Nem sokkal a mérkőzés kezdete előtt eredt el az eső Nagyszombatban, csendesen, békésen, amilyenre a találkozó felvezetése is sikerült. Hiába volt sólyomreptetés, decibelmérés és minden közönségbarát attrakció, de az Anton Malatinskŷ Stadionba csak nagyon lassan szivárogtak a nézők. A fanshopban „Mi vagyunk a 12. játékos” feliratú sálakat is árultak, de a drukkerek láthatóan nem érezték így teljesen. (Arról, hogy azt várnák, a visszamondott vendégjegyekre mikor csaphatnának le, lásd magyar-izraeli, a SFZ-nél csak álmodhatnak). A walesi szektor szépen megtelt (más kérdés, hogy a szigetországiak is némán figyelték a történéseket), a hazai tábort pedig – B közép híján – két üstdobos mentette meg. Ők negyedóra elteltével fölkerekedtek, és a szlovák kapu mögül feljebb vonultak, mivel az erősödő eső a feltámadó széllel kezdett nagyon kellemetlenné válni.

Addigra a szlovák válogatott túl volt a kezdeti aktivitáson és helyzetszerűségeken, és hozzálassult a walesiekhez. Pedig Francesco Calzona elvileg az Eb-kezdőnek (vagy legalábbis vmi nagyon hasonló 11-nek) szavazott bizalmat, Dúbravkával, Škriniarral, Lobotkával, Dudával és Boženíkkel. 

Az ébresztőt a félidő derekén Duda megpattanó lövése, majd Haraslín szöglet utáni lesgólja jelentette. Úgy tűnt, ha a szlovákok egy kicsit fellelkesülnek és begyorsítanak, simán alakíthatnak ki helyzetet, de ilyen eseménysorra alig-alig került sor. Ellenben Dúbravkának ki kellett kaparnia a felső sarokból egy walesi fejest.

Hogy mégis lássunk gólt, arról az első félidő utolsó percében a rutinos Juraj Kucka gondoskodott, a 16-os előteréből szabadon lőhetett, ami az esetében szinte mindig góllal végződik – 1:0.

A félidei szünetben alighanem a walesi drukkerek is frissítettek, mert az 54. percben végre előadtak egy igazi karéneket (korábbi némaságuk akár büntetés is lehetett a csapat felé, tekintve hogy a héten sikerült ikszelniük Gibraltárral).

A csendes stadion hazai része két perc múlva hangoskodhatott, Hancko lapos beadását Boženík pöcintette a hálóba, megelőzve a rövid sarkon védőjét 2:0.

Továbbra is az volt az érzésünk, ha akadt volna a szlovákok játékában egy-egy ötlettel több, sok góllal vezethettek volna már a harnatgyenge ellenfél ellen. De gyorsan kiderült (ismét), utóbbihoz a sima beadás is elég, amelyet Haraslín kapásból csak eltört, de Boženík (a hivatalos jegyzőkönyv szerint egy walesi védő) megint továbbította a kapuba – 3:0.

A következő percekben szinte már valódi meccshangulat kerekedett, a hazai drukkerek doboltak, a vendégek énekeltek, Dúbravka pedig védett egy ziccert. A 72. percben Dudát váltva pályára lépett Bénes László is, aki San Marino ellen végigjátszotta a meccset. A 86. percben egy veszélyes lövés fűződött a nevéhez, a walesi kapus fogta a próbálkozást. Nagyobb helyzetnek tűnt, Bénes pedig javitott is, a 90. percben egy labdaszerzés után már nagyon szépen tekert 18-ról az alsó sarokba – 4:0.

Az idő közben megjavult, a meccs véget ért – kérdés, az Eb-re nézve okosabb lett-e valamilyen téren Calzona.