Annak ellenére, hogy Ajnácskő első írásos emléke csupán 1320-ból származik, a hely sokkal régebbtől lakott, s a vára is feltételezhetően már a tatárjárás korában létezett.

Helytörténet dióhéjban

1247-ben IV. Béla király a zólyomi várispánnak, Detre fia Mikónak, egyik előkelőjének adományozta a vidéket. A Hont-Pázmány nemzetségből való Velk fia Sándortól, aki a 14. századbeli kiskirály Csák Máté előtt meghódolt, később Károly Róbert elkobozta a várat, és Szécsenyi Tamásnak adta a birtokot. Egész 1424-ig e családé volt a vár, amikor Miklós bárót hamis pénzverésen kapva Luxemburgi Zsigmond elkobozta, így lett királynéi birtok. Majd a husziták garázdálkodtak itt, kiűzésük után a Pálóczyaké lett Ajnácskő. Ennek a családnak utolsó férfisarja a mohácsi csatában elesett, így 1540-ben a hírhedt Balassa Menyhérté, majd őutána a Kubinyi családé lett a falu és a vár. Mígnem az oszmán had többször is el nem foglalta, innen sanyargatva a vidéket. A félholdas zászlós törököt 1593-ban verte ki innen Prépostváry Bálint végvári vitéz és vezér. Így lett Fülek várának tartozéka. 1645ben még négy évre sikerült az oszmán seregnek beletelepedni, majd 1649-ben Fekete György serege érkezésének hírére felrobbantották a várat. Végvári szerepe miatt újjáépítették, ekkor lett a Vay családé – 1744-ben még bútorozott szobás palotáról ír a leltár a várban, ahol a Vay lányok laknak – majd a Vécsey családé lett, és falun belül ismét birtokosokká váltak a Kubinyiak. Ajnácskő történelme, mint látható, rendkívül zaklatott, s csak a 18. század végén rendeződtek itt békésebbé a viszonyok.

A kastély és lakói

Több forrás azt állítja, hogy a ma Ebeczky-kúriának nevezett kastélyt a Kubinyi család építtette, az építés idejét 1810 és 1820 közé teszik. Egy téglalap alaprajzú, északkelet-délnyugati homlokzati tájolású, robusztusan vastag, metszett kőből épített, tiszta klasszicista stílusban emelt építmény ez a kúria, amelyhez most mintegy másfél hektárnyi terület tartozik, régebben bizonnyal nagyobb volt ez a beltelek. Délnyugati részén egy oszlopos, attikás portikusz, északkelet felé timpanonos előtetős bejárat díszíti a kúriát. Két nagy eredeti kéménye osztott cserépkályhás fűtésre utal. Külsejét finom és visszafogott vakolatdíszekkel tették szebbé, az udvarában egy hatalmas magtár és más gazdasági épületek is megtalálhatók. Az építtető Kubinyiak után a Vécseyeké lett, majd nagy valószínűséggel házasság útján került az ináncsi Ebeczky család birtokába, de erre vonatkozó egyértelmű adat egyelőre nem került elő. Az ajnácskői kastély a 20. század fordulóján Ebeczky Elek birtokában volt, ő 60 évesen 1900-ban hunyt el, és itt is temették el, a kastélyhoz közeli fák tövében. Az Ebeczky család szerteágazó rokonságának egyébként a közeli Egyházasbást is birtoka volt, egyik híres tagja, Ebeczky Emil az ajnácskői kastély birtokosának másodunokatestvére volt, feltételezhetően kutatásai során megfordulhatott itt. Ebeczky Emilnek a környék régészeti és őstörténeti emlékeinek megmaradása köszönhető. Ő volt az, aki az Ajnácskő melletti Pogányváron a bronzkori kultúrák leleteit és a Csontos árokban az őslények maradványait felkutatta és megőrizte, emellett mint királyi tanácsosnak fontos szerepe volt a gömöri bányászat és ipar fellendítésben is. Ebeczky Eleknek két leánya volt, Ebeczky Róza, aki a fáji Fáy családba került házasság révén, és Ebeczky Anna, aki Ajnácskőn maradt, hajadonként. Mint egykori birtokos úrnőnek az emléke még sokáig élt a faluban, néhány idősebb lakos máig ismeri a nevét. Szomorú véget ért ez a hölgy, ugyanis az errefelé átvonuló második világháborús front miatt súlyos ideggyengeség, lelki betegség kínozta, mígnem 1948-ban elhunyt, és mint édesapját, úgy őt is lakóhelye mellett helyezték végső nyugalomra. Az Ebeczky-kastély most éppen eladó. Olyan állapotban van, hogy némi kisebb modernizálással azonnal beköltözhető lenne. Romantikus hely, bájos és jó állapotú kastély! Remélhetőleg megnyugtatóan rendeződik majd a sorsa!