A szlovák válogatott négy pontot szerezve továbbjutott a csoportjából az Eb-n, a nyolcaddöntőben pedig a későbbi döntős Angliától kapott ki. A közvélemény pozitívan értékeli a csapat szereplését, sok kritikus hangot sikerült elhallgattatni. Ön is elégedett?

Nálam is pozitív az összkép. Azzal kezdeném, hogy amikor kinevezték Francesco Calzonát szövetségi kapitánynak, tényleg rengetegen voltak, akik nem bíztak benne és nem sok esélyt láttak arra, hogy elindulhat egy pozitív folyamat a válogatottban. Úgy látom, hogy meccsről meccsre, a selejtezők során és az Európa-bajnokságon is sok szurkolót magunk mellé tudtunk állítani a játékunkkal. Az Eb-n topcsapatok ellen mutathattuk meg, mire vagyunk képesek, legyőztük Belgiumot és ki-ki meccset játszottunk Anglia ellen. Az elsődleges célunk az volt a torna előtt, hogy továbbjussunk a csoportból, ez sikerült. Amikor megkaptuk Angliát a nyolcaddöntőben, éreztük, hogy meg lehet őket is szorongatni és akár nyerhetünk is. Másodperceken múlott a továbbjutásunk, jött Bellingham ollózása, aztán a hosszabbításban lőttek még egyet…

Mennyire voltak csalódottak az angolok elleni vereség után?

Hiába teljesítettük a célunkat a csoportból való továbbjutással, az angol meccs után nagy csalódást éreztünk több napon át. Pillanatokon múlott egy olyan siker, amilyenben Szlovákiának eddig még nem volt része. Így néhány hét távlatából viszont már nagy sikerként értékelem azt is, hogy megszorongattuk Angliát.

Két mérkőzésen lépett pályára csereként, az ukránok ellen körülbelül 30, az angolok ellen 45 percet kapott. Ezekkel a számokkal mennyire elégedett?

Az volt a célom, hogy minél többet játsszak az Eb-n. Úgy készültem, hogy akár kezdő is lehetek, hiszen mindig akkor vagyok a legelégedettebb, ha 90 percet tölthetek a pályán. Nem így történt, de tisztában voltam az esélyeimmel és a csapatban elfoglalt helyzetemmel. Olyan játékosok játszottak a középpálya közepén, mint Lobotka, Kucka és Duda. Ha a jövőben például Kucka visszavonul a válogatottságtól, biztos vagyok benne hogy megnő az esélyem arra, hogy alapember legyek, de természetesen ez elsősorban rajtam múlik. Le a kalappal Kucka és Pekarík előtt, ezt a két nevet ki szeretném emelni. Koruk ellenére végigjátszották a meccseket a tornán, és nem is akárhogyan, ez tényleg hihetetlen teljesítmény. Jómagam büszke vagyok arra, hogy már a második Eb-men szerepelhettem. Gyermekkori álmom volt, hogy válogatottszinten ilyen messzire eljussak. Az Eb-k hangulatát semmivel sem lehet összehasonlítani. Egy hotelben vagy a csapattal, edzésekre jársz, aztán ott a városok hangulata, a sok szurkoló, akik messziről kísérnek el minket, minden fantasztikus.

Úgy tippeljük, a világbajnokság a következő nagy célja…

Igen, vb-n még nem szerepeltem, szóval nagyon várom a selejtezőket. Rajtam áll, hogy beküzdöm-e magam a szlovák kezdőbe. El tudom képzelni, hogy ezeken a meccseken már más státuszom lesz, mint eddig, de ezért dolgoznom kell.

Az Eb-döntőről mi a véleménye, hogy látta a spanyolok és az angolok teljesítményét?

Megérdemelten nyertek a spanyolok, az egész Európa-bajnokságon remekeltek, ők játszották a legszebb focit, sok helyzetet alakítottak ki és sok gólt rúgtak. A döntőben is igazságos eredmény született. Érdekes, ahogy az angolok eljutottak a döntőig. Hihetetlen kerettel rendelkeznek, még világsztárok is otthon maradtak, de engem nem győztek meg a játékukkal.

Az Union Berlin a második és a harmadik Eb-csoportmeccse között jelentette be hivatalosan az érkezését. Mikor hallott először az érdeklődésről és hogyan zajlottak a tárgyalások?

Az nyilvános volt, hogy van egy kivásárlási összegem Hamburgban, amely június 30-ig érvényes. Tisztában voltam vele, hogy nagyon jól sikerült az előző szezonom. Az nagyon fájt, hogy nem sikerült a Bundesligába jutás a Hamburggal, mindig emlegettem, hogy ott Bundesligát játszani csodálatos lett volna. Szerettem ott játszani és szerettek engem. El tudtam volna képzelni, hogy ott maradok, de a másodosztálynak nem tudtam volna annyira örülni. Beszéltem a Hamburggal is, de a szezon után jöttek megkeresések, köztük olyan csapatoktól is, amelyek hallatán felcsillant a szemem, amelyek kapcsán éreztem, hogy továbblépést jelenthetnek.

Több konkrét ajánlata volt?

Volt bundesligás csapat, volt az olasz élvonalból és az angol II. ligából is. Az Union Berlinnel kapcsolatban azt éreztem, hogy a klub illik hozzám. Egy családias hangulatú klub, amely híres arról, hogy szoros kapcsolatban áll a szurkolóival, ráadásul az elmúlt években rengeteget fejlődött, bejutott előbb a Konferencialigába, majd az Európa-ligába és a Bajnokok Ligájába is. Láttam, hogy mennyire fontos nekik a leigazolásom, ez is meggyőző erejű volt, a tárgyalásaink is nagyon nyíltak voltak. Éreztem, hogy ez lehet számomra a megfelelő lépés.

Schäfer András személyében magyar válogatott csapattársa lesz az Union Berlinben. Beszélt már vele?

Igen, nagyon rendes volt. Nem ismertük egymást személyesen, de én sokszor láttam őt focizni a DAC-ban, hiszen amikor az időm engedi, mindig megnézem a csapat meccseit. Amint hivatalos lett az érkezésem, írt nekem egy üzenetet, hogy „Isten hozott” és hogy várja, hogy találkozzunk. Mindketten középpályások vagyunk, ő defenzívebb, én támadóbb szellemű, ezért bízom benne, hogy együtt is sokat leszünk a pályán.

Milyen célokkal vág neki a hamarosan rajtoló szezonnak?

Az Union egyértelműen a tabella felső felét célozza meg a Bundesligában. A remek szezonok után a legutóbbi nem sikerült jól a klub számára, de ez annak is betudható, hogy ott volt a BL-csoportkör, és a játékosok elsősorban arra koncentráltak. Idén minden adott ahhoz, hogy a tabella első felében végezzen a csapat, és szuper lenne, ha odaérnénk egy nemzetközi kupaszereplést jelentő helyre. Ez egyúttal az én személyes célom is.

Eb-résztvevőként később csatlakozik a nyári felkészüléshez, mikor tér vissza Berlinbe?

A hétvégén utazom és jövő héten kezdem a gyakorlásokat.