Varga Ferenc helytörténész és szervezőtársai örömmel nyugtázták, mennyi sportbarátot sikerült összehozni. És újabb ötleteket, ereklyéket gyűjteni a falucska futballkönyvének megírásához. Mert az is készül.

Előkerült fényképek

Hogy ilyennel is érdemes lenne foglalkozni, az Sárkány Imre bácsi, a Diószeg tőszomszédságában található település szülötte, az évtizedekkel ezelőtt Bakára elkerült nyugdíjas pedagógus ötlete volt, amikor 2018-ban a kismácsédi futballcsapat felkerült az V. (a mai VI.) ligába. Akkor kezdődött el a képek, emlékek gyűjtése. Eddig több mint harminc fotó jött össze 1980-ig bezárólag, de még a következő időszakból is jó lenne elővarázsolni valamit a fiókokból, padlásokról, eldugott családi albumokból.

„Az volt a szándékunk, hogy további képeket szerezzünk, közreműködésre buzdítsuk a futballbarátokat. Elképzelésünk szerint, ha megtudják az érintettek, mi van a birtokunkban – amit be is mutattunk –, bizonyára szívesebben kölcsönzik az ereklyéknek számító képeket, amelyeket lemásolásuk után visszaadunk. Máris megvan az eredménye próbálkozásunknak, mert kaptunk három-négy fotót, amelyek hiányoznak bizonyos időszakból – myújtott bepillantást a szokatlan találkozó kulisszái mögé Sárkány Imre, aki bemutatta a gyűjtemény legértékesebb darabjait, majd a későbbi vetítés közben, bár már nyolcvanon túl jár, úgy felsorolta a felvételen található egykori játékosok, szakvezetők nevét, mintha a jelenlegi futballcsapatot venné sorba a kismácsédi szurkolótábor. – A nyolcvanas évekig készült fekete-fehér felvételeket összegyűjtöttük, de hiányoztak a kilencvenes években készültek egészen 2000-ig, onnantól már találunk az interneten is belőlük. Az alkalmi kiállítás már a készülő könyv jelentős részének oldalait mutatta be. Sok-sok táblázattal kiegészítve. Meglepett a nagy érdeklődés, volt kinek megmutatnunk becses futballkincseinket.”

Sportos helytörténész

Varga Ferenc helytörténész, három kötete már megjelent a falu múltjáról. Ezúttal a sport, s azon belül is a labdarúgás kerítette hatalmába. Ő írja a könyvet Sárkány Imre bácsival. Nagy részét be is mutatta a hallgatóságnak.

„Mivel a faluról már megjelentettem monográfiákat, gondoltam, hogy ebben is fogok tudni segíteni, és közösen összehozzuk Kismácséd sporttörténetét. Az anyaggyűjtés máig tart – sorolja, majd vázolja a bő kilencven év történéseit. – A múlt század harmincas éveiben a faluban működött, szinte a kultúra mindenese volt Szkladányi Károly tanító. Az önéletrajzában említi, hogy ő rakta le a sport- és futballélet alapjait, s ő létesítette az egyesületet is. Dátumot nem említ, viszont leírja az akkor elért eredményeket. Ezek évekbe ágyazásából jutottunk arra a megállapításra a társszerzővel, hogy 1933 lehet a kezdetekre utaló év. A II. világháború után 1947-ben már újjáalakult a futballegyesület. Sokol Malá Mača néven futott a csapat egészen 1956-ig. Egy kis falu sportéletében minden siker aranykorszakra emlékeztet. Annak számítjuk az 1952 és 1955 közötti időszakot is, amikor hatalmas sikereket említ az akkori sajtó. Később csatlakoztak a csapathoz az ifjú focisták, akikkel szintén sokra vitték, újabb aranykorszakot éltek át a pályán. És ugyancsak az aranyévekre utal a hatvanas, majd a nyolcvanas évek első fele, amikor szintén esélyük volt játékosainknak a feljutásra. Előbb 1964-ben egy megóvott mérkőzés után ugyan visszakaptuk a pontokat, de a légi osztályozóra csoportelsőként nem utaztunk ki. Részleteket nem tudunk, a kordokumentum egy adminisztratív hibát említ, semmi többet. A lényeg, hogy elmaradt a magasabb osztályba kerülés. Aztán 1981-ben a pályán ugyan megnyertük az utolsó bajnokit, de a nézők sportszerűtlen viselkedése miatt büntetésként utólag levontak három pontunkat, és így a hidaskürtiek kerültek a magasabb osztályba. Aranyidőszak a jelenlegi is a kerületi bajnokságban. Ennek eddigi csúcspontja a pozsonyi Slovan elleni mérkőzés volt a Slovnaft Cup 2. fordulójában 2022-ben. Már az sem volt akármi, hogy túlléptünk az 1. fordulón. Az összecsapást, melyet a Slovan nyert 7:0-ra, 600 néző látta, nagyjából ugyanannyi ember, ahány lakosa van a falunak. A jó szervezőkészségnek köszönhetően a helyi sport, főleg a foci egyre magasabb szintre kerül. 2014-től Varjú Patrik vállalkozó támogatja a klubot, 2018-tól pedig a kerületi bajnokságban játszik a futballcsapat, jelenleg is a VI. liga élmezőnyébe tartozik.”

Öt évig egy csapatban

Sidó Róbert a kismácsédi labdarúgás kimagasló alakja. Tízévesen kezdte, 45 volt, mikor befejezte. Ebből harminchárom esztendőt a falu együtteseiben játszott le.

„Még ennél is nagyobb öröm számomra, hogy a fiammal öt évet futballozhattam egy csapatban. Alapiskolás voltam, mikor elkezdtem játszani, mégpedig 1979-ben, 17 évesen már a felnőttek között léptem pályára. Két év pusztafödémesi kitérő kivételével mindvégig Kismácsédon rúgtam a labdát – vázolja pályafutását. – Hatan vagyunk testvérek. Legjobban engem vonzott a futballpálya, az iskola meg nem nagyon érdekelt. A sport annál jobban. Főleg a foci. A szívem mindig a pályán volt, még most is ott van. Közben a fiam súlyos beteg lett, így abba kellett hagynia a játékot. Hála Istennek aztán felgyógyult. Hogy mit adott nekem a foci? Mindent. A pálya volt a mindenem. Olyan természetes volt számomra, hogy játszom, hogy másra nem is gondoltam nagyon. Az iskolacsapatban még hátvéd voltam, aztán előbbre kerültem, még csatárnak is beállítottak. Olyan időszak is akadt, amikor az A csapatban futballoztam és az öregfiúkkal is játszottam, annyi energiám volt, hogy kibírtam volna három meccset is ugyanazon a napon. Azt is elmondhatom magamról, hogy nemcsak a fiammal játszottam egy csapatban, hanem apuval is. Nálunk minden húsvéthétfőn futballoztak az öregfiúk, a nősek a nőtlenek ellen. Igen fiatal voltam akkor, a koromra nem emlékszem, de arra igen, hogy apu adott egy mezt, és vele egy csapatban léptem pályára. A nagy öregek között. Megörvendeztetett, hogy Kismácsédon megemlékeztek az egykori labdarúgókról, és lesz rólunk, a sportmúltról egy olvasható kiadvány, ami példamutató lehet mások előtt, s a jövőben a többi falu is fog igyekezni, hogy hasonlót lépjen bennünket követve.”