Ehhez szükség van sok olyan pedagógusra, aki tájékozott, elfogulatlan, széles látókörű és toleráns – vagyis megengedi, hogy más vélemény is létezik az övén kívül, tud vitatkozni és érvelni, elfogadja az érvekkel alátámasztott más véleményt. Szükség van ehhez arra is, hogy a szülők a pedagógus partnerei legyenek a tudás és az emberiesség elemeinek elsajátításában.

Valamikor a kilencvenes években visszatért az iskolákba a hittan oktatása. Akkor ezt a társadalom nagy része pozitívumként értékelte, hiszen egy, a kommunista rendszer által tiltott tárgy térhetett vissza. A szexuális nevelés tantárgy bevezetésének terve viszont óriási vitákat kavart az utóbbi években. Mi a célja az ellenzőinek? A hit vagy a vallás nevében most ők akarnak betiltani egy másik tárgyat, amely a gondolkodás szabadságát is jelentené? Nem a szexuális másságra való nevelésről van szó, ezt jó, ha minden ellenző tudatosítja, bár az ettől való félelem azért terjedt el, mert a politika, a hatalmukat féltő „vezetők” ezt a témát nagyon hatékonyan fel tudják használni félelemkeltésre. A „genderideológia” szitokszóként szerepel már több éve, anélkül, hogy az emberek tudnák, mit jelent. Nincs ilyen ideológia, van viszont a gender szó, ami társadalmi nemet jelent, tehát azt a szerepet, amelyet nőként és férfi ként betöltünk a társadalomban. Ilyen egyszerű.

A szexuális nevelés bevezetésének ellenzői felügyelni akarják, mit tanítanak a gyerekeikkel szexuális nevelés címszó alatt az iskolában. Ez az érv teljességgel érthető, a kérdés viszont az, a többi tantárgy, például a vallás esetében miért biztosak abban, hogy a megfelelő értékeket adja át a tanár a gyereküknek. Az állami alaptantervet eddig is bármikor elolvashatták a világhálón, az ez alapján kidolgozott iskolai oktatási tervet is elolvashatták a gyerekeik iskolájában, a tankönyv is a kezükbe került.

Beszélhetnek a pedagógussal is. Sőt, a gyerekükkel is beszélhetnek – de valószínűleg ez a legnagyobb gond, ha a szexuális nevelésről van szó. A szülők nagy része nem tudja, hogyan beszéljen a gyerekeivel a szexualitásról, mivel vele sem beszéltek a szülei erről, vagy nem úgy, hogy világos legyen számára, hogyan működik (és itt nemcsak a test, a nemi szervek működéséről van szó, hanem a két ember között kialakuló szexuális kapcsolat lelki részéről is). A pedagógus lehet, hogy szintén zavarban lesz eleinte, amikor ezt a tantárgyat kell elmagyaráznia a gyerekeknek, hiszen ő sincs hozzászokva ahhoz, hogy az életnek ezekről a fontos dolgairól nyíltan beszéljen. Bár a szexuális felvilágosítás mindig a tanterv része volt, a biológia és a polgári nevelés tantárgyának részeként is, tehát nincs új a nap alatt.

Nagyon fontos lesz, ha az iskolában nemcsak a gyermeknemzésről és a fogamzásgátlásról (bár ennek is kiemelten fontos szerepe van abban, hogy megelőzzük a nem kívánt terhességeket és tervezni tudjuk a gyermekvállalást) lesz szó, hanem a két ember között kialakuló testi és lelki kapcsolatról, annak formáiról, szépségéről és veszélyeiről. A szexuális nevelés egyik fontos szempontja, amely óriási hatással lehet a gyermekek és a nők elleni erőszak csökkenésére, pedig az, hogy a gyerekek már óvodáskortól kezdve megtanulják felismerni, amikor valaki nem szeretettel közeledik feléjük, hanem szexuális tárgyként próbálja kezelni őket. Már kisgyermekkorban megtanulhatják azt, hogy a nem kívánt érintéseket elutasíthatják, semmit sem kötelesek elviselni, ami számukra kellemetlen, még a családtagok részéről sem! Hiszen jól tudjuk, hogy a szexuális zaklatás, a gyermekkori abúzus legnagyobb részét éppen a közeli hozzátartozók, a családtagok követik el, akik a gyerek bizalmával visszaélve, ezt szeretetnek nevezve zaklatják őket. Az internetet használó gyerekek pedig a felvilágosításnak köszönhetően sokkal hamarabb felismerik, ha zaklatással találkoznak a világhálón, és megtanulják kezelni a problémát.

A szexuális nevelés és a hittan közös nevezője lehet, hogy szeretettel fordulunk egymás felé, elfogadjuk egymás véleményét, és tiszteletben tartjuk azt, így védelmezve egymást a világ káros hatásaitól.