„A munkahelyet könnyen elintéztük. Mindketten felmondtunk” – mondta L. Branický.  

Ő egy mobiltelefon-szolgáltató pénzügyi osztályán dolgozott, felesége, Petra pedig a pénzügyminisztériumban. 

„Élvezem ezt az életstílust: Régóta kerékpárral utazom, és ebbe a feleségemet is belerángattam. A kiváltó ok az volt, hogy közeledve a negyvenhez rájöttünk, hogy amit most nem teszünk meg, azt soha többé nem fogjuk” – mondta Laco. 

A házaspár tavaly augusztusban indult útnak, és február 18-án tértek vissza, tehát pontosan fél évig utaztak. Először Szlovákiából Amszterdamba mentek, végig a francia tengerparton Spanyolországig, ezután pedig körbeutazták az egész Ibériai-félszigetet. 

„Ez még mindig Nyugat-Európa, így nem tapasztaltunk semmilyen veszélyt. Voltak területek, amelyek jobbak voltak, voltak, amelyek rosszabbak. Ami a sátorozást illeti, többször találkoztunk vaddisznókkal, de nem történt semmi baj. Komoly balesetünk nem volt, bár a feleségem egyszer a térdére esett, ami után három nap pihenőre volt szüksége.”

A legnagyobb problémát az időjárás jelentette: 

„Körülbelül három hétig megállás nélkül esett az eső. Franciaországban kezdett el esni, esett reggel, nappal és éjjel is. Menedéket kellett keresnünk a sátorral”.

Átlagosan napi 70 kilométert tettek meg: „Összesen mintegy 11 300 kilométert tettünk meg. A feleségem aktív kerékpáros, de nem űzi olyan extrémen, mint én. Ennek ellenére rendben volt. Nem is a kondiról vagy a távról van szó, hanem inkább a kényelemről, amit fel kell adni” – mondta Laco. 

Azt mondja, a test sok mindent kibír, és az ember idővel megedződik. 

„Amikor először volt 6 fok éjszaka, nagyon megrémültünk. De aztán voltak három fokos éjszakáink is. Egyik éjszaka mínusz 5 fokig süllyedt a hőmérséklet, de azt is kibírtuk.” 

Őt és feleségét leginkább az döbbentette meg, hogy Szlovákiában a legdrágább az élelmiszer egész Európában. 

„Kezdettől fogva a pénz volt a legnagyobb probléma. Mindent úgy terveztünk meg, hogy naponta legfeljebb tíz eurót költünk. Ezért magunk főztünk, főleg tésztát paradicsommal, olívaolajjal, vagy pestóval, hogy minél többet spóroljunk. Már olyan vagyok, mint egy nyugdíjas. Ismerem az összes kedvezményt. Megdöbbentő, hogy Szlovákiában volt az abszolút legdrágább az étel mind a 14 ország közül. Ironikus módon a legolcsóbb Németországban volt, ahol az élelmiszer akár 40 százalékkal olcsóbb, mint itt, ráadásul ugyanazokban az üzletláncokban!”

Laco elmondása szerint Franciaország tetszett neki a legjobban, a legbizarrabb dolog pedig, amit látott, egy 50 kilométer hosszú műanyagtenger volt Spanyolországban, ahol üvegházakban termesztik a paradicsomot és a paprikát: „Ötven kilométeren keresztül nem láttunk mást, csak üvegházakat, szakadt ponyvákat, műanyagot, szemetet”.

Bár Laco és a felesége hazatértek, a munkával még nem fognak foglalkozni. Még mindig utazni akarnak, és Laconak nagy tervei vannak. A következő úti cél lehet Vietnám, de akár Afrika is. 

(pluska.sk)