Ön szerint mi a szlovák államfő legfontosabb feladata?

Az elnöknek az országot szuverén államként kell képviselnie a külföld előtt, függetlenül a nagyhatalmi érdekektől vagy a globalizmus támogatóitól. De a belpolitikában is szuverénnek kell lennie.  Itt a legfontosabb feladatomnak azt tartanám, hogy folyamatosan figyelmeztessem a kormányt a lakosság életszínvonalának emelésére, főleg azokéra, akik becsületesen dolgoznak, ennek ellenére minimálbér körül keresnek. A munkavállalók nagyon nagy részéről van szó, tisztességes, becsületes emberekről, de mintha senkit se érdekelnének. Ezen az új államfő aktív közbenjárásával is változtatni kell.

Az államfő mely jogkörét tartja a legfontosabbnak, és melyiket a legkevésbé, esetleg melyik jogkörrel nem élne?

A legfontosabbnak egyértelműen a nemzetközi szerződésekről való tárgyalást és a ratifikálásukat tartom. Az elnök jóváhagyása nélkül ugyanis nem léphetnek hatályba. Ezzel a komoly jogkörrel az államfő ellensúlyozni tudja a kormány olyan nemzetközi szerződésterveit, amelyek ártanak az országnak és a polgárainak. Például olyan szerződéseket, amelyek a különféle nemzetek feletti intézmények vagy a globalisták által irányított nyugati nagyhatalmak alá rendelnek minket, vagy bennünket egyáltalán nem érintő háborús konfliktusba rángatnak bele, továbbá a liberálisok elfajzott elképzeléseit erőltetik ránk, mint például az LMBTQ-, vagy a genderideológia. Ezeknél az elnök fék lehet, aki megvédi Szlovákia és a szlovákok érdekeit a nemzetközi színtéren, illetve a külpolitikában.

Egyes pártok a parlamenti választási rendszer módosítását javasolják. Helyesnek tartja ezt az elképzelést, államfőként aláírná ezt a törvényt?

E mögött csakis azt látom, úgy akarják beállítani a rendszert, hogy a jelenleg hatalmon levő pártoknak kedvezzen. Ha többségire módosítanák az arányos választási rendszert, jóval kevesebb párt jutna be a parlamentbe. Ezzel a nagy pártok helyzete tovább erősödne, és a választók nagy részének nem lenne parlamenti képviselete.

Csak a részvételi demokráciát erősítő változtatásokat támogatnám, a népszavazással kapcsolatban. Még parlamenti képviselőként javasoltam, hogy csökkentsük a népszavazás kiírásához szükséges támogató aláírások számát (a mostani 350 ezerről 100 ezerre), és teljesen töröljük el a részvételhez kötött érvényességi küszöböt. Érvényes lenne a népszavazás, függetlenül attól, hányan mennek el szavazni.

Hogyan viszonyul az ország NATO- és EU-tagságához? Már 20 éve tagok vagyunk.

A véleményem 20 éve változatlan és konzisztens. Képviselőként is azt mondtam, és most is, hogy ha biztosítani akarjuk Szlovákia békéjét, ki kell lépnünk a NATO nevű bűnszervezetből. És ha nem akarunk úgy járni, mint a nyugati országok vagy Svédország, amelyek a multikulturális zavargások miatt lángolnak, és ahol a fiatalságot LMBTQ- és genderideológiákkal likvidálják, akkor az EU-ból is ki kell lépnünk.

De a migrációs fenyegetésnél, az LGBTQ- és genderideológiánál jóval több ok létezik, amiért ki kell lépnünk az EU-ból. A 20 éves tagságunk alatt 73-ról 37 százalékra csökkent az élelmiszer-önellátásunk, és a diszkriminatív uniós támogatási politika likvidálja a szlovák tenyésztőket, termelőket és élelmiszergyártókat.

Az államfő egyben a fegyveres erők főparancsnoka. Mit gondol a hadsereg költségvetéséről, modernizálásáról, erősítéséről, tekintettel a keleti határunkon túl zajló történésekre?

Mindenekelőtt én Szlovákia katonai semlegességét támogatom, hogy mindennemű háborút elkerüljünk olyan országokkal, amelyek egyáltalán nem fenyegetnek bennünket. A katonai paktumok ugyanis a szlovák történelem során egyáltalán nem váltak a javunkra, mert nemcsak hogy nem védtek meg bennünket (emlékezzünk a müncheni döntésre), hanem gyakran éppen azt eredményezték, hogy feleslegesen belekeveredtünk a háborúba. Az én elképzelésem egy semleges sáv – Szlovákiával, Ausztriával, Svájccal. Mindig jobb elkerülni egy háborút, mint hagyni magunkat bevonni, akár a legerősebb szövetségesek oldalán. Ugyanis minden háborúban az egyszerű emberek, a civilek szenvednek a legtöbbet, nem a politikusok, az oligarchák, és a senki által meg nem választott elitek.

Mit gondol Ukrajna segítéséről? Támogatja uniós csatlakozását? Az unió bólintott a csatlakozási tárgyalások megkezdésére.

Visszautasítom Szlovákia lakosságának további megrövidítését azért, mert össze kell adnunk a támogatást az ukránoknak. Szlovákia a világon a hatodik legbőkezűbb támogatója Ukrajnának. Kérdem én, kinek az érdeke ez? Hogy lehetséges, hogy a kormány ismét meghosszabbította az ukránok elszállásolásáért nyújtott támogatást, majdnem 2000 eurós összegig, de a szlovák családoknak semmilyen lakhatási támogatásra nem futja? Hogy lehetséges, hogy a média napi szinten Ukrajna megsegítésének szükségességéről beszél, de a szlovák családok és a szlovák nyugdíjasok támogatásáról hallgat?

Az ukrajnai bevándorlóknak adhatunk ingyen gyógyszereket, de a szlovák nyugdíjasoknak – a szüleinknek, nagyszüleinknek fizetnie kell értük. Államfőjelöltként határozottan visszautasítom bármilyen külföldi előnyben részesítését a saját állampolgárainkkal szemben. A szlovákok és a többi tisztességes állampolgár szükségletei és érdekei államfőként számomra mindig az első helyen lesznek, függetlenül attól, hogy mit szól ehhez a média, az oligarchák, és az általuk irányított politikusok.

Az államfőnek ellensúlyt kell képeznie a kormánnyal szemben? Ha igen, miért?

Én apolitikus, pártok feletti elnök akarok lenni. Ez azt jelenti, hogy ha bármilyen kormány az egész ország számára jó ötlettel jön, támogatom. De ha kimondottan káros javaslatról van szó, mint például a Btk. mostani módosítása, akkor azt az elnöki hivatal minden tekintélyét kihasználva bírálni fogom és határozottan elutasítom.

Az államfőválasztáson 11 jelölt indul, Andrej Danko, Patrik Dubovský, Forró Krisztián, Štefan Harabin, Ivan Korčok, Marian Kotleba, Ján Kubiš, Igor Matovič, Milan Náhlik, Peter Pellegrini és Róbert Švec.