Az egykori ENSZ-en belüli magasrangú diplomata és korábbi külügyminiszter bemutatta álláspontját az állam biztonságának megerősítése és Ukrajna támogatása kapcsán, valamint elmondta véleményét a választási rendszer megváltoztatásával kapcsolatban is. 

Ön szerint mi a szlovák államfő legfontosabb feladata?

Az Alkotmány nem egy étlap, ennek minden rendelkezése fontos, amelyet használni kell. De nyilván nem véletlen, hogy az államfő jogköreiről szóló 101/1-es bevezető cikkely alapján az államfő kifelé és befelé is képviseli az országot, a döntéseivel pedig biztosítja az alkotmányos szervek rendes működését.

Egyes pártok a parlamenti választási rendszer módosítását javasolják. Helyesnek tartja ezt az elképzelést?

A választási rendszer megváltoztatása azzal a célzattal, hogy a közügyek irányítása közelebb kerüljön az emberekhez, észszerű és szükséges. Támogatnám, hogy a kérdésről vita induljon a törvény előkészítése érdekében. Az aláírásáról csak a vita és az indítvány kidolgozása után döntenék.

Hogyan viszonyul az ország NATO- és EU-tagságához?

Szlovákia EU- és NATO-tagsága az alapja az ország jövőjének, fejlődésének és biztonságának. A történelmi tapasztalat alapján azt állíthatjuk, hogy azok az országok, amelyek az EU és a NATO értékrendi keretébe tartoznak, olyan országok, amelyek haladnak előre, fejlődnek, és nemcsak az említett szervezeteken belül tudnak együttműködni, hanem tágabb, globális szinten is. Az EU- és NATO-tagság számomra Szlovákia békés, sikeres és szilárd jövőjének a biztosítékát jelenti, amelyben betartják az emberi jogokat, modern társadalom épül és erősödik a jogállamiság.

Az államfő egyben a fegyveres erők főparancsnoka. Mit gondol a hadsereg költségvetéséről, modernizálásáról, erősítéséről, tekintettel a keleti határunkon túl zajló történésekre?

Elengedhetetlennek tartom az ország biztonságának és védekezőképességének a megerősítését, ahogy azt is, hogy szembe tudjon nézni a belső és külső válságokkal. Ezenkívül a válságirányítás rendszerének erősítése is szükséges, beleérve az irányítás egységeit is – a hadsereget, rendőrséget, tűzoltóságot, mentőszolgálatot, illetve az önkormányzatokkal való együttműködés erősítését is.

Mit gondol Ukrajna segítéséről? Támogatja az uniós csatlakozását? Az unió bólintott a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.

Először is, semmiképp sem tudom elfogadni Oroszország Ukrajna ellen irányuló agresszióját, területi egységének megbontását, illetve azon igyekezetét, hogy megszabja, milyen ország legyen Ukrajna. Nem értek egyet a háborúval. A diplomáciai misszióim során a saját szememmel láttam, hogy milyen borzasztó egy háború, illetve hogy milyen az, amikor katonai konfliktus vesz körül, és attól kell félni, hogy vajon túléljük-e. Ezért is elfogadhatatlan számomra, hogy az ellentéteket erőszakkal, erőszakos eszközökkel oldjuk meg. Ebből a szempontból elengedhetetlen, hogy minden lehetséges eszközzel támogassuk Ukrajna minden olyan törekvését, amely a védekezésre, a szuverenitása és területi integritásának a megőrzésére irányul. Egyúttal azt kell mondanom, hogy hosszútávon a háború szerintem nem lehet a konfliktus lezárásának eszköze. Keresni kell az utat a békés és igazságos rendezés felé. Ehhez a Szlovák Köztársaság is hozzájárulhat. Végül is a jelenlegi szlovák kormány is a béketárgyalások szükségességéről beszél. Ezért jó lenne, ha az európai partnereinkkel együttműködve olyan véleményeket alakítanánk ki és pontosítanánk, amelyek a békekötéshez vezetnek. Azt is fontosnak tartom, hogy keressük annak lehetőségét, hogy hogyan legyünk aktív részesei egy ilyen politikai megoldásnak. Ami Ukrajna uniós tagságának kérdését illeti, úgy gondolom, hogy a csatlakozási tárgyalások megkezdésével választ adtunk magunknak. Ez kétségtelenül hosszú és nehéz folyamat lesz. Ukrajnában nagy és mélyreható változásokra van szükség. Én is látom, hogy Szlovákia hozzájárulhat ehhez, hiszen nem is olyan régen volt, hogy mi magunk is végigmentünk ezen az integrációs folyamaton. Ezért megoszthatjuk Ukrajnával a tapasztalatainkat arról, hogyan kell szembenézni a kihívásokkal, és leküzdeni az akadályokat ebben a folyamatban.

Az államfőnek ellensúlyt kell képeznie a kormánnyal szemben?

Az Alkotmány elnöki jogkörökről és feladatokról szóló részében sehol sincs szó arról, hogy az államfő a kormány ellensúlya kellene, hogy legyen, vagy hogy netán versenyeznie kellene a kormánnyal. Ellenkezőleg: az államfő egyik kulcsfontosságú, Alkotmány által megszabott jogköre, hogy összehangolja az alkotmányos szervek működését. Ehhez a kormánnyal és a parlamenttel való együttműködésre van szükség. Enélkül az együttműködés nélkül, amely az alkotmányos elvek és törvények tiszteletben tartásán alapul, nem működhet. Az, hogy valaki a végrehajtó hatalom ellensúlyaként fogja fel az elnöki hivatást, nekem inkább az elnöki hivatal átpolitizálását juttatja eszembe, és az elnök politikai harcokba való belerángatását. Ennek a harcnak azonban máshol kell történnie – a politikai pártok között, a parlamentben, esetleg egy össztársadalmi vitán belül. Az elnöki hivatalnak elsősorban összekötnie kell, egyebek mellett a politikai ellenfeleket is, hogy közösen találjanak megoldást azokra a kérdésekre, amelyek az embereket foglalkoztatják. Mérsékelnie kell a konfrontációt, az agressziót és a társadalmi feszültséget. Logikus, hogy ha az államfő a kormány ellensúlyaként határozza meg magát, akkor az ellentétek fokozásához járulhat csak hozzá – két kibékíthetetlen tábor kialakulásához -, és ezzel elveszíti a társadalom megbékéléséhez szükséges képességét. Erre azonban igazán az sem képes, aki egyértelműen kormánypárti jelöltnek számít.

Az államfőválasztáson 11 jelölt indul, Andrej Danko, Patrik Dubovský, Forró Krisztián, Štefan Harabin, Ivan Korčok, Marian Kotleba, Ján Kubiš, Igor Matovič, Milan Náhlik, Peter Pellegrini és Róbert Švec.