Esős idő esetén a kullancsszezon, amely májusban és júniusban tetőzik, július közepéig elhúzódik. Ha viszont jelentős felmelegedés következik be, akkor nyáron és ősszel szinte alig lesznek kullancsok. Ha a hőség korán érkezik, a kullancsok a földbe menekülnek, nagy részük elpusztul a nyár folyamán. A kullancsok száma az ország déli régióiban csökken, míg a hegyekben nő.

Az emberek körülbelül 15 százaléka „vonzó” a kullancsok számára, míg 25 százalékuk természetes módon ellenáll a kullancsokkal szemben, soha nem támadják meg őket. A maradék 60 százalékot alkalmanként támadják meg a kullancsok. Az, hogy egyesek vonzóbbak a kullancsok számára, genetikai tényezőktől, veleszületett adottságoktól, életmódtól és táplálkozástól is függ. A kullancsok nem szeretik a savas környezetet, így ha a vér is savas, például savtalanító étrend miatt, akkor inkább az édesebb vérű embereket támadják meg.

Este, amikor a hőmérséklet 20 Celsius-fok alá csökken, a kullancs felmászik a fűre és az áldozatára vár. Másnap, amikor a hőmérséklet 23 fok fölé emelkedik, visszamászik a földbe. Hideg napokon egész nap a növényzetben tartózkodik, az esős évszakban pedig a földbe ássa magát. Kullancsokkal találkozhat az erdő melletti kertekben, patakparton, elhanyagolt parkokban és régebben gondozott zöldterületeken is.

A kullancsok előnyben részesítik a férfiakat, különösen a dohányosokat és a mérsékelt alkoholfogyasztókat. A vegetáriánusok nem vonzóak számukra, és nem szeretik a fokhagyma ízét. A kullancs vak, és a lehelet vagy az izzadságban lévő anyagok alapján választja ki áldozatát.

A kullancs az első végtagpárján érzékszervi érzékelőkkel rendelkezik, amelyekkel érzékeli az emberek és állatok által kilélegzett szén-dioxid magasabb koncentrációját és a hőt. Az aktív kullancs a bokrok leveleinek vagy gallyainak végén leselkedik gazdatestre. Amikor megérzi az érkező áldozatot, kinyújtja a lábait, és várja, hogy felkapaszkodhasson rajta.

(Zahradkár)