Utazásunk szokatlan módon zökkenőmentes volt, érkezésünk után pedig mámorító izgalommal állítottuk fel sátrainkat. A tábor idei témája az egyiptomi kultúra volt, a diákokat pedig négy csapatba osztották, így a felvidéki csapat a „hui” nép közé került. Igaz, a csapatneveket kisebb kihívás volt megjegyezni, de egy hét elteltével már mindegyiket tudtuk. A különböző ismerkedős játékok után az estét kvízjátékokkal töltöttük, amelyekben mindenki kellemesen elfáradt. A következő hét nap villámgyorsan telt, rengeteg programmal: „Catan”, foci- és röplabdamérkőzések más csapatok ellen, nappali és éjjeli portyázások (ahol a szervezők murisnak találták, hogy technózenével keltsenek fel mindenkit hajnali kettőkor), egyéb sportversenyek (duatlon), valamint a népszerű „harci puszi” játék. Ezekkel a programokkal foglaltak le minket a szervezők, az SZIG öregdiákjai, nem beszélve az esti tábortűz melletti hangulatos éneklésekről.

A színes és izgalmas programok mellett természetesen szabadidőnkben is aktívan töltöttük az időt: kártyáztunk, sportoltunk, petanque- és tollaslabda-mérkőzésekben kiváló eredményeket értünk el, barátkoztunk testvériskolánk diákjaival, hennákat festettünk, és a Tiszába csobbanás sem maradhatott el, különösen a reggeli torna és gátkörfutás után. Az egyéb, hagyományos programok és játékok mellett újdonságokban sem volt hiány: autótoló verseny, kincskeresés, Ki nevet a végén! játék élő módon, „legtáboribb páros” verseny, ahol a felvidéki csapat (Pastorek Fanni, Szépe Dominika) eljutott a 3. fordulóig, de aztán sajnos kiesett a gyorsasági „tic-tac-toe” párbajon.

Minden este kimerülten, de élményekkel gazdagon bújtunk a sátrunkba, különösen az utolsó esti záróbuli és karaoke után, ahol az eredményhirdetés és a különböző sportversenyek, kincskereső- és egyéb játékok eredményei is elhangzottak.

Az idei „tiszapé” ismét emlékezetessé tette a nyári szünetet. A szervezői gárda és a Szent István Gimnázium diákjai rendkívül kedvesek és barátságosak voltak, örömmel fogadtak bennünket. Új és régi barátságokat is sikerült elmélyítenünk, melyek tovább erősítik az iskoláink közötti kapcsolatot. Egy biztos, a tábor végére mindenki szívében bomba volt, és köszönjük mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a bombasztikus élményhez, már alig várjuk a következő tábort!

Szépe Dominika, IV. D