Nemrég egy elismert tudományos portál, a Nature megosztott egy tanulmányt a life2vec nevű mesterséges intelligenciáról, amely képes előrejelezni a valószínűségét annak, hogy meghal-e valaki a közeljövőben. Erre vajon hogyan lehettek képesek? 

Először is hatalmas mennyiségű adatra volt szükségük. Az adatgyűjtést hatmillió dán emberen hajtották végre, akiknek az életéről 7 évnyi információt vizsgáltak meg. A fontos szempontok közé tartozott az illető kórtörténete, foglalkozása, jövedelme, munkaideje, lakhelye és családi állapota.  

„A modell nem veszi figyelembe az olyan tényezőket, mint az étrend vagy a fizikai aktivitás, amelyek befolyásolhatják az ember élettartamát” – magyarázta Germans Savcisens, a tanulmány fő szerzője.

A kutatásban főleg 35 és 65 év közötti alanyokat vizsgáltak, akiknek a fele 2016 óta már elhunyt. Az életükkel kapcsolatos 2008 és 2015 közöttről származó adatok alapján a program 78,8%-os pontossággal jósolta meg, hogy kik fognak elhunyni 2016 és 2020 között (azaz a kutatást követő 4 évben). Bár a rendszer nem elérhető bárki számára, kérdéses a pszichológiai hatása az emberre. Tegye fel magának a kérdést: Biztos tudni szeretném, hogy a közeljövőben halok-e meg?  

„Az előrejelzések a kontextusból kiragadva veszélyesek lehetnek a mentális egészségre, így elengedhetetlen azok pontos értelmezése. Ha a program csak annyit mondana valakinek, hogy a következő négy évben fog meghalni, az jóslat csak egy aggodalmat keltő felesleges információ lenne” – mondta Savcisens. 

Életmentő lehet, ha a program az alany tudtára adja, hogy a munkájakor fennálló veszélyes körülmények miatt jósol neki korai halált – hiszen ez motiválhatja az illetőt, hogy aktívabban ügyeljen saját biztonságára a munkahelyén.  

Ha a life2vec nem az átlagember számára készült, akkor vajon mi a célja? Elsősorban tudósok használhatják olyan kutatások eszközeként, amelyek a halálozási arány és a munkakörülmények vagy a kórtörténet közti összefüggéseket vizsgálják. De ez nem csak a halál előrejelzéséről szól.  

„Egy új adatkezelési módszerrel bebizonyítottuk, hogy a modellünk képes pontos előrejelzéseket adni. Más kutatók kiterjeszthetik a lehetőségeit más jelenségek tanulmányozására” – magyarázta a lett tudós. 

Fontos tisztában lennünk azzal, hogy ez a felfedezés hasonló típusú mesterséges intelligenciák létrejöttét fogja eredményezni. 

 „Mivel új módszer előtt állunk, alaposan meg kell vizsgálnunk. Meg kell bizonyosodnunk, hogy biztonságos és megbízható” – figyelmeztet Savcisens. 

A kutatók kezdik felfedezni az algoritmus korlátait is. Például kiderült, hogy idősebb alanyok esetében kevésbé pontos, vagy hogy jobban működik, ha nőkről van szó. 

„Még nem tudjuk, hogy milyen vakfoltjai lehetnek. Mi történik, ha félreért valami, és mondjuk azt hiszi, hogy a szezonális influenza 70 százalékkal növeli a halálozás valószínűségét?” – kérdezi a tudós. 

A program ráadásul konkrét lakosságra lett kifejlesztve. Nehéz megmondani, jól működne-e Dánián kívül. Dániában például sok egészségügyi szolgáltatás ingyenes, míg az Egyesült Államokban ez nincs így – ez befolyásolhatja, hogy az emberek milyen gyakran járnak a kórházba, így változik a kórtörténetük. 

Az etikai szempontok szintén kulcsfontosságúak. A program mögött álló kutatók hangsúlyozzák, hogy komoly intézkedéseket tettek az adatvédelem biztosítására. Emellett céljuknak tartják ösztönözni a politikai vezetőket a mesterséges intelligencia használatának szigorúbb szabályozására. Savcisens egy érdekes példát említ. Az Egyesült Államok kormánya egy Compas nevű algoritmust használt, hogy megjósolja, újra elkövet-e törvénysértést egy adott bűnöző. A kutatók később rájöttek, hogy a rendszer mindig nagyobb valószínűséggel jósolt visszaesést olyanok esetében, akik feketék vagy latinamerikaiak voltak, és gyakran figyelmen kívül hagyta a fehér bűnözőket. 

(pluska.sk, shutterstock.com)