A Tribecs-hegység déli részén magasló Zsibrice (Žibrica) a Zobor geomorfológiai alegység legmagasabb csúcsa, Nyitrától északkeletre mintegy 6 km-re található, magassága 616,6 m. A szakemberek leírása alapján jellegzetes piramis alakja van, tetején egy mészkőcsúcs található, amelyet erdős lejtők vesznek körül. A Zsibrice egy természetvédelmi terület része olyan változatos növényvilággal, amely Szlovákiában sehol máshol nem található. Ilyenek például a különféle orchidea fajok, mint az adriai orchidea, vagy a tarka lednek, amely csak ezen a helyen virágzik. Számos ritka rovarfaj él itt, mint például a zöld imádkozó sáska vagy a hegyi álganajtúró, a hüllők közül pedig találkozhatunk a zöld gyíkkal vagy a rézsiklóval. A közelben található kőfejtőben mészégetésre alkalmas tiszta mészkövet bányásznak. A Koloni csúcs (356 m), amely a Zsibrice masszívumból mélyen a Nyitrai-hegyek közé emelkedik, túlnyomórészt mészkőből áll. A hegységtől egy széles nyereg választja el, amelyet a Nyitrából Aranyosmarót felé vezető főútvonal szel át.

Kék és piros útvonalon

Zsibricére több útvonalon is el lehet jutni. Ha Nyitra felől érkezünk, a csúcsra az út a Zobori-hegyek – Zoborské vrchy tanösvényen keresztül visz. A legrövidebb és leggyorsabb útvonal Menyhe (Podhorany) községből vezet, egy kicsit hosszabb útvonal pedig Alsócsitár (Štitáre) és Zsére (Žirany) községből.

Alsócsitáron a falu központjában lévő templomnál lehet az autót leparkolni és elindulni a hegytetőre. A kék turistajelzést követve a falu közepén találhatjuk a Kadaň-kutat kiváló karszt eredetű ivóvízzel. Ha a kút feletti utca végén balra fordulunk, kertek és szőlősök mellett haladunk tovább, ahol megcsodálhatjuk a hétvégi házak takaros udvarait, gyönyörű virágoskertjeit. Ha néha megállunk körülnézni, a hátunk mögött emelkedő kőfejtőre, a Kolon-hegyre is remek kilátás nyílik. Az erdő szélére érve jobbra kell fordulni és folytatni az utunkat az erdőben továbbra is a kék jelzést figyelve. A nyári melegben jólesik a fák hűvösében sétálni, azonban számítsunk a jellegzetes párás, olykor nehéz erdei levegőre, szemtelen szúnyogokra és a szinte láthatatlan, de veszélyes kullancsokra. Utóbbiak ellen tanácsos a riasztóspray használata. A kék útvonal mentén, nagyjából fél óra gyaloglás után rövidke kitérővel eljuthatunk a Gáborka ivóvízforráshoz, amely régészeti lelőhely. A forrás kis tetővel fedett, a kifolyó víz az Alsócsitár feletti sziklahasadékokba folyik. Miután élveztük kicsit a csendes vízcsobogást, térjünk vissza a kék útra és haladjunk a Pod Žibricou nyereg felé. Ennek közelében található egy erdészeti épület, mellette tűzrakóhely padokkal, asztallal. A kereszteződésnél térjünk rá a piros jelzéssel ellátott útra. Egy keskeny ösvényt kell követnünk, amely egy meredekebb emelkedőn a Zsibrice csúcsa alatti nagy rét szélére vezet. Mielőtt a réten keresztülhaladva a szemközti erdős lejtőn folytatnánk utunkat, érdemes megállni kicsit gyönyörködni a tájban. Remek kilátás nyílik Nyitra környékére, a Zobor-hegycsoportra, a réti virágok és növények is szemet gyönyörködtetőek, de megcsodálhatjuk a madarak énekét és a bogarak, rovarok ciripelését is. A hegycsúcs utolsó szakasza ösvényen keresztül vezet és meredeken emelkedik, sziklás, sűrű aljnövényzettel, bokrokkal benőtt szakaszon jutunk el a Zsibrice felső peremére. A csúcsról nincs kilátás, mivel újra erdős részen keresztül kell haladni, de a fáradozásunkért kárpótolhat minket az egyik fára felakasztott hinta, a csúcstól 10 percnyire, amelyről ismét megcsodálhatjuk az úgynevezett hegymegi falvakra nyíló kilátást.

Alsócsitár

A települést először 1113-ban említik a zoborhegyi apátság birtokainak leírásában. Jelenleg a Nyitrai kerület és járás része, lakosainak száma több mint 1000 fő, a magyarok aránya 14%. 1975-ben Nyitrához csatolták, de 2003 januárja óta ismét önálló község. A falu közepén több régi stílusú, szépen felújított ház található még, amelyeken megfigyelhetjük a múlt századi paraszti építkezés jegyeit. A klasszicista stílusú Szent Imre templomot Migazzi Kristóf bécsi érsek és bíboros, a falu akkori földesura építette régebbi alapokra 1785-ben. Az egyhajós építményhez később építettek sekrestyét. Ugyancsak klasszicista főoltára a 18. századból származik, a felette álló kép Szűz Mária mennybevitelét ábrázolja. A templom régi harangját 1800-ban öntötték. A főbejárat felett latin nyelvű kőtábla emlékezik meg az építésről és a támogatókról. A templom előtt értékes idős hársfa áll. A települést Kodály Zoltán tette világhírűvé, miután 1914-ben itt jegyezte fel az A csitári hegyek alatt kezdetű népdalt és dolgozta fel a Székely fonó című daljátékában. Tiszteletére 2005 augusztusában emléktáblát avattak a községháza falán.