A művész egész életében megszállottan dolgozott, odahaza és európai utazásain egyaránt. Főleg tájképeket készített, különleges színkombinációkat alkalmazva. Festményeiből ből viszont alig adott el (feljegyezték róla, hogy ha hosszas rábeszélésre mégis megvált egy-egy munkájától, utána napokig búskomor volt), családi vagyonából élt, halála előtt, 1851-ben pedig teljes hagyatékát az államra hagyta. Ötszázötven olajfestményt, mintegy kétezer akvarellt és harmincezer rajzot, vázlatot ismerünk tőle, ezek legnagyobb részét ma különböző brit múzeumokban őrzik. Ha egy-egy alkotása véletlenül mégis bekerül a műkereskedelembe, a gyűjtők komoly licitharcokat folytatnak értük. Márciusban egy olyan Turner-akvarell kerül majd kalapács alá a Birmingham melletti Leominsterben, amelyet egy közép-angliai kastély padlásán találtak nemrég.

A minden valószínűség szerint 1796-ban készült képet Essex grófja rendelte meg az akkor mindössze huszonegy éves művésztől. A főrend által éppen akkor megörökölt, Leominstertől néhány kilométerre délre álló herefordshire-i Hampton Court-kastély látható rajta.

Az épületet száz éven át az Arkwright család lakta, majd a 20. század elején Sir John Stanhope Arkwright eladta, és átköltözött a közeli Kinsham Court-kastélyba. A régi otthont ábrázoló grafikát nyilván ekkor vitte magával új lakhelyére, ahol leszármazottai találták meg a padláson egy mappában, különféle más akvarellek közé keveredve. Mivel sokkal jobbnak találták a többi képnél, felmerült bennük, hogy ez az alkotás talán értékesebb lehet, ezért megmutatták egy szakértőnek, aki azonnal felismerte rajta Turner kézjegyét.

A képet 30 000–50 000 fontos becsértékkel kínálják majd az érte harcba szállóknak, akik vélhetően alaposan felverik majd az árát. Turner akvarelljei közül az eddigi legtöbbet, 5,8 millió fontot 2006-ban a Christie’s londoni árverésén adták az 1842-es Lake of Lucerne, Sunrise (A Lucerni tó napkeltekor) című képért.