakosok folyadékbevitelének alapvető alkotóelemévé kellene válnia”

– hangsúlyozta Zuzana Valovičová.

Nem kell tisztítani

A szakembertől azt is megtudtuk, a vízellátásból származó ivóvizet nem kell semmilyen módon kezelni vagy tisztítani, hiszen az megfelel a minőségi és egészségügyi biztonsági követelményeknek.

„Más vízforrások esetében először egy akkreditált laboratóriumban kell elemzést végezni a víz minőségének ellenőrzésére, szükség esetén kivizsgáltatni a különböző szennyező anyagok jelenlétére is. Ha a laboratóriumi elemzés megerősíti, hogy a víz szennyezett, és nem lehetséges más ivóvízforráshoz csatlakozni, a vízkezelés az egyik megoldás. A vízkezelésnek mindig a kimutatott szennyező anyagok eltávolítására kell irányulnia. A kezelési módszer kiválasztásakor figyelembe kell venni a kezelőüzem működésével kapcsolatos igényeket és a javasolt eljárás általános hatékonyságát is. A közegészségügyi hatóságokkal is konzultálni kell arról, hogy a választott módszer megfelelő-e az adott helyen”

– magyarázta. A regionális közegészségügyi hivatalok saját feladataik részeként végzik a vízminőség ellenőrzését. Ennek gyakorisága a lakosok számától vagy a szolgáltatott víz mennyiségétől függ. A vízminőséget a teljes elemzés (kb. 70 indikátor elemzése, peszticidvizsgálatok esetén akár 150 indikátor) és a minimális elemzés (kb. 25 indikátor elemzése) közötti tartományában ellenőrzik. Az ivóvízmintákat úgy kell venni, hogy azok egyenletesen legyenek elosztva az ellátási területen, és reprezentálják az ivóvíz minőségét az egész év folyamán. Egy 500 és 5000 fő közötti lakosságot ellátó vízellátó rendszer esetében például évente egyszer teljes elemzést, és évente négyszer minimális elemzést végeznek. Legalább ugyanennyi elemzést kell végeznie az ivóvíz-szolgáltatónak, aki elsősorban a szolgáltatott víz ellenőrzéséért felelős.

Nincs szennyezésveszély

Végül arra is rákérdeztünk, hogy az akkumulátorgyárak veszélyeztetik-e az ivóvizet. Válaszából kiderült, hogy a környezet vagy a talajvíz szennyezettségét a közegészségügyi hatóságok nem ellenőrzik. A felszín alatti vizek ellenőrzését és védelmét a környezetvédelmi minisztérium végzi.

„A közegészségügyi hatóságok nevében a tapasztalatok alapján kijelenthetjük, hogy még nem találkoztunk olyan esettel, hogy az akkumulátorgyártó üzem működése miatt a közüzemi vízkészletekből származó ivóvíz-veszélyeztetettséggel találkoztunk volna”

– zárta Zuzana Valovičová.

A válaszokból arra következtethetünk, a csapvíz fogyasztása egyáltalán nem jár veszélyekkel. Arra azonban ügyelnünk kell, hogy vigyázzunk a meglévő vízkészletre, és tegyünk azért mindnyájan, hogy a gyerekeinknek, unokáinknak is legyen elegendő, jó minőségű ivóvizük.