Elmaradt a bajnokavatás, a komáromiaknak Pozsonyban kell nyerniük
2024. 04. 28., v – 12:52
Remekül illett volna dramaturgiailag a Komáromi Napok programsorozatába a helyi férfiröplabda extraligás bajnoki címének ünneplése szombaton, a VKP azonban fordított a döntő hatodik meccsén, és csak hétfőn (19.00), Pozsonyban dől el az aranyérem sorsa.
Kíváncsian vártuk, milyen kulissza fogadja majd a komáromi röplabdázókat szombat este. Mert bár Pati-Nagy Simonék 3:2-re vezettek a sorozatban, és győzelem esetén a bajnoki címet ünnepelhették volna, komoly konkurenciával kellett szembenézniük: a Komáromi Napok mindkét városban ingyenes nagykoncerteket kínált az érdeklődőknek; a kosarasok a mindig kiemelkedő presztizzsel bíró régióderbin léptek pályára Léván az elődöntőben; a II. fociliga megnyeréséhez egyre közelebb kerülő KFC pedig Vágsellyén játszotta soros hazai bajnokiját.
Jelentjük: a komáromi röplabdadrukkerek színjelesre vizsgáztak. A telt házas csarnokban fergeteges hangulat uralkodott, a végül ötszettesre nyúló küzdelem, a két és negyed óra minden percében. Elképesztő hangerejű dobszekció, folyamatos bíztatás és taps – a VKP játékosai többször is irigykedve/elismerően pillantottak fel a lelátókra.
Ráadásul úgy tűnt, nem is sok keresnivalójuk lesz ezen az estén: a komáromiak hihetetlen elszántsággal kezdtek. (Hogy ez a remek fogadtatásnak volt-e köszönhető, vagy épp a dinamikus rajt hozta-e magával a fantasztikus légkört, a tyúk vagy a tojás ezúttal kevésbé jelentős problémája.) Sánta János ott folytatta, ahol szerdán, az ötödik meccsen abbahagyta, Marek Gergely pedig szinte extázisban röplabdázott. Három (!) ászt szervált egymás után, hol sistergő bombákat küldött a pozsonyiak térfelére, hol okosan ejtett.
A pontkülönbség nem volt hatalmas, mégis egészen sima első szettet produkáltak a piros-fehérek – 25:17, 1:0. A másodikban már felturbózta magát a címvédő VKP is, de a játszma felétől átvették a vezetést a hazaiak – és már ki sem engedték a kezükből. A döntőhöz méltó, izgalmas labdamenetek szinte mindegyikéből ők kerültek ki győztesen – 25:20, 2:0.
(Bár sem a szett, sem a meccs szempontjából nem volt kulcsfontosságú, azért jegyezzük meg: a hálónak háttal álló, exkomáromi Tomáš Hollý egyik féloldalas, pontosan a sarokba hulló húzása világklasszis megoldás volt, függetlenül a szerencsefaktortól.)
Aztán következett a meccsen egy olyan törés, amelynek okait a vereséget emésztgető komáromiak nem igazán találták. Eltűnt belőlük az addig tapasztalt átütőerő; az adok-kapok labdamenetekben rendre a rövidebbet húzták, és a hatékony blokk sem volt már meg. A hullámvölgy ráadásul nem zárult le a harmadik vagy a negyedik szettel, a tiebreakben sem volt senki hazai részről, aki úgy igazán tudott volni lökni egyet a csapaton.
„Engedtük őket, hogy bejátsszák magukat. Az első két szettben csináltuk a blokkokat, jól szerváltunk. Az előny hatására úgy gondoltuk, hogy már lazaság lesz a vége, és hagytuk, hogy belejöjjenek a játékba. Több csapattársam visszaesett mentálisan, mert elkövetett két-három hibát. Pedig nem szabad, a röplabdában előfordul, hogy több hibát csinálsz, de ezt el kell felejteni, mert jön a következő labda. De ők ezen sajnos elkezdtek rágódni. A tiebreakben is két szervarontással és két kapott ásszal kezdtünk, ezt nem lehet” – elemzett lapunknak a néhány adogatás mellett egy kisebb játékszakaszban lehetőséget kapott Százvai Ádám.
Mindemellett – dacára annak, hogy Mlynarčík egy alkalommal a fejére húzta a mezét, vagy hogy František Ogurčák edző rá nem jellemző módon a levegőbe csapott dühösen – az abszolút hajrára még így is visszakapaszkodtak a komáromiak egyetlen pontra (13:14), de a harmadik meccslabdát már nem tudták hárítani. A VKP 0:2-ről fordítva nyert, és kiharcolta a sorsdöntő, hetedik meccset, amelyet hétfőn 19.00-tól rendeznek a fővárosi Gopass Arénában.
„Úgy néz ki, ebben a sorozatban a hazai pálya egyik csapatnak sem igazán előny, talán a túlzott idegesség miatt – utalt Ogurčák arra, hogy a két döntősnek egyaránt 1/2 a mérlege pályaválasztóként. – Gratulálok a VKP-nak, és sajnálom, hogy a meccs felénél elszállt a passzjátékunk és a magabiztosságunk. De már várom a hetedik találkozót.”
„Ezt a meccset el kell felejteni, és hétfőn megint nyerni Pozsonyban” – tette hozzá Százvai.
Karnyújtásnyira kerültek a bajnoki címtől a komáromi férfiröplabdázók: a Niké Extraliga döntőjének ötödik meccsén 3:1-re verték a VKP-t Pozsonyban.
A női bajnokság harmadik bronzmeccse miatt (VKP–Žilina 3:2) szerda este szokatlanul későn, 8 órakor kezdődött a férfidöntő újabb találkozója: a négy győzelemig tartó sorozat 2:2-es állásánál azt kellett eldönteni, melyik gárda szerzi meg a meccslabdát, és kerül egészen közel a bajnoki címhez.
A felújított Gopass Arénában szépszámú közönség jött össze. Mindkét tábor felszerelkezett dobokkal, amelyekkel időnként kisebb párbajt is vívtak. A pozsonyi szurkolókat a szpíker – aki például a köztévének is dolgozik – is űzte-hajtotta, néha már-már idegesítően harsányan, a legkisebb hátrányban is verkliként ismételve a „For-dí-tunk, fordítunk (óó-to-čí-me)” dallamos rigmust. A VKP-fanok viszont vevők voltak a vezénylésére, így összességében kellemes meccshangulat uralkodott a lelátón, ahol minden korosztály képviseltette magát. Idősebb urak egy csoportja a meccs előtti himnuszéneklésben is bizonyított, katonás ritmusban majd másfél sorral megelőzték a végére a hangfalakból szóló felvételt – amely tévedésből pár taktus erejéig az első időkérés után ismét megszólalt. „Mi van, megjött a csarnokba az SNS?” – nevetett azonnal az egyik néző.
Az említett időkérés a VKP-edző Robin Pělucha nevéhez fűződött, aki a hármpontosra növő komáromi előnyre reagált. A pozsonyiak fordítottak is az első szett hajrájára, de Sánta János és Peter Mlynarčík nehéz helyzetekből is pontot csináltak, így végül a piros-fehéreknél volt az előny (22:25, 0:1). A második játszma felétől azonban a pozsonyiak akarata érvényesült, és simán hozták a játékrészt (25:17).
František Ogurčák, a komáromiak edzője a menet közben lecserélt játékosoknak is higgadtan magyarázott – de amint a meccs után azt lapunknak Pati Nagy-Simon, a csapat egyik liberója elárulta, a rövid szünetben azért felemelte a hangját: „Kiabálva el lett mondva mindenkinek, hogy csapatként kell játszani. Mindenkinek a saját dolgával is kell törődnie, de egyszerre, csapatként is kell dolgoznunk. Összeszedtük magunkat, ez volt szerintem a döntő.”
Az intelmek valóban látványos javulást eredményeztek a vendégek játékában, akik a harmadik szettet ellentmondást nem tűrően kezdték. Emanuel Kohút bivalyerős, ugyanakkor nyesett szerváiból a pozsonyiak nem tudtak hatékony támadásokat építeni, így gyorsan 0:5 állt az eredményjelzőn. 4:12 után már csak a pontkülönbség volt kérdéses a játszmában (végül 15:25 lett – 1:2).
A negyedik szett pedig vérbeli döntőhöz illő izgalmakat, hibákat, de szép megoldásokat, hosszabb labdameneteket is hozott. A szpíker egy eredménytelen komáromi challenge után úgy kiabált, mintha a videózás a szettlabdáról lett volna hivatott dönteni, de a komáromiakat ez sem zavarta meg. A legfontosabb pillanatokban jobban koncentráltak, Marek Gergely blokkja, majd ravasz ejtése után végül ismét egy gyönyörű blokkal rögtön az első meccslabdájukat értékesítették Százvai Ádámék (21:25, 1:3).
„Az előző napi edzés alapján, bevallom őszintén, nem úgy éreztük, hogy itt ma csak mi nyerhetünk. De ma egy új nap volt – válaszolta a magabiztosságot firtató felvetésünkre Sánta János, aki végigjátszotta a találkozót. – Egy szettet leszámítva összeszedettek voltunk, végig jó együttes teljesítményt nyújtottunk. Jól éreztem magam a pályán, már az előző napi edzésen is úgy tűnt, jó formában vagyok. Kellett is ez a magabiztosság ma.”
A komáromiak győzelme azt jelenti, 3:2-re átvették a vezetést a sorozatban, azaz szombaton (19.30), a döntő hatodik találkozóján meccslabdájuk van, és letaszíthatják a trónról a címvédőt.
„Már a hét elején mondogattuk egymásnak, hogy otthon ünnepelhetnénk. De nagyon nehéz meccs lesz a szombati, a VKP-nak már nem lesz veszítenivalója, valószínűleg sokkal nehezebb lesz győzni, mint most. Ki kell pihenni magunkat, felkészülni, és ugyanilyen jó, ha nem jobb teljesítményt nyújtani” – tette hozzá Sánta. Szavaival Pati-Nagy is egyetértett: „Nem szabad beleélni magunkat, hogy megnyerhetjük a sorozatot. A pozsonyi nagyon jó csapat, tudnak remekül játszani. Meglátjuk, kinek milyen napja lesz, reméljük, nekünk lesz a jobb.”
Egy meccset a házigazda komáromiak, egyet a vendég VKP nyert a férfiröplabda Niké Extraliga döntőjének hétvégi meccsein, így két találkozót még biztosan rendeznek a sorozatban.
Pénteken klasszikus feljátszó nélkül álltak ki a címvédő pozsonyiak, míg szombaton már ott volt soraikban Tomáš Hollý is, aki néhány éve a komáromi csapatban is megfordult. Ami persze nem feltétlenül jelenti azt, hogy ez lett volna az egyetlen tényező, amely befolyásolta volna a mérkőzések eredményét.
A döntő harmadik meccsén ugyanis egy nagyon magabiztos hazai csapatot láthattunk a pályán, amely az első két szettbet végig vezetve nyerte. A harmadikban ugyan megpihentek Sánta Jánosék, de a negyedikben 15:15 után ismét egyértelmű fölénybe kerültek, és a 3:1-es győzelem után behúzhatták a második strigulát az egyik fél negyedik győzelmég tartó sorozatában. „Ismét megesett velünk, hogy a jó kezdés után következett egy rosszabb szakasz, de a legfontosabb, hogy megnyertük a meccset. Kicsit örülünk, aztán készülünk a következő találkozóra” – nyilatkozta František Ogurčák, a komáromiak edzője.
A szombati csata nagy izgalmakat hozott, és mindkétszer a Duna-partiak húzták a rövidebbet. Az általuk dominált első szett legvégén engedték fordítani a pozsonyiakat, majd a második játszma drámája, számtalan szettlabdával sem az ő javukra dőlt el (31:33). Ebből a hátrányból pedig nem tudtak felállni, dacára a simán hozott harmadik játszmának (25:17). A negyedikben ugyanis a VKP nagy különbséggel, magabiztosan győzött, 2:2-re alakítva ezzel a párharc állását. „Sajnálom az első szettet, mert jelentős előnyünk volt, és ki tudja, hogyan alakult volna a meccs, ha azt megnyerjük. De férfiasan el kell ismerni, hogy jól röplabdázott az ellenfél” – jegyezte meg Ogurčák.
A sorozat ötödik mérkőzését szerdán rendezik Pozsonyban. (ot, jóba)
