Az előző rész tartalmából: egy 19 éves tornaljai srác 1945 nyarán, a magyarellenes intézkedések miatti elkeseredésében (vélhetően) gránátot dobott be a helyi csendőrség ablakán. Senki sem sérült meg, „csak” az épület vált romhalmazzá, a népbíróság mégis halálra ítélte Hancsovszky Bélát, mert példát akartak statuálni. A fiú megszökött a börtönből és Magyarországra menekült.

A rendőrségi jegyzőkönyvek pontosak, tényszerűek, de a sorok közül is sok minden kiolvasható. A robbantást magára vállaló Hancsovszky Bélát például folyamatosan arról kérdezi a szlovák kihallgatótiszt, hogy kik voltak a társai. Egy szemtanú ugyanis három alakot látott a helyszín közelében. Hancsovszky állítja, hogy egyedül volt. A szlovák hatóságnak viszont érdekében állt, hogy csoportos akcióként evidálja az esetet, hiszen így demonstrálhatták a közvélemény felé a szlovákellenes magyar terrorista bandák garázdálkodását a déli régiókban. A korabeli újságolvasók így kellően megdöbbenhettek, főleg az északabbi járásokban, ahol még senki sem találkozott élő magyarral.

Tény. hogy a kihallgatások során egy tizennégy éves fiút azzal fenyegetett meg a rendőrtiszt, hogy nem látja többé az édesanyját, ha nem vallja be bűnrészességét a robbantásban. És ez bizony benne van a jegyzőkönyvben, vagyis a korabeli hatalom egyáltalán nem tartotta jogellenesnek az ilyesfajta pszichológiai kényszert.

Számos ehhez hasonló kiegészítő nyalánkságokat kínál a nézőknek Laczkó Sándor filmje, amely dokumentarista elemekből kiindulva eljut abba a stádiumba, amikor a játékfilmes jelenetek átveszik a hatalmat a vágóasztalon. (Megjegyzem: szerintem jól döntött a rendező, mert egy rendkívül izgalmas, érzelmekkel teli filmalkotás született, amely tényeken alapul, de a fantáziánkat is alaposan megmozgatja.)

„A játékfilmes jelenetek nagy részének is a levéltári anyag az alapja. A szubjektív rész inkább a karakterek közti beszélgetésekben zajlik, hiszen ezeket mi találtuk ki Varga Emesével. Ami viszont megtörtént, azt maradéktalanul visszadjuk. Tudjuk például, hogy a tornaljai srácok összebarátkoztak a katonákkal, és a tó partján robbantgattak, gyakran így halásztak. Vagyis megtanultak bánni a robbanószerekkel, és akár el is lophattak párat a készletből. A Červenák nevű szlovák kocsmáros is létező személy, ő végig védte Hancsovszky Bélát. De azt is tudjuk róla, hogy a fiúk anyjának lakásában lakott albérletben. Nagyon kevés szlovák élt akkoriban Tornalján, és egyikük mégis alibit biztosít Bélának” – mondja Laczkó Sándor, aki nemcsak rendezőként, hanem történészként is dolgozott a filmen.

A sztori fontos szereplője egy bizonyos Gustáv Husák, akinek  nevét vélhetően nem csak a 40 éven felüliek ismerik. Anno ő volt a belügyi népbiztos. „Rögtön kapott az ügyön, és tudatosította, hogy ezzel történettel megindokolható a szlovákiai magyarok tömeges kitelepítése. Mert ezek nem érzik jól magukat az új csehszlovák köztársaságban, lám, robbantgatnak. Gyakorlatilag Gustáv Husák irányítja az országos propagandagépezetet, és ez az ügy bizony kapóra jött neki. „A vegyes nyelvterületen a magyarok értettek szlovákul, és a szlovákok is értettek magyarul, hiszen egymás mellett éltek. De más régiókban ez nem volt jellemző” – teszi hozzá Laczkó Sándor.

A film akár tananyag is lehetne a hazai magyar középiskolákban. Fel lehetne tennni a kérdést a tizenéves srácoknak, hogy ők vajon mit csinálnának Hancsovszky Béla helyében. A stáb bízik abban, hogy elindulhat a film kapcsán egy diskurzus. „Szeretnénk az iskolákba is eljuttatni ezt a filmet, mert kíváncsiak vagyunk, ki miként magyarázza meg saját maga számára a történteket” – mondja a rendező.

Meglátjuk, hány hazai magyar iskola érdeklődik majd a kínálatért – reméljük, minél többen kapcsolnak a döntésben illetékesek közül, és nem az jár majd a fejükben, hogy „pocsékba ment” két tanítási óra.

„A film elérhető lesz a mozikban 5.1-es hanggal, ezután filmklubos vetítéseket szeretnénk tető alá hozni majd pedig következik egy nyílt vitával párosított vetítés az iskolákban” – árulta el lapunknak a rendező.

A vége felé a riporter felteszi a kérdést a tornaljai lakosoknak, hogy vajon tudják-e, ki volt Hancsovszky Béla, vagy egyáltalán hallották-e már ezt a nevet. Az eredmény zavarba ejtő. Nem szeretném lelőni a poént, de a film rendezőjétől megtudtam, hogy minden spontán zajlott a helyi utcákon, azaz a megkérdezettek nem tudtak felkészülni.

A Hancsovszky címszerepét Hégli Bence játssza, kitalált szerelmét Gál Réka Ágota, az egyik tornaljai vagyányt pedig Gál Ádám Vajk, aki néhány hete nyert felvételt a budapesti színművészeti egyetemre. Ádám édesapja, a Dosky-díjas Gál Tamás játssza a vallató rendőrtisztet, édesanyja, Kiss Szilvia pedig a Hancsovszky-fiúk anyukáját. A további fontos szerepekben Oszlík Pétert, Hostomsky Fannit, Ollé Eriket és Culka Ottót láthatjuk idén ősszel a jobb mozikban.