Képzeljük el, hogy egy teljesen új helyre kerülünk, nem értjük az ottani nyelvet, nem ismerjük a szabályokat, mégis azt várják tőlünk, hogy jól teljesítsünk, és fejlődjünk, és megtanuljunk valami olyat, amivel korábban sosem találkoztunk. Felnőttként is elég hátborzongatóan hangzik. Miért taszítanánk ilyen helyzetbe a hatéves gyereket?  

Az iskolaválasztásnál sok szempont befolyásolhatja a szülők döntését: milyen messze van az iskola, milyen a híre, mennyire felszerelt, eredményesek-e a gyerekek a versenyeken, és megtanul-e ott szlovákul? 

„Ha egy magyar szülő azt szeretné, hogy gyereke talpraesett legyen, akkor magyar iskolába íratja. Egy hatéves gyereknek optimistának, mosolygósnak, kiegyensúlyozottnak kell lennie, aki rácsodálkozik a világra”

– állítja Strédl Terézia pszichológus, egyetemi oktató. Szerinte az iskolaérettségnél figyelt mutatók (testi, értelmi felkészültség, szociális és érzelmi érettség) összhatása a mérvadó. Ahhoz, hogy a leendő kisdiák valóban fejlődni tudjon, fontos a biztonságos, ismerős közeg, vagyis az, hogy megértesse magát az anyanyelvén.

Első érv 

A természetes közeg előnye 

A szlovákiai magyarok hallanak ugyan szlovák (és más) nyelvű beszédet is, közvetlen környezetükben mégis a magyar nyelv dominál, ők is azt használják, azzal fejezik ki magukat.  

„A gyerek a magyar beszédet hallja, ezen a nyelven gondolkodik, játszik, beszél, ez a természetes közege. A fejlődés során is a természetes a legjobb. Ha ugyanis kiragadjuk a gyereket ebből a környezetből, akkor radikális változás áll be, szinte mindent újra kell kezdenie. Blokkolódnak azok a megismerőfunkciói, amelyek a tanuláshoz szükségesek” – magyarázza Stredl Terézia. A szakember szerint a gyereknek újdonság az iskola, s ha úgy szólnak hozzá, hogy azt nem is érti, akkor sokkal döcögősebben indul el nála a tanulási folyamat: akkor ugyanis előbb meg kell értenie s magában lefordítania a hallottakat, majd közölni a választ.  

„A szülő azt mondja, hogy mindent megtesz a gyerekéért, pedig ha szlovák iskolába adja, akkor alighanem a saját elvárásait követi, és nem a gyereket segíti.” 

Ha a magyar kisgyereknek szlovákul kell megismerkednie a betűk világával, az egyértelműen hátrányt jelent számára. Az ismeretlen („nem biztonságos”) közeg neurotizálhatja a kisdiákot, és újra megjelenhetnek olyan tünetek, amelyeket már régen kinőtt: has- és fejfájás, bevizelés, dackorszak, rémálmok.  

Második érv 

Kulcs a nagyvilághoz  

A kisgyerekek 3-4 éves korukban ösztönösen, könnyedén tanulnak nyelveket. De nem mindegy, hogy hogyan és milyen alapokra építik az új tudást. A pszichológus szerint ebben a korban még számos más területen kell fejlődniük. Ehhez a fejlődéshez pedig elengedhetetlen a biztos nyelvi háttér, hogy könnyen tudja kifejezni magát, megosztani örömét és bánatát. „Ez egy olyan kulcs a nagyvilághoz, amit, ha elveszünk tőle, már nem tudja vele kinyitni ugyanazt az ajtót.” Strédl Terézia ezen a ponton idézi Vekerdy Tamás gyermekpszichológus kijelentését, aki szerint az első hét évben az anyanyelvet kell megalapozni, s csak erre az alapra építhető rá az idegen nyelv.  

Ha otthon is magyarul beszélünk, akkor ne várjuk el a gyermekünktől, hogy az iskolában gond nélkül átálljon egy addig ismeretlen nyelvre.

Félő, hogy emiatt nemcsak a saját anyanyelvén nem tudja majd kifejezni magát, hanem az annyira vágyott szlováktudás sem lesz maradéktalan.

„Ha beszél egy nyelvet, az iskolában azon tanuljon meg írni, olvasni. Ez egy minőségi lépcső, ahol már vannak nyelvi kapaszkodói. A szlovák iskolában, szlovák nyelvi közegbe kerülve ezek a kapaszkodók hiányoznak számára. Mit fog helyesen megtanulni, mit fog helyesen értelmezni?” 

Harmadik érv 

A boldog gyermek  

Ahhoz tehát, hogy egy valóban boldog és kiegyensúlyozott gyerek sétáljon haza az iskolából, meg kell adni a legalapvetőbb kapcsolattartási lehetőséget – a kommunikáció biztos hátterét. Strédl Terézia szerint felnőttként is gyakran csak azt mondjuk el szlovákul, amire szükségünk van. Hiányzik a nyelvbiztonság ahhoz, hogy pontosan fejezzük ki a gondolatainkat.  

„A szlovák iskolában nincs nyelvtanulás, oda nyelvértéssel kell érkezni, és becsatlakozni a tanulási folyamatba. A magyar gyermek szorongani fog ilyen helyzetben, s nem lesz belőle kiegyensúlyozott, érdeklődő kisiskolás.

A gyerekeknél ugyan a boldogság és az okosság nem mindig jár kéz a kézben, de én a boldog gyermekre szavazok!”  

Ha az iskolaköteles gyerek megfelel a fizikai és szellemi elvárásoknak, ne rántsuk ki alóla a szőnyeget azzal, hogy magyarként szlovák iskolába kerül. „Ha életképes, több nyelven beszélő gyereket szeretne a szülő, akkor írassa magyar iskolába! A gyerek nagyon érzelmi lény, élje meg biztonságban, ismerős nyelvi közegben azt az új helyzetet, amelyben ő már iskolás lesz.” 

Negyedik érv  

Jövőkép  

Mit jelent a magyar iskola? Biztonságot, mondókákat, János vitézt, Toldi Miklóst, Balassit, Petőfit, Aranyt és Adyt, István királyt, mohácsi csatát. Mindezek mellett a sikeres jövőképet is vázolni kell a beíratási kampányokban Mózes Szabolcs, a Magyar Szövetség politikusa szerint. „A gyermeküket szlovák iskolába írató magyar szülők általában azért döntenek így, mert úgy gondolják, hogy ez pluszt jelent gyerekük karrierje szempontjából. Tévedés. A magyar gyerek így a szaktantárgyakat is idegen nyelven tanulja, ami hátrányt jelent, nem előnyt. Az anyanyelvi oktatás a siker valódi garanciája, magyar gyerek esetében a magyar nyelvű oktatás” – véli Mózes Szabolcs. Hozzátette: a még színvonalasabb oktatás tudná még népszerűbbé tenni a magyar iskolákat. A politikus szerint ebbe az irányba mutatna az intézményi önrendelkezés megteremtése: ha a magyar közösség dönthetne az magyar iskolahálózatról, nagyobb sikereket lehetne elérni az oktatási reform és az anyanyelvi oktatás terén. 

Sikeresek, híresek – anyanyelvükön tanultak

Galán Angéla televíziós újságíró, dokumentumfilm-készítő 
Novota János a DAC és a szlovák labdarúgó-válogatott egykori kapusa, jelenleg kapusedző 
Kadarkai Endre műsorvezető  
Bindics Zsolt vállalkozó  
Ódor Lajos korábbi miniszterelnök