A közvélemény-kutatók nemzetiségi előrejelzései összhangban vannak egymással. A Focus januárban készített felmérésének magyar mintája szerint Pellegrini már az első körben elviszi a magyar nemzetiségű választók szavazatainak negyven százalékát – kétszer annyit, mint Forró és négyszer annyit, mint Korčok. A második körben Pellegrini 75:24-re nyerné a magyar választók különversenyét a szlovák ellenfelével szemben. Az AKO legújabb, saját felmérése szerint is hasonló arányban győzne Pellegrini a második fordulóban a Magyar Szövetség- szimpatizánsok között. Éles váltás, különösen akkor, ha belegondolunk, hogy öt éve a szintén liberális Zuzana Čaputová még tarolt a déli régiókban egy jól fésült smeres jelölttel szemben.

Pellegrini népszerűsége azért is érdekes, mert a Hlas házelnöke konkrétan azt a nemzetiségi stratégiát követi, hogy nem mond a szlovákiai magyar választóknak semmit. Egyáltalán semmit, a magyar vonzatú ügyekben való hallgatás és a konkrét ígéretek hiánya végigkíséri a politikusi tevékenységét: igaz, a meg nem tett ígéreteket betartani is könynyebb. Pellegrini segítségére van ugyanakkor, hogy ellenfele teljességgel alkalmatlan a kisebbségi témák képviseletére. Korčoknak kimondottan rossz a híre a magyar közösség körében, a volt külügyminiszter ugyanis előszeretettel bírálta a magyar kormányt a bejelentetlen politikusi látogatások és a szlovákiai ingatlanvásárlások kapcsán, vezetése alatt a külügy kulcsfontosságú szerepet töltött be a kisebbségi törvény ellehetetlenítésében is – nem valamiféle diktatórikus korszakban, hanem a Matovič- és Heger-kormányok idején. Amíg öt éve Zuzana Čaputová el tudta hitetni a szlovákiai magyar választókkal, hogy empatikusan viszonyul a szlovákiai magyar szavazókhoz, Korčoknál a kisebbségi témák védelme csak egy felületes máz, a politikus életműve nem igazolja, hogy a gyakorlatban a kisujját is mozdítaná hasonlóan marginális, a déli régiók számára fontos problémák kapcsán.

Korčok tehát kevéssé elfogadható, Pellegrini pedig hallgat. Alapesetben egy ilyen helyzetnek Forró Krisztiánt kellene jobban helyzetbe hoznia az első (és átvitt értelemben a második) fordulóban, de egyelőre semmi nem utal arra, hogy a Magyar Szövetség elnöke erőn felül teljesítene a felmérésekben. Az etnikai szavazás elve még kevésbé érvényesül az elnökválasztáson, ami nem újdonság. Pellegrini jó magyar szereplése ugyanakkor a Szövetség általános stratégiai tanácstalanságát erősítheti fel: hiszen végképp zavarossá válhat, milyen távolságot kell tartania a magyar politikumnak Ficótól, milyen következményekkel néz szembe az, aki a kormánnyal közösködik. Világos alapelvek nélkül pedig még nehezebbé válik bármiféle tudatos, hosszú távú stratégia kialakítása, ami a magyar szavazókat is megszólítja és a Magyar Szövetséget is elkülöníti a saját politikai vetélytársaitól. A Pellegrini-szavazók egy részéből pedig könnyen válhat Hlas-szavazó.