Szombaton délelőtt igazi karneváli hangulatba csöppent az, aki Helembán vagy az Ipoly túloldalán fekvő Ipolydamásdon sétált, netán autóbuszra várt. De még a lépésben az új híd felé haladó autósoknak is jobb kedvük kerekedett, amikor mindkét faluban mókázó maskarák integettek a sofőröknek, a gyalogosokat pedig fonott kosárból kínálgatták foszlós kaláccsal, pogácsával és egy kupica kisüstivel. A helembai farsangot már a múlt század harmincas éveiben is megtartották, jó ideje, hogy ez a népünnepély az ipolydamásdiakkal közösen zajlik, a tűztánc és tűzugrás, a maskarás menet pedig mindkét helyen pezsgővé, laza fesztivállá avatja az ünnepet. Délben az új Károly Róbert hídon találkoztak össze a szomszédok, hogy vidám téltemetés és kacagtató rituálé keretében, közösen gyújtsák meg és dobják az Ipolyba a kiszebábukat.

Csónakon, jégen, vasúti hídon….

Aki csak egyszer is megfordult ezen az eseményen, az meggyőződhetett róla, hogy az itteni farsangnak valódi hangulata és varázsa van, a legkisebbektől a legidősebbekig mindenki élvezi és örömmel vesz részt rajta. Itt még szívből nevetnek és örülnek az emberek, nem műmosolyos, erőltetett és agyonszabályzott kivagyiságparádét látnak. Egyre nagyobb közönséget vonz, de mégsem vált skanzenmutatvánnyá. Ahogy Izrael Gergely, Helemba polgármestere és Rományik Ferenc, Ipolydamásd polgármestere mondta köszöntőjében a hídon összegyűlt ünneplőknek, a közös farsang valódi közösségi élmény, családias, rokoni hangulatban zajlik, az összetartozás és összetartás spontán kifejeződése. Az idei farsangon az ipolydamásdiak hívták meg ünnepi ebédre a helembaiakat, remek szarvaspörköltet és pacalpörköltet tálaltak, ám az új Ipoly – híd megnyitása előtt főleg az ipolydamásdiak jártak át a helembaiakhoz, hogy együtt mulatozva búcsúztassák a telet. Az ezerkilencszáznyolcvanas évek végétől még egy – a Bős-Nagymaros kapcsán felhúzott hídon jártak át egymáshoz nevezetes alkalmakkor. Ezt a hidat viszont 2000-ben a jeges árvíz tette tönkre, el kellett bontani. A két település viszont azonnal szorgalmazta egy új, tartós híd megépülését, amelyre uniós forrásból került sor, az új Károly Róbert hidat pedig tavaly adták át a forgalomnak. A helembaiak és az ipolydamásdiak már tavaly is az új hídon találkoztak farsang alkalmából, mára pedig teljesen természetes összekötő kapoccsá vált, az átadott és a hídon átvezető kerékpárutaknak köszönhetően pedig idegenforgalmi szempontból is lendíthet a térség fejlődésén. Ámde nem volt ez mindig így. Rományik Ferenc az Új Szónak arról is mesélt, hogy amikor még nem volt hídjuk, akkor a szobi vasúti hídon átkelve jöttek a szomszédokhoz, vagy busszal, Szalka és Letkés közt a hídon keresztül érkeztek farsangolni, de volt olyan is, hogy a befagyott Ipolyon keltek át a közös tűzgyújtásra és táncra. Olyan farsangot is tartottak, amikor a folyó két partja közt kifeszített kötélen vezetve, csónakkal keltek át a szemben lévő szomszédokhoz, barátokhoz, rokonokhoz.

A két liba és a prágai engedély esete

Dr. Gosztonyi Jenő, Ipolydamásd előző polgármestere pedig azt is elmondta lapunknak, hogy a családok, rokonok emlegetése a két faluban nem véletlen. Mert a múlt században még Trianon után is nagyon sok helembai járt át Ipolydamásdra, hogy az ott lévő földjét megművelje és ugyanez mondható el az ipolydamásdiakról is. Volt idő, amikor a két falu majdnem harminc százaléka családi, rokoni viszonyban állt, de még a masaryki időkben is át lehetett járni egymáshoz – mesélte Gosztonyi doktor. A 1989-es rendszerváltás után az akkori önkormányzattal a volt polgármester azonnal szorgalmazta, hogy a még üzemelő műszaki hídon minél többször, de legalább évente öt alkalommal átmehessenek egy napra a helembaiakhoz. „Nagy dolog volt ez, főleg annak tudatában, hogy még a husáki, kádári időkben is megbüntették azokat, főképp a szlovákiai oldalon, akik lejártak az Ipolyhoz és átkiabáltak az ismerősöknek. Volt, akit meg is vertek ezért a rendőrök, de nálunk is megalázták és megfenyegették azokat, akik szintén az Ipolyhoz lemenve próbáltak kapcsolatot tartani a szomszédokkal. Az az abszurd eset is megtörtént a szocializmusban, hogy két ipolydamásdi liba átúszott a folyón Helembára. Szó szerint Prágától kellett állatorvosi és hatósági engedély kérni, hogy a „szökevény“ libákat áthozhassa a gazdájuk Ipolydamásdra. Épp ezért életem egyik legszebb pillanata volt, amikor 1991 farsangján először köszönthettük Damásdon a helembaiakat és könnyező, egymással 20-25 évig nem, vagy csak nagyon ritkán találkozó testvéreket, rokonokat láttam összeölelkezni. Politikától, rendszerektől, hatalmi játszmáktól és történelmi viharoktól függetlenül, ez a legeslegjobb érzés és pillanat, ez az igazi értelme az új hídnak is“ – taglalta Gosztonyi Jenő. A doktor úr még hozzátette, anno volt, hogy még kurblis telefonon intézkedett a határnyitásról és egy ideig azt is szorgalmazták, hogy kész, az akkori NDK-ból idehozott hídelemekből épüljön fel az új átkelő. Helemba és Ipolydamásd már a kora középkori Magyarország és a Monarchia idején is természetes földrajzi egységet alkotott, főképp, hogy mindkét település az esztergomi érsekség fennhatósága alá is tartozott. Az új híd megnyitásával tehát ismét természetes földrajzi egységgé alakult a két falu és környéke, sőt, a híddal a régió a Dunakanyar felé is nyit. Közlekedésileg mindenképp, mert egyrészt, már nem jár a szobi komp, másrészt pedig a Duna bal partjáról sokkal gyorsabban jutunk el Párkányba és Esztergomba. Ezt bizonyította a szombati, február tizedikei farsangi ünnepély is, amelyre tömegek érkeztek az Ipoly és a Duna mindkét oldaláról. Ipolydamásd már érzi a turizmusban rejlő lehetőségeket, mert a faluban elektromos kerékpárok kölcsönzőjét nyitották, illetve a falu végén 25 autót befogadni képes új parkolót is építettek. Ezáltal a térségben túrázó kerékpárosok intermodális pontjává is vált a község. S mint ma is láttuk, a közös farsang a biciklis túrázókat is idevonzotta.